Élő víz

Fölötted ott ragyog az Úr, dicsősége meglátszik rajtad. (Ézs 60,2)

Vízkereszt ünnepe után az utolsó héten az Útmutató reggeli és heti igéi az Úr Jézus Krisztus dicsőségét hirdetik. „Isten gyújtott világosságot a mi szívünkben, hogy Jézus Krisztus arcán felismerjük az ő dicsőségének ragyogását.” (2Kor 4,6; LK) Urunk megdicsőülésekor a fényes felhő Isten jelenlétét ábrázolta ki, s a hang nekünk is szólt: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm, reá hallgassatok!” (Mt 17,5) Luther így figyelmeztet: „Óvakodj attól, hogy csak úgy az ige nélkül kalandozva Krisztust Istentől elszakítsd. Aki tehát Krisztust hallja és látja, legyen bizonyos, hogy Istent hallja és látja.” De el se bizakodjunk, mert csak amikor már emberi eszközeink összetörnek, és engedünk az Úr akaratának, akkor ragyoghat fel az evangélium rajtunk keresztül – amikor Gedeon emberei összetörték a cserépedényeket, a fáklyák fényesen felragyogtak… (Lásd Bír 7,19–20!) Az Úr „Jézus halálát mindenkor testünkben hordozzuk, hogy Jézus élete is láthatóvá legyen testünkben” (2Kor 4,10). Mózes dicsősége mulandó volt, miután Istennel találkozott. Mi a Szentlélek által Jézusban találkozhatunk Istennel; „ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre” (2Kor 3,18). Zsidó és pogány emberek szívéről egyaránt a Krisztushoz való megtérésük távolíthatja el a leplet, amely addig gátolta a teljes Szentírás megismerését. De akivel Jézus találkozik, annak szívéről lehull a lepel (széthasad a kárpit, megnyílik az ég), és azonnal felismeri az Írás alapján: „Mester, te vagy az Isten Fia, te vagy Izráel királya!” (Jn 1,49) Ő bizonyságot tesz, Isten beszédeit szólja, „mértéktelenül” beteljesedve a Lélekkel. Hogyan üdvözülhet bárki? „Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van…” (Jn 3,36) Az örökkévaló „Vagyok, aki leszek” mintegy bemutatkozik a gyülekezeteknek is: „Én vagyok az Alfa és az Ómega, így szól az Úr Isten, aki van, és aki volt, és aki eljövendő: a Mindenható.” (Jel 1,8) Az egyszülött Fiú: Isten, egylényegű az Atyával; „övé a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké” (Jel 1,6). Az Úr Jézus önkijelentése hű bizonyságtétel önmagáról: „Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.” (Jn 8,12) Megdicsőülésekor az Atya tett bizonyságot szeretett Fiáról; de aki nem hisz benne, az nem ismerheti meg az Atyát sem! A bevezető ige most minket is megkérdez: felismertük-e Jézusban az Úristen dicsőségét? Ne hangozzék el majd felettünk ítéletként: „Sem engem nem ismertek, sem az én Atyámat…” (Jn 8,19) Hangozzék el felettünk az ősi, ároni áldás, amelyben az Úristen hármas egysége fejeződik ki! Az Atya megőriz minket, a Fiú könyörül rajtunk, és a Szentlélek békességet ad nekünk. Isten nem vonta vissza ígéretét a lelki Izraeltől, az ő mai népétől sem: „Így szóljanak nevemben Izráel fiaihoz, és én megáldom őket.” (Olvasd: 4Móz 6,22–27!) Mi Jézus érdeméért kérhetjük Atyánkat: „Áldj meg minket, Úristen, / A te jóvoltodból…” (EÉ 323,1)

Garai András