Cantate
Ünnepeink
„Ő a hajnali Csillag, mely fényességgel villog, s napnál szebben ragyog”
Sorozatunkban ez alkalommal azokat az énekeinket mutatjuk be, melyek vízkereszt ünnepéhez és az azt követő vasárnapokhoz kapcsolódnak. (E. Zs.)
Vízkereszt ősi ünnepünk. Krisztus születését még nem is ünnepelték, de a 3–4. századtól kezdve vízkereszt már több funkciót hordozott magában. Az epifánia szó megjelenést, látható kinyilvánulást jelent: Isten láthatóvá lesz a világban, az ember átélheti hatékony jelenlétét.
Míg kezdetben csak Jézus megkeresztelését ünnepelték, később már a születését is; még később a kánai menyegző emléknapja lett. Ehhez a naphoz kapcsolódott a napkeleti bölcsek – s ennek nyomán a pogányok megtérésének – ünnepe, valamint a misszió gyakorlása. Sok népi hagyomány kötődik vízkereszt napjához, például a vízszentelés, a mozgó ünnepek kihirdetése vagy a vízzel és tömjénfüsttel történő házmegáldás.
Vízkereszt és az utána következő vasárnapok (számuk húsvét időpontjától függően egy–hat) mind külön tartalmat hordoznak. Énekeskönyvünk szép számmal ajánl énekeket erre az ünnepkörre. E rövid áttekintés célja, hogy az ünnep tartalmi gazdagságán túl zenei sokszínűségét is megláttassa.
Vízkereszt napjának mottója: „Krisztus dicsősége megjelenik a világban.” A fény különleges szerepet kap e napon. Az Égi csillag tiszta fénye (EÉ 185) ezt a mondanivalót bontja ki E. Lönnrot versében L. Bourgeois dallamával. J. Rist szerzeménye – Kelj fel, öltözz fénybe (EÉ 186) – a betlehemi csillag ragyogásától egészen a menny dicsőségéig vezet végig a Fény útján.
A német énekeskönyvben a „Schönster Herr Jesu…” kezdetű vers kétféle dallammal szerepel. Ennek első dallamára Scholz László költött magyar szöveget Szép Hajnalcsillag (EÉ 397) címmel. Második dallamára – Felséges Jézus (EÉ 371) – egy 17. századi német verset használunk.
Vízkereszt 1. vasárnapján énekeljük ismert énekünket, a „Szép, fényes Hajnalcsillagom…” (EÉ 361) kezdetűt. Philipp Nicolai műve a németeknél is központi szerepet kap, bár kérdéses az éneknek az egyházi évben való elhelyezése. A szerző eredetileg az egyházi év végére szánta, de egyes hagyományok szerint halottas éneknek, megint máshol esküvőn használták. Utalás található benne az úrvacsorára is; a vízkereszti besorolást a kezdősor miatt kapta. (A négy versszak sokféle bibliai szakaszt érint – innen a sokféle értelmezés.)
A vízkereszt utáni 2. vasárnap evangéliuma a kánai menyegző csodáját tárja elénk. Az erre a napra javasolt éneket – Ki dolgát mind az Úrra hagyja (EÉ 331) – G. Neumark egyik utazása során írta, miután megtámadták, kirabolták, és minden vagyonát elvesztette. Ez áll a címben: „Vigasztaló ének arról, hogy Isten mindenkit megtart, és mindenkiről gondoskodik a maga idejében, a példabeszéd alapján: Vesd az Úrra terhedet, és ő gondoskodik rólad.”
A 3. vasárnap énekeljük J. Stegmann versét M. Vulpius dallamára: Légy velünk kegyelmeddel (EÉ 277). Segít minket abban, hogy felismerjük Jézus szabadító és gyógyító hatalmát a hozzá intézett kéréseink által.
A vízkereszt utáni 4. vasárnap a természet Urát hirdeti. Az evangéliumban a tenger lecsendesítéséről hallunk (Mt 8,23–27). Az ünnep éneke egy finn népi dallamra alkalmazott Schröder-vers: Ó, segíts, Jézus, te fény vagy és élet! (374).
Az 5. vasárnap a történelem Urát világítja meg. A búza és a konkoly utolsó időket idéző példázata hangzik el Máté evangéliumából. A nap éneke – Krisztus népe Isten nagy csodája (269) – Isten végtelen szeretetéről szól (R. Fangen verse egy 16. századi dallamra).
A Krisztus, menny, föld Alkotója (EÉ 358) kezdetű énekünk a vízkereszt utáni utolsó vasárnapon Jézus isteni dicsőségét sugározza. A Nagy Szent Gergelynek tulajdonított szöveg egy középkori latin himnusz, a Conditor alme siderum dallamát használja fel.
Jelenlegi énekeskönyvünkben nem szerepel, de a hamarosan megjelenő Gyülekezeti liturgikus könyv vízkereszt ünnepére ajánlja a Krisztus, Atya Istennek egyetlenegy Fia (812) kezdetű éneket. Már megjelent az Új zengedező mennyei karban; most lehetőségünk nyílhat az ének felelevenítésére.
E gazdag énekkincs rendszeres használata vezessen el minket a „vak homályból” a ragyogó Csillaghoz!
Ecsedi Klára