Napról napra

Jézus Krisztus mondja: „Én pedig azt mondom nektek, hogy ne szálljatok szembe a gonosszal, hanem annak, aki arcul üt jobb felől, tartsd oda másik arcodat is.” Mt 5,39 (Péld 24,29; Lk 21,25–33; Jak 5,7–8; Zsolt 87) Az erőszak végigkíséri az emberiség egész életét és történelmét. Mégsem vagyunk kiszolgáltatva neki. Igaz, az erőszakmentesség nem születik velünk, mint egy adottság, de megtanulhatjuk, hogy széppé tegyük az emberek életét szeretetünkkel! Jézus erre tanít és ad példát.

Gondom van rá, hogy igémet beteljesítsem. Jer 1,12 (Róm 10,17; Zsid 6,9–12; Ézs 11,1–10) Sokszor ennek az ellenkezőjét tapasztaljuk: mintha Isten akarata nem teljesülne. Ezért ez az ige legyen nekünk csodálatos biztatás, hogy merjük észrevenni a látható események mögötti történést is. Ekkor tud beszélni a keresztény ember Isten megtapasztalt csodáiról. Életünk és a világtörténelem ugyanis Isten kezében van.

Az éjszaka múlik, a nappal pedig már egészen közel van. Tegyük le tehát a sötétség cselekedeteit, és öltsük fel a világosság fegyvereit. Róm 13,12 (Ézs 60,2; Jel 2,12–17; Ézs 12,1–6) Pál apostol arra figyelmeztet, hogy nem olyan egyszerű letenni életünk korábbi szabályait, rossz szokásait és bűneit. A keresztény élet küzdelemmel jár, amelyhez fel kell vennünk a világosság „fegyvereit”. Ne felejtsük el: a világosságban nem lehet a bűnöket elrejteni. Nagyszüleink korában sok házban ott volt a szoba falán az ébredési mozgalmak figyelmeztető táblája: „Hát Jézus mit szól hozzá?” Így segítették magukat is, hogy életük tisztább legyen. Döntéseink előtt mi is kérdezzük meg önmagunktól, hogy vajon Jézus mit szól hozzá!

A jóra törekedjetek, ne a rosszra, akkor életben maradtok. Ám 5,14 (1Pt 5,5; Jel 2,1–7; Ézs 24,1–23) Ámósz az életük újragondolására hívja fel mind az egyszerű embereknek, mind a nép vezetőinek figyelmét. Az egyéni érdek érvényesítése, az önzés tönkreteszi a család és az ország életét. Nem sikerül ugyan mindig megvalósítani a legjobbat, de aki nem törekszik a jóra, az biztos el fog bukni. Csak a jóra törekvő és hiteles emberek azok, akikben megbízhatunk, és akikkel együtt szeretnénk élni akár a házasságban, akár a közéletben.

A megrepedt nádszálat nem töri össze, a füstölgő mécsest nem oltja el. Ézs 42,3 (Mt 15,30–31; 2Kor 5,1–10; Ézs 25,1–9) A szenvedéstől és a megpróbáltatásoktól mindnyájan félünk, pedig már számtalanszor megtapasztaltuk, hogy érett emberré éppen a nehéz idők, a megpróbáltatások nevelnek. A szenvedés, a betegség lehet a mi bűnünk következménye: kicsapongó életmódunk vagy lehetetlen emberi magatartásunk teszi pokollá az életet. De lehet a környezetünk is „pokol”, vagy maga a társadalom, amikor például háború van. Ezekben a nagyon nehéz időkben is fordulhatunk Istenünkhöz, aki nem hagy el, hanem megoldást ad életünkre!

Jézus Krisztus mondja: „Aki pedig hallja tőlem ezeket a beszédeket, de nem cselekszi, hasonló lesz a bolond emberhez, aki homokra építette a házát.” Mt 7,26 (Ézs 55,3; Lk 22,66–71; Ézs 26,1–6) Minden építész tudja, hogy a házak alapozását nagyon komolyan kell venni. A felületes építkezés előbb vagy utóbb megbosszulja magát. Ezt látjuk az iskoláztatásnál is. Mindenki szeretné, ha gyermeke mérnök vagy orvos lenne – de nem lesz, mert az iskolában már az írás-olvasást sem tanulta meg becsületesen. A keresztény életvitel is azért dől össze sokaknál, mert az alapokat nem tanulják meg, ezért nem veszik komolyan a naponkénti imádságot, Isten akaratának a keresését.

Olyan dolgot látnak, amiről senki sem beszélt nekik. Ézs 52,15 (Róm 15,20–21a; 1Thessz 4,13–18; Ézs 26,7–19) Isten mindig kész, hogy meglepetésszerűen is mutasson új utat, így mutassa ki szeretetét. Akkor is közel van hozzánk, amikor mi már semmit sem várunk az élettől. Bizony még új dolog is kezdődhet életünkben, amikor mi már csak Istenben reménykedhetünk!

Missura Tibor