4. szám – 2007/01/28
Napról napra |
Új nap – új kegyelem
Vasárnap
Az Úr tesz szegénnyé és gazdaggá, megaláz és felmagasztal. 1Sám 2,7 (Mt 23,12; Mt 17,1–9; 2Kor 4,6–10; Zsolt 63) Az Úr bizonyosan mindenkit gazdagítani akar, és nem leli örömét abban, hogy ...
>>
|
Élő víz |
Életszemlélet
Kicsoda vagy te – milyen az igazi éned? Mi határozza meg, hogy mit gondolsz, mondasz és teszel? Hogyan jutsz el a választásokig, mi alapján döntesz?
>>
|
Heti útravaló
Fölötted ott ragyog az Úr, dicsősége meglátszik rajtad. (Ézs 60,2)
>>
|
Egyházunk egy-két hete |
Múltértékelő
Nyoma sem volt még akkor az elektromos írógépnek, a számítógépnek vagy a világhálónak. Néha még a könyvtár is messze volt tőlük. Ám ők, a negyven esztendővel ezelőtt, 1967-ben idősebb dr. Fabiny Tibor kezdeményezésére létrejött egyháztörténeti szakcsoport tagjai – teológushallgatók, lelkészek – mégis vállalták, hogy tanulmányaik, illetve gyülekezeti szolgálatuk mellett kutatják a múlt írásos emlékeit. A jubileum jó alkalmat szolgáltatott arra, hogy a január 17-én hittudományi egyetemünkön rendezett egész napos találkozó keretében felidézzék munkálkodásuk eredményeit, és előretekintsenek a jövőre.
>>
|
Urnatemető-szentelés Budafokon
A templom szakralitását és az örök élet valóságát az észak- és nyugat-európai evangélikusok évszázadok óta egybekapcsolják úgy, hogy a templom kertjét temetkezési helyként is használják. Hazánkban egyre gyakoribb a templom vagy a hozzá kapcsolódó épületek alatti helyiségek kolumbáriummá alakítása. E célból létesítették az épülő budafoki gyülekezeti centrum alatti termeket is. Az urnatemető szentelését Bence Imre, a Budai Egyházmegye esperese végezte január 21-én. Az igét dr. Fabiny Tamás, az Északi Egyházkerület püspöke hirdette.
>>
|
Ülésezett az országos presbitérium
Rövid ülést terveztek – nem így alakult. Január 18-án, csütörtökön az országos presbitérium „öreg estébe” nyúló ülésén nem csupán aktuális témák, hanem alapkérdések is napirendre kerültek…
>>
|
Nemcsak szavalták, rajzolták is a Himnuszt
Idén immár ötödik alkalommal emlékeztek a magyar kultúra napjára művészeti versennyel Orosházán. A házigazda Orosházi Evangélikus Általános Iskola és Gimnázium által január 19-én megrendezett vetélkedőn az evangélikus iskolák diákjai mellett szép számmal képviseltették magukat a város közoktatási intézményeinek tanulói is. A fiatalok a már hagyományosnak számító három kategóriában – szavalás, népdaléneklés és képzőművészeti alkotás – mérhették össze tudásukat.
>>
|
Keresztutak |
Az ökumenikus imahét élménye és áldása
Az Egyházak Világtanácsa és a Keresztény Egység Pápai Tanácsa 1968 óta adja ki az ökumenikus imahét közös vezérfonalát, amellyel elősegíti az együttes imádkozást, meghatározza a tanulmányozásra szánt igehirdetési alapigéket, s ajánlást tesz az istentisztelet liturgiájára.
>>
|
Áttörni a hallgatás falát
A keresztény felekezetek látható egységéért való fohász az év minden napján „aktuális”, de még inkább középpontba kerül a Krisztus-hívők egységéért tartott ökumenikus imahét idején, minden esztendő januárjának utolsó hetében. Ebben az évben a rendezvény országos nyitóalkalmát a Deák téri evangélikus templomban tartották január 21-én. A sokakat vonzó ünnepi istentisztelet liturgiájában a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa (MEÖT) tagegyházainak püspökei, vezető lelkipásztorai vettek részt. Szentbeszédet mondott dr. Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom–budapesti érsek; igehirdetéssel egyházunk nyugalmazott püspöke, D. Szebik Imre, a MEÖT elnöke szolgált.
>>
|
Ökumenikus járomban
Az ökumenikus imahét alkalmából mindenki megtapasztalhatja a különbözőségen túlmutató egység érzését. Az Evangélikus Élet az ünnepi hét alkalmain kívül arra is kíváncsi volt, hogy miként lehet a mindennapokban megélni az ökumenét. Olyan, egyházhoz kötődő testvéreket kértünk meg arra, hogy tegyenek rövid vallomást, akik vegyes házasságuk révén érintettek e témában.
>>
|
Párbeszéd – hangfogó nélkül
„Béke, megértés, egymás megismerése, az egymás iránti szeretet ápolása – ez az az irányvonal, amelyet követünk 2007-ben is” – hangzott el a Keresztény–Zsidó Társaság (KZST) újévi sajtótájékoztatóján, amely az önmagában is gondolatindító Hangfogó nélkül címet viselte. Két fontos bejelentés és három előadás – röviden így lehetne summázni a társaság ez évi első találkozóját, melyet január 16-án tartottak a Pesti Evangélikus Egyház Deák Téri Gyülekezetének nagytermében.
>>
|
Találkozó a magyar–vesztfáliai kapcsolatok újjáélesztéséért
Látogatást tett a Magyarországi Evangélikus Egyháznál Gerhard Duncker, a Vesztfáliai Evangélikus Egyház egyháztanácsosa január 15. és 17. között. A Közel-Keletért és Európáért felelős lelkész az utóbbi időben lanyhuló magyar–vesztfáliai viszonyt szerette volna újjáéleszteni.
>>
|
Lutheri köszöntés Szent Márton hegyén
Az Északi Egyházkerület püspöke, Fabiny Tamás január 18-án ellátogatott a pannonhalmi bencés főapátságba Várszegi Asztrik püspök, főapát meghívására. A bazilikában a bencés diákok és szerzetesek jelenlétében ökumenikus istentiszteletet tartottak, amelyen az evangélikus püspök hirdette az evangéliumot.
>>
|
Evangélikusok |
„…minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr…”
Sokszor próbáltunk meg választ adni arra a sürgető kérdésre, hogy miként lehet a 21. században hatékony és sikeres a keresztény misszió, miként lesz újra láthatóan és érezhetően „élő és ható”, dinamizáló valóság a hit és a hitből élő közösség, az egyház. A legegyszerűbb válasz erre az, hogy akkor, ha a mi életünk és szolgálatunk, szavaink és tetteink hitelesek; hitelesek, mert igazak. A hitelesség egyik kritériuma pedig a kereszténység egysége.
>>
|
Huszonöt év az egyház könyvtárában
Már beszélgetésünk elején leszögezi, hogy nem igazán könyvtáros alkat: „Túlságosan sok bennem a nevelői tulajdonság, s csak kevéssé vagyok »szolgáltató« természet” – mondja dr. Mányoki János, aki kerek huszonöt éve az Evangélikus Országos Könyvtár munkatársa, 1989 óta pedig igazgatója. A jubileum alkalmából beszélgettünk vele.
>>
|
Megálmodni a jövőt
Pál apostol a Római levélben így fogalmaz: „…az Isten ajándékai és elhívása visszavonhatatlanok.” (11,29) „A lelkészi hivatást nem az ember választja, hanem a hivatás választja őt; a mikor és a hogyan természetesen mindenki esetében más és más” – vélekedik ugyanerről Deák László. A fiatal hódmezővásárhelyi evangélikus lelkipásztort elsőként arról kérdeztem, őt mikor és hogyan hívta el Isten a szolgálatra.
>>
|
Ferenc kriptalakóból lett gyülekezeti tag
Ivott, csövezett, hetekig egy sírboltban éjszakázott a vásárhelyi Kiss Ferenc, aki úgy tartja, eddigi sorsáról leginkább maga tehet. A negyvenöt éves férfi már felcserélte a holtak kényszerű társaságát az élőkére. Az evangélikus gyülekezet hasznos tagjaként ma már dolgozik, szakított az alkohollal, s angolul tanul. Nyelvtudását a legutóbbi szeretetebéden mutatta be egykori sorstársainak.
>>
|
Kétszáz éve született Vandrák András, a magyar evangélikus iskolaügy kidolgozója
Minden közösség örömmel eleveníti fel múltjából azoknak a személyiségeknek az emlékét, akik számára jelentőset alkottak, és munkájukkal nagy érdemeket szereztek. Vandrák András születésének kétszázadik évfordulója jó alkalom arra, hogy elismeréssel emlékezzünk tanári munkásságára.
>>
|
„Nemzeti intézeteit csak maga a nemzet tarthatja fönn”
Százharmincöt évvel ezelőtt választották meg az első magyar földrajzprofesszort, Hunfalvy Jánost a Magyar Földrajzi Társaság elnökévé; ugyancsak 1872-ben alakult meg a budai polgári társaskör, melynek első elnöke lett. Haláláig, 1888-ig ő töltötte be mindkét tisztet. Okot ad az emlékezésre az is, hogy az európai hírű földrajztudósról nevezték el Buda első kereskedelmi középiskoláját, amely az 1926/27-es tanév óta nemcsak a nevét viseli a kör örökös tiszteletbeli elnökének, hanem emlékezetét is őrzi.
>>
|
e-világ |
Gabonák az étkezésünkben
A Mindenható a teremtés hatodik napján megalkotta az embert. Elmondta neki, hogy mi lesz a feladata, az életcélja, és rögtön ezután azt is meghagyta neki, mivel táplálkozzon: „Nektek adok az egész föld színén minden maghozó növényt, és minden fát, melynek maghozó gyümölcse van: mindez legyen a ti eledeletek.” (1Móz 1,29)
>>
|
Keresztény szemmel |
Ne tétovázz, ha Isten hív!
Kedves emlékként él bennem, amikor az akkor még esztergomi szeminarista, Papp Zoli megszólított a máriaremetei majálison, látva, hogy a kispapok sátránál őgyelgek: „Csak bátran, szabad a bemenet.” „Túlkoros vagyok én már” – válaszoltam. „Sohasem késő” – mondta ő, és még ki tudja, mit mondott, amit azóta már elfelejtettem. Ám a lényeget nem felejtettem el; hogy fontos vagyok számára, akárcsak a templomok végében álló fiatalemberek, akik a szentélybe vágyakoznak – talán titkon, maguknak sem bevallottan. Hogy miért vagyok, miért vagyunk fontosak a ma már pestszentlőrinci káplánnak? – most, évek múltán kérdezem tőle.
>>
|
A hét témája |
„Köszöntsük az egek Urát…”
„Köszöntsük az egek Urát…” címmel rendezett evangélikus népdal- és népzenei találkozót a balatonszárszói Evangélikus Konferencia- és Missziói Otthonban Végh Szabolcs, az intézmény igazgatója és Varga Gyöngyi, az Evangélikus Hittudományi Egyetem (EHE) tanára. A január 19. és 21. közötti alkalom közel nyolcvan résztvevője között a karon ülő kisgyermekek generációjától a nagyszülőkéig minden korosztály képviseltette magát. A szervezők előrelátó módon mindenkire gondoltak; a programban a tudományos előadástól a kézműves-foglalkozáson át a közös énektanulásig sok minden szerepelt. Hogy pontosan mi, arról képriportunkban számolunk be.
>>
|
I.
Tekerőlant-kísérettel tanulhattak tápai szokásdallamokat péntek este az érdeklődők Szerényi Bélától. Az ezüstkoszorús hangszerkészítő-mester nemcsak elkészíti, de meg is szólaltatja a tekerőket, ráadásul nem is akárhogyan! Tudását évközben ...
>>
|
II.
Spontán „Ki mit tud?”-dal megspékelt borkóstoló keretében mutatkoztak be egymásnak péntek este és éjjel a találkozó résztvevői. Az Opperheim József (balra) pincéjéből származó nedűkkel való ismerkedést – a kötcsei borász ...
>>
|
III.
A szombati programnak három énektanulásos része is volt. Joób Emese (fent), a gödöllői Frédéric Chopin Zeneiskola tanára több tájegység „örökségéből” válogatott; Koszta István krizbai evangélikus lelkész és felesége, ...
>>
|
IV.
Énekeskönyvünk Bibliaórai énekek című fejezetében tizenhatszor szerepel a kotta felett – a forrás megjelöléseként – a „népdal” vagy a „Gimesi gyűjtemény, 1844” felirat. Joób Árpád, a Nyíregyházi ...
>>
|
V.
Amíg a felnőttek az előadásokat hallgatták, addig a fiatalabbaknak Kovács László tartott kézműves-foglalkozással egybekötött hangszerbemutatót. A népi hangszerek (ezen belül is elsősorban citerák) készítésével foglalkozó péceli népzenész ...
>>
|
VI.
Személyes élményeit is megosztotta az őt hallgatókkal Veres Emese-Gyöngyvér néprajzkutató, egyházunk Vallási Néprajzi Munkacsoportjának tagja, amikor egy kérdésre felelve a döntően evangélikus vallású barcasági csángók népszokásairól ...
>>
|
VII.
Hogy a Gryllus testvérek – Dániel és Vilmos – szombat esti koncertjét a gyerekek élvezték-e jobban vagy a felnőttek, azt nehéz lenne eldönteni. Tekintettel ugyanis a közönség soraiban helyet foglaló nagyszámú ...
>>
|
VIII.
Olyan népi szimbólumok, mint a székely kapu, a tulipános láda vagy az életfa szolgáltak a hétvége elcsendesedéseinek kiindulópontjául. A vasárnap délelőtti istentiszteleten pedig Varga Gyöngyi (képünkön jobbra) Mt 8,1–13 alapján ...
>>
|
IX.
A balatonszemesi Dió Banda húzta a talpalávalót a szombat esti – tánctanítással egybekötött – táncházban. Amíg a zenekar tagjai szusszantak egyet, addig a helyszínen megalakult Luther Folk Band vette át a helyüket. Koszta István ...
>>
|
Palóc mesék „varázsdobból”
Ki ne tudna legalább három népmesét felsorolni a kedvencei közül? Na de ki tudná el is mondani őket saját vidékének tájnyelvén? Valószínűleg sokkal kevesebben. A balatonszárszói hétvégén nemcsak a gyerekek, hanem a felnőttek is szájtátva hallgatták Badin Ádám és Szabó Bianka nyelvjárásban elmondott palóc meséit. Erről az értékmegőrzésről beszélgettünk a mesemondókkal.
>>
|
evél&levél |
Tisztelt Szerkesztőség!
Örömmel küldöm vissza a felméréshez kitöltött nyomtatványt.
>>
|
Tisztelt Szerkesztőség!
Sajnos csak egy év óta olvasom az újságot. Bár elég sok évet összegyűjtötten már, csupán 2006 februárjában érkezett el számomra az ideje, hogy „fizikailag” is a gyülekezetem tagja legyek. Azóta egy alkalmat sem mulasztok el, csak ha nem tartózkodom Kecskeméten, bár akkor is fájdalmas hiányérzetem támad.
>>
|
On-line plusz |
Kegyelettel emlékezünk
2006. december 25-étől a vadosfai evangélikus gyülekezet keresztyén életünk egy élő példáját gyászolja Böröcz Sándor sokáig méltatlanul és alaptalanul mellőzött lelkész testvérünk halálával. A család gyászát és fájdalmát átérezve fájó szívvel vettünk búcsút Sándor bácsitól 2007. január 13-án a vadosfai templomban, és kísértük hamvait utolsó földi útjára feleségének Szentgyörgyi Horváth Idának hamvaival együtt a vadosfai temetőbe.
>>
|
Megharcolt élet
1987-ben metsző hideggel búcsúzott a január. A kővé fagyott földet hó takarta és a téli ég alatt zúzmarás fehéren dideregtek a fák.
Az alvégi temetőben két koporsó fölött hangzott az igehirdetés majd sokan mondták el szeretetteljes szavaikat: lelkésztársak, más felekezetek lelkészei, közéleti személyiségek, barátok, ismerősök, a gyülekezet tagjai búcsúztak Fürst Ervin egykori orosházi lelkésztől és feleségétől … Kifürkészhetetlen kegyelmével az Úristen néhány nap különbséggel hívta haza őket, így egyiküknek sem kellett magára maradnia a gyász fájdalmával…
A fagyos hantot elborították a kegyelet és szeretet virágai… Lassan eloszlott a tömeg…A jeges szél átjárta testünket-lelkünket, üveggé dermesztette a friss virágszirmokat és tovasuhant a téli alkonyatban.
>>
|
E heti Luther-idézet |
Luther-idézet
„Krisztus dicsősége rejtett dicsőség. Ezért aztán sokszor becsapják előtte az ajtót, és nem kívánják bebocsátani őt. A felsőbbség is elzárkózik előle, – de hiába. A kereszt hatalmas Királya ő, s éppen a kereszt alatt rejtőzik a dicsősége.”
>>
|
A vasárnap igéje |
Nincs itt maradandó sátorunk
Belépek a templomba. Majdnem azt mondtam, a templomomba. Minden tárgyról tudnék valamit mondani benne. A padok, a szószék, oltár, képek, szobrok, fafaragványok, keresztelőkút – beszélnek hozzám. Otthonom lett, hétről hétre benne élek. Az én kezem is benne volt az építkezésben, a kialakításban, ebben, amit látok. Én találtam ki a faragványokat, amelyeket aztán a művész a fába vésett. Én tartottam meg a régi hagyományosat, és álmodtam meg az újat benne. Azóta hány és hány esemény színterévé lett! Emlékek, arcok, élmények kötnek ide. Sírás és nevetés, gyász és boldogság. Szószékéről beszélek, oltáránál imádkozom. Ez az én sátorom. Jézusnak, Mózesnek, Illésnek építettem.
>>
|
Oratio oecumenica |
Oratio oecumenica
[Lelkész:] Urunk, Istenünk, aki minden fáradtságunk és gyengeségünk ellenére ma is biztatsz minket, hogy könyörgéseinkben bátran és kitartóan forduljunk hozzád, hallgasd meg imádságunkat, és add meg mindazt, ami közelebb visz hozzád!
>>
|
EvÉlet - Lelki segély |
„Vérbevágó” kérdés
„Január nálunk a disznóvágások ideje. Ilyenkor berakhatjuk sertéshizlaló munkánk szép, kövér eredményét a fagyasztóba. Jó alkalom ez arra is, hogy összejöjjön a család. Még a pesti fiunk is lehozza az övéit. Fővárosi kis unokánk az idén konfirmál. Mondhatom, nagy megrökönyödést okozott, amikor a disznótoros vacsora kellős közepén azt mondta, hogy ő nem eszik véres hurkát, mert az bűn. Mindenki kinevette az asztalnál, de engem elgondolkoztatott eltökélt kis tekintete. Hogy is van ez, tisztelendő asszony? Együk vagy ne együk a véres hurkát?”
>>
|
Szószóró |
Mi újság az ifjúsági osztályon?
Továbbra is kíváncsian várom reakcióikat két héttel ezelőtti írásomra: Önök szerint mitől lesz országos az ifjúsági munka? Ezenkívül a segítségüket kérem: osszák meg velünk tárgyi tudásukat, tapasztalataikat egy egyéves ifjúsági munkaterv kidolgozásához, valamint egy „Örömnaptár: édes-bús igaz történetek az ifjúsági munkáról” létrehozásához!
>>
|
Cantate |
Husztól Tranovskýn át Vietóriszig
Rovatunk mostani cikke énekeskönyvünk cseh, lengyel és szlovák eredetű énekei legjavának a bemutatására vállalkozik.
>>
|