EvÉlet - Lelki segély

„Még csak tizennégy éves voltam, amikor megesküdtem arra az Úristennek, hogy sohasem megyek férjhez. Ezért kerültem a fiútársaságot, semmilyen táncos összejövetelen nem vettem részt. Egyszerűen minden udvarlót távol tartottam magamtól. Az egyetem befejezése után magányosan költöztem albérletbe, és elhatároztam, hogy a hivatásomnak fogok élni. Mégis megtörtént, amit kerülni igyekeztem; szerelmes vagyok. Mit tegyek? Szegjem meg Istennek tett fogadalmamat? Félek, hogy így nem lesz áldás a házasságunkon!”

Kedves Ivett! „Csapdába esik, aki valamit meggondolatlanul odaszentel, mert a fogadalomtétel után hiába bánkódik” – figyelmeztet az ószövetségi bölcs (Péld 20,25). Bárcsak mindenki megszívlelné ezt az igét, és komolyabban venné Istennek és felebarátainak tett esküit, fogadalmait! De ne féljen, mégsem gondolom, hogy bánkódásának örökké kell tartania. Mielőtt azonban leírom, hogy miért nem, egy kicsit vegyük szemügyre, mit tanít nekünk az Úr Jézus az esküvésről.

A Hegyi beszédben Jézus megtiltja, hogy esküdjünk (Mt 5,34–37), és Jakab megismétli levelében ezt a tilalmat (5,12). De hogyan kell ezt érteni? Állampolgárként meg kell tagadnunk minden eskütételt? Sőt a templomban sem hangozhat el például a házassági fogadalomtétel? A Hegyi beszéd idevonatkozó részében Jézus abból indul ki, hogy az Ószövetség is kimondja: teljesíteni kell azt, amit esküvel fogad meg az ember (2Móz 20,7; 3Móz 19,12; 4Móz 30,3). Ezek után pedig felszólít arra, hogy egyáltalában ne esküdjünk, mert nem rajtunk múlik, hogy teljesíteni tudjuk-e, amit megígértünk.

De hát mi is adhatna hitelt felelőtlen ígéreteinknek? Istenre nem esküdhetünk, hiszen nincs alánk vetve. De még saját magunkat sem ajánlhatjuk fel biztosítékul, hiszen egyetlen hajunk szálát sem tudjuk fehérré vagy feketévé tenni természetes módon. Nincs hatalmunk a jövő felett. Azt sem garantálhatjuk, hogy élni fogunk abban az időpontban, amikorra ígéretünk kiterjed. Érdemes felfigyelnünk arra, hogy Jakab apostol is így int: „Tehát akik azt mondjátok: Ma vagy holnap elmegyünk abba a városba, és ott töltünk egy esztendőt, kereskedünk és nyereséget szerzünk; azt sem tudjátok, mit hoz a holnap! Mert a ti életetek olyan, mint a lehelet, amely egy kis ideig látszik, aztán eltűnik.” (4,13–14) Ezért soha nem szabad esküvel ígérnünk olyasmit, ami túlmegy a jelenben adatott lehetőségeinken. Ez óriási felelőtlenség!

Ellenben ha a bíróság előtt mint tanú állok, és esküvel kell megerősítenem tanúvallomásomat, azt megtehetem. Hiszen tudatában vagyok annak, hogy az igazat, csakis a színtiszta igazat mondtam. Ebben az értelemben Jézus is esküdött, amikor a farizeusokkal folytatott párbeszédeiben gyakran nyomatékosította kijelentéseit az ószövetségi esküformulából (4Móz 5,22; 5Móz 27,15–26) átvett „ámen, ámen” kifejezéssel. Ezt az Újszövetségben így adja vissza a magyar fordítás: „Bizony, bizony, mondom néktek…” (Jn 5,24)

Ivett! Egészen fiatal, sőt gyerek volt még akkor, amikor könnyelmű ígéretét tette az Úrnak. Leveléből úgy olvasom ki, hogy egy plátói szerelmi csalódás volt a hátterében. Becsületére legyen mondva, hogy mind a mai napig kitartott esküje mellett! De ha megjelent életében az Istentől Önnek rendelt társ, ne féljen elfogadni az Úr ajándékát! Hiszem, hogy felelőtlen ígéretét, amelyet persze tiszta szívvel komolyan is vett, Isten mégis áldások forrásává tette. Megőrizte a flörtölésektől, a csalódásoktól, és tisztán tartotta meg annak a fiatalembernek, akivel most egymásba szerettek!

Írja, hogy szülei nagyon elkeseredtek amiatt, hogy sohasem lesz unokájuk, és mindig biztatják a férjhez menésre. Olvassa csak: „…ha nő tesz fogadalmat az Úrnak, és önmegtartóztatásra kötelezi magát még leánykorában, apja házában”, és „ellene mond neki az apja, amikor hallja őt, akkor nem érvényes semmiféle fogadalma vagy elkötelezése, amellyel önmegtartóztatást fogadott. És az Úr megbocsát neki, mert az apja mondott neki ellene.” (4Móz 30,4–6)

Ivett, bízzon bátran az igében és az Úr végtelen kegyelmében! Fusson hozzá, és kérjen tőle bocsánatot, hogy olyasmit ígért, amit nem áll hatalmában teljesíteni! Azután éljen az oltáriszentséggel! Így szabaddá lesz arra, hogy igent mondjon választottjának, és készen áll majd arra is, hogy Isten beteljesítse az Ön életében minden drága tervét. Áldott lesz a házassága, mert végre az Úr akarata szerint cselekedhet.

Legyen nagyon boldog szerelme oldalán! Köszönöm kitartó várakozását és hűségét! Köszönöm, hogy írt, mert biztos vagyok abban, hogy minden olvasóm számára például szolgál majd története. Azoknak is, akik elhamarkodottan esküdtek; azoknak is, akik fogadalmat készülnek tenni, és azoknak is, akik hamisan esküdnek… „Ellenben a ti beszédetekben az igen legyen igen, a nem pedig nem, ami pedig túlmegy ezen, az a gonosztól van.” (Mt 5,37)

Szőkéné Bakay Beatrix