Evangélikusok

„A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát. A halál árnyékának földjén lakókra világosság ragyog.” (Ézs 9,1)

Karácsony van újra, Krisztus születésének áldott ünnepe, a fény és a szeretet ünnepe. Felpörgetett, nyugtalan világunkban talán nem is érezzük, pedig mennyire szükségünk van erre az ünnepre. Az ünnepre, mely nélkül sivárak és szürkék a hétköznapok! Szükségünk van a karácsonyra, arra a másfajta pillanatra, amely megérinti lelkünket, amely békére, szeretetre, boldogságra késztet. Nekünk, magyaroknak talán még hangsúlyosabban szükségünk van erre, azért, hogy ez a különös alkalom úgy jelenjen meg életünkben, mint „a folyamatos hazugságban és veszélyeztetettségben felragyogó igazság pillanata”.

A karácsony, mint minden ünnepe a hitnek, amelyet tiszta szívvel, hívő lélekkel ünnepel az ember, megajándékozó ünnep. Megajándékozó, mert az ünnep „önmagát adja”, mert lelkünket, életünket Isten, Krisztus valóságos, minden értelmet meghaladó jelenlétével ajándékozza meg. Mert a karácsony elsősorban találkozás az élő Istennel.

Szükségünk van az ünnepre, a megállásra, a békességre, az elcsendesedő magunkba fordulásra, a lelki feltöltődésre, arra, hogy az ünnepben, Isten igéjének tükrében „az emberi lélek meglássa önmagát, akár a tiszta víz fölé hajló arc”. (Az idézetek a romániai Új Magyar Szó című napilap decemberi 11-i számában Ünnepbe öltözött lélek címmel olvasható írásból valók.) De szükségünk van az ünnepre azért is, hogy észrevegyük a másikat, a mellettünk élő embereket, az istenképűségünket velünk együtt viselő arcokat, hogy az ünnep felemelő, különös pillanataiban együtt álljunk meg hálaadó szívvel Isten előtt – mert a karácsony találkozás a másik emberrel is.

’56-os börtönemlékeit felidézve írja Szilágyi Sándor református lelkész a karácsonyról, hogy az „teljes ünnep”, hogy teljességgel ajándékoz meg Isten, függetlenül a bennünket körülvevő körülményektől, mert ez az ünneplés belőlünk, lelkünk legmélyéről fakad. „Hát ezt is megértük: itt van a szenteste. Úrvacsorával kellene megünnepelnünk! – lángol fel bennünk a vágy. De mivel osztjuk? A kenyér mellé néha kis darabka gyümölcsízt adnak, felhígítunk egyet, s meg is van oldva a kérdés. Mint legidősebbre, rám hárul a megbízatás, hogy az Úr szent vacsoráját kiszolgáltassam. Így teszi meghitté a szentestét az Úr testével és vérével való közösségünk. Egyik-másik társunk találékonysága még tésztát is varázsol közénk: kozmás sült máléból, amit akkortájt kaptunk, vékonyra szelt darabokat kennek meg lekvárral, és kész az ünnepi sütemény, kinek-kinek egy szeletke belőle.” Isten megjelenése a formai dolgokat, a körülményeket is átalakítja, a tökéletlent tökéletessé, a sérültet, a hiányosat egésszé, teljessé teszi.

A Szentírás is az „idők teljességét” említi Jézus születésével kapcsolatban, jelezve ezáltal, hogy a történelem egy határkőhöz érkezett, az ószövetségi messiási váradalmak feszültséggel terhes ideje beteljesült. Jézus Krisztusban maga Isten jön hozzánk, Isten mindent átfogó szeretete érkezett meg a világba. Eljött az idők teljessége, amikor Isten, a végtelen, a felfoghatatlan, a megragadhatatlan teljesség az ember Krisztusban, az aszszonytól született Jézusban belépett a véges, esendő, vajúdó emberi világba. Egy olyan meghatározó pillanat ez, amely ténylegesen tartalmában is átminősítette az ittlétet.

A megtestesülés rendkívüliségében Isten szeretete, megújító, új életet adó jelenléte válik megtapasztalhatóvá. Isten megszületése a te életedben egy olyan rendkívüli esemény, egy olyan felemelő, katartikus élmény, kivételes pillanat, amelyhez hasonló aligha van.

Találkozni Istennel – ez olyan mély, meghatározó élmény, amely senkit sem hagyhat hidegen, közömbösen. Ez a találkozás kizökkent a megszokott kerékvágásból, kizökkent a lelki, szellemi tétlenségből, megszabadít félelmeinktől, görcseinktől, kiszabadít a zsugorodás, a közöny, a lemondás sorvasztó állapotából. Krisztus jelenléte megmozgat, dinamizál, ösztönöz, kíváncsivá, nyitottá varázsol. Amikor megtalálod Istent, amikor Jézus megszületik a te életedben is, akkor megtapasztalhatod, hogy mit is jelent a megújult élet.

Vallom, hogy krízisben, céltévesztésben levő mai világunknak óriási szüksége van a „Középpontnak” az újrafelfedezésére, Isten élő, valóságos jelenlétének a megtapasztalására. Szükségünk van vegyes mindennapjainkban Istenre, szükségünk van arra, hogy Jézus megszülessen a szívünkben, szükségünk van az örök karácsonyra. Ebben a különösen önző, közömbös, elfásult világban Isten megnyilatkozása, Krisztus születése, a karácsony több mint egyszeri, rendkívüli történelmi pillanat, ez a mai világ – sokak számára még ismeretlen – létszükséglete.

A megérkező Fiú című írásában mondja Túróczy Zoltán püspök Jézus hozzánk jöveteléről: „Krisztus mindenkihez jön. Idősekhez és fiatalokhoz, asszonyokhoz és férfiakhoz, bűnösökhöz és magukat igaznak tartókhoz egyaránt. Jön hozzád, akihez ma eljut a szó, az üzenet, és jön hozzám is, aki továbbadom azt.”

Hadd jöjjön Krisztus most hozzánk és hozzád is, születése legyen mindannyiunk életében valóban egy új kezdet, egy határkő, egy bátor személyes és közösségi korszakváltás! A megtestesülés örök időszerűsége eredményezze szebb, nemesebb, tisztább eszmények, célok és értékek felismerését, igénylését. Adjon az idei karácsony, az ünnep formai, de legfőképpen tartalmi gazdagsága erőt, bölcsességet és élő hitet megtalálni Istent, megtapasztalni az ő jelenvalóságát a 21. század kuszaságában, bizonytalanságában!

Ezekkel a gondolatokkal kívánok mindenkinek áldott, békés karácsonyi ünnepet és boldog új esztendőt. „Ne feledd, ha a karácsony hiányzik a szívedből, akkor a fa alatt sem találsz rá.” (Charlotte Carpenter)

Adorjáni Dezső Zoltán püspök, Erdélyi Egyházkerület