Cantate

Ünnepeink

Hozzászólás a cikkhez

Sorozatunkban ez alkalommal azokat az énekeinket mutatjuk be, melyek vízkereszt ünnepéhez és az azt követő vasárnapokhoz kapcsolódnak. (E. Zs.)

Vízkereszt ősi ünnepünk. Krisztus születését még nem is ünnepelték, de a 3–4. századtól kezdve vízkereszt már több funkciót hordozott magában. Az epifánia szó megjelenést, látható kinyilvánulást jelent: Isten láthatóvá lesz a világban, az ember átélheti hatékony jelenlétét.

Míg kezdetben csak Jézus megkeresztelését ünnepelték, később már a születését is; még később a kánai menyegző emléknapja lett. Ehhez a naphoz kapcsolódott a napkeleti bölcsek – s ennek nyomán a pogányok megtérésének – ünnepe, valamint a misszió gyakorlása. Sok népi hagyomány kötődik vízkereszt napjához, például a vízszentelés, a mozgó ünnepek kihirdetése vagy a vízzel és tömjénfüsttel történő házmegáldás.

Vízkereszt és az utána következő vasárnapok (számuk húsvét időpontjától függően egy–hat) mind külön tartalmat hordoznak. Énekeskönyvünk szép számmal ajánl énekeket erre az ünnepkörre. E rövid áttekintés célja, hogy az ünnep tartalmi gazdagságán túl zenei sokszínűségét is megláttassa.

Vízkereszt napjának mottója: „Krisztus dicsősége megjelenik a világban.” A fény különleges szerepet kap e napon. Az Égi csillag tiszta fénye (EÉ 185) ezt a mondanivalót bontja ki E. Lönnrot versében L. Bourgeois dallamával. J. Rist szerzeménye – Kelj fel, öltözz fénybe (EÉ 186) – a betlehemi csillag ragyogásától egészen a menny dicsőségéig vezet végig a Fény útján.

A német énekeskönyvben a „Schönster Herr Jesu…” kezdetű vers kétféle dallammal szerepel. Ennek első dallamára Scholz László költött magyar szöveget Szép Hajnalcsillag (EÉ 397) címmel. Második dallamára – Felséges Jézus (EÉ 371) – egy 17. századi német verset használunk.

Vízkereszt 1. vasárnapján énekeljük ismert énekünket, a „Szép, fényes Hajnalcsillagom…” (EÉ 361) kezdetűt. Philipp Nicolai műve a németeknél is központi szerepet kap, bár kérdéses az éneknek az egyházi évben való elhelyezése. A szerző eredetileg az egyházi év végére szánta, de egyes hagyományok szerint halottas éneknek, megint máshol esküvőn használták. Utalás található benne az úrvacsorára is; a vízkereszti besorolást a kezdősor miatt kapta. (A négy versszak sokféle bibliai szakaszt érint – innen a sokféle értelmezés.)

A vízkereszt utáni 2. vasárnap evangéliuma a kánai menyegző csodáját tárja elénk. Az erre a napra javasolt éneket – Ki dolgát mind az Úrra hagyja (EÉ 331) – G. Neumark egyik utazása során írta, miután megtámadták, kirabolták, és minden vagyonát elvesztette. Ez áll a címben: „Vigasztaló ének arról, hogy Isten mindenkit megtart, és mindenkiről gondoskodik a maga idejében, a példabeszéd alapján: Vesd az Úrra terhedet, és ő gondoskodik rólad.”

A 3. vasárnap énekeljük J. Stegmann versét M. Vulpius dallamára: Légy velünk kegyelmeddel (EÉ 277). Segít minket abban, hogy felismerjük Jézus szabadító és gyógyító hatalmát a hozzá intézett kéréseink által.

A vízkereszt utáni 4. vasárnap a természet Urát hirdeti. Az evangéliumban a tenger lecsendesítéséről hallunk (Mt 8,23–27). Az ünnep éneke egy finn népi dallamra alkalmazott Schröder-vers: Ó, segíts, Jézus, te fény vagy és élet! (374).

Az 5. vasárnap a történelem Urát világítja meg. A búza és a konkoly utolsó időket idéző példázata hangzik el Máté evangéliumából. A nap éneke – Krisztus népe Isten nagy csodája (269) – Isten végtelen szeretetéről szól (R. Fangen verse egy 16. századi dallamra).

A Krisztus, menny, föld Alkotója (EÉ 358) kezdetű énekünk a vízkereszt utáni utolsó vasárnapon Jézus isteni dicsőségét sugározza. A Nagy Szent Gergelynek tulajdonított szöveg egy középkori latin himnusz, a Conditor alme siderum dallamát használja fel.

Jelenlegi énekeskönyvünkben nem szerepel, de a hamarosan megjelenő Gyülekezeti liturgikus könyv vízkereszt ünnepére ajánlja a Krisztus, Atya Istennek egyetlenegy Fia (812) kezdetű éneket. Már megjelent az Új zengedező mennyei karban; most lehetőségünk nyílhat az ének felelevenítésére.

E gazdag énekkincs rendszeres használata vezessen el minket a „vak homályból” a ragyogó Csillaghoz!

Ecsedi Klára

::Nyomtatható változat::