e-világ

Vízkereszt táján megszaporodnak a ravaszdi Shakespeare mester hasonló című darabjához köthető tréfálkozások. „Mi lesz ebédre?” „Rakott krumpli… vagy amit akartok.” Mintha ez a mosolyogva odavetett félmondat önmagában hordozná a Ji Csing valamennyi bölcsességét, vagy felérne táncoló dervisek fordulatainak ezreivel, a Keresztapa örök igazságairól már nem is beszélve. „Mikor én még gyerek voltam, / Zúg a zápor, hujjahaj, / A mókáért majd megholtam, / Zúgja-búgja: hujjahaj!” – énekli a herceg bohóca Shakespeare művének végén. Azonban a történet korántsem derűsen kezdődik: két testvér hajótörést szenved, és míg egymást kölcsönösen holtnak hiszik, ismeretlen földön kell boldogulniuk…

Lectori salutem! Azaz üdvözlet az olvasónak – más időpontban, más lapszámban talán így kezdődhetett volna ez az írás. A vakszerencse – hívő emberként könnyű lenne rendes néven nevezni – azonban úgy akarta, hogy éppen a mostani Egyház és világháló adjon otthont ennek a cikknek, és remélem, a kedves olvasó megbocsátja, hogy az ő azonnali üdvözlése helyett e sorok írója oly könynyen Shakespeare hatása alá került. („Nézze most el úri kegy, / Másszor aztán jobban megy.”)

Ugyanakkor a fentinél frappánsabb kezdést nehéz lett volna találni, hiszen most mi is ismeretlen földre tévedtünk. Idén vízkeresztkor hivatalosan elindul az Evangélikus Élet első önálló internetes vállalkozása, a myLuther (www.myluther.hu), ezért most ennek a beharangozó írásnak az a feladat jutott, hogy felvázolja saját shakespeare-i történetünket.

A kedves olvasó jelen számunkban egy kérdőívet talál, amelyben többek között olvasási szokásai felől érdeklődünk. Ennek eredményeiből vélhetően az fog kitűnni, hogy a fiatalok körében alacsony az Evangélikus Élet olvasottsága. Szerkesztőségünk tagjai megbizonyosodhattak erről az elmúlt ősszel Révfülöpön rendezett médiaműhelyen, amelyre az evangélikus középiskolákból is jöttek diákok; nekik szemmel láthatón újdonságszámba ment lapunk belseje, noha címlapját minden bizonnyal hétről hétre látják valamelyik templom iratterjesztésén. Fiataloknak is szóló újságot szerkeszteni az ő visszajelzéseik nélkül pedig igencsak nehéz. (A két testvér holtnak hiszi egymást… – ez drámánk kezdőpontja.)

„2006-ban Te voltál az év embere” – hozta címoldalán a híres Time magazin decemberben. Az év embere – pontosabban személyisége – ugyanis ezúttal nem valamely kamerához optimalizált színész, a közjóért síkraszálló politikus vagy lombikjai közé vesző tudós, hanem a webes tartalmakat létrehozó – blogot író, kommenteket fűző – hétköznapi emberek összessége lett. Vagyis az a közösség, amelynek tagjai számára természetes, hogy maguk is a világháló információtengerének létrehozói. Ennek az interaktivitásnak a lehetőségét pedig egyetlen nyomtatott lap sem képes biztosítani, így nekünk is nagy lépésre kellett rászánnunk magunkat. Tulajdonképpen a már említett révfülöpi találkozó is az idők szavára való odafigyelésünk bizonyítéka.

A myLuther-nek keresztelt projekt egy fiataloknak szóló internetes újság létrehozását tűzte ki célul; már maga e név is közös ötletelésünk eredménye („Csak a neved ellenségem, csak az…”). A létrehozandó lap mögött főként középfokú evangélikus oktatási intézmények diák újságíróiból verbuvált gárda áll, így akár a különböző iskolai lapok együttműködése is megvalósulhat, az oldal pedig valóban nekik és róluk szólhat, megszólítva ezáltal egy fogékony és érzékeny generációt.

Szerkesztőségünk – amelynek több tagja már nem az iskolapadot, hanem a főiskolai katedrát hagyta ott, hogy az Evangélikus Életet „élje” – meg sem próbálja mindenáron kitalálni, hogy a mai diákok mit akarnak, helyette inkább táptalajt nyújt számukra, hogy olyan újságot írjanak, amelyet ők szeretnének; mi pedig segítünk nekik abban, hogy a legjobb írói tehetségük bontakozzon ki…

Idén vízkeresztkor tehát felgördülnek a függönyök, és az Evangélikus diákÉlet portálján kezdetét veszi a myLuther (www.myluther.hu) című darab – vagy amit akartok.

Nagy Bence (tervező)szerkesztő