Evangélikusok

Minden közösség örömmel eleveníti fel múltjából azoknak a személyiségeknek az emlékét, akik számára jelentőset alkottak, és munkájukkal nagy érdemeket szereztek. Vandrák András születésének kétszázadik évfordulója jó alkalom arra, hogy elismeréssel emlékezzünk tanári munkásságára.

Gömör megye ősi kisvárosában, Csetneken született 1807. január 24-én; apja itt volt uradalmi tiszttartó. Iskoláit Csetneken kezdte, majd a rozsnyói gimnáziumban folytatta. Az eperjesi kollégiumba iratkozott be 1824-ben, ahol kiváló tanárok hatottak rá. Pap- és tanárjelöltvizsgát tett 1828-ban kitűnő eredménnyel. Ezután házitanítóságot vállalt Máriássy királyi kamarás családjánál, hogy anyagi fedezetet gyűjtsön tervezett külföldi útjához. Egyévi nevelősködés után a jénai egyetemre ment, ahol több kiváló professzort hallgatott. Különösen Fries Jakab bölcsészeti előadásai gyakoroltak rá nagy hatást.

Társaival bejárta Németország különböző vidékeit. Felkereste Luther városait, és ellátogatott Weimarba, Goethe városába is. Tapasztalatokkal gazdagodva 1831-ben tért haza. A gazdag Szirmay családnál nevelősködött, majd visszakerült Eperjesre. Először a kollégiumi könyvtár rendezésével bízták meg, és az olvasókörből alakult magyar társaság vezetése volt a feladata.

Bölcsészeti tanárrá választották 1833 augusztusában a Greguss Mihály Pozsonyba távozásával megüresedett helyre.

Zay Károly egyetemes felügyelő 1841-ben őt bízta meg azzal, hogy egyetemes tantervet dolgozzon ki a magyar evangélikus iskolák részére. E munkájáért nagy elismerésben részesült. Több vármegye a táblabíráinak sorába iktatta.

1844-től miniszteri rendelet írta elő, hogy a gimnáziumokban a latin helyett a magyar legyen a tanítási nyelv. A tanároknak magyar nyelvű tankönyvek írása is feladatukká lett. Vandráknak több könyve jelent meg nyomtatásban. A Magyar Tudományos Akadémia 1847-ben levelező tagjai közé választotta.

Vandrák András a politikai eseményekbe is bekapcsolódott. Abban az időben a római katolikus volt az uralkodó vallás. Az állami hatalom az evangélikus egyházat csak bevett felekezetnek tekintette. Vandrák a vallásegyenlőség kivívása érdekében és a szabadságjogok kiszélesítéséért támogatta Kossuth törekvéseit. Mint nemzetőr harcolt a kassai ütközetben. A szabadságharc leverése után katonai bíróság elé került, de megszabadult.

Tanárrá választásának huszonötödik évfordulóján sokan köszöntötték őt. Arany János is megtisztelte Tanári jubileumra című költeményével. „Te, ritka férfi! áldjad Istened, / Ki oly önérzettel dúsgazdagon / Állhatsz pihenni meg pályád felén. / Körödbe gyűlnek a felnőtt fiak, / (Egy emberöltő) s érett férfi ésszel / Köszönve amit ifjakért tevél, / Legszebb jutalmad így tőlük nyered. / S mi felkiáltunk: mily nagy érdem az, / Minő erény, mely e hálátalan / Pályán a késő hála újra sarjadt, / Nem hervatag babérait szedi” – szól a vers második versszaka. A jénai egyetem díszdoktori kitüntetésben részesítette egykori diákját.

Eötvös József 1867-ben a közoktatási minisztériumban a protestáns osztály vezetését ajánlotta fel neki, de ő nem fogadta el. Hívták Sopronba is igazgatónak, de ő maradt. Eperjest annyira megkedvelte, hogy semmilyen kecsegtető ajánlatra sem hagyta el. A teológián etikát tanított, a jogakadémián pedig jogbölcselet címen tartott előadásokat. A jogot és az erkölcsöt elválaszthatatlan egységnek tartotta.

A tanügyben szerzett érdemeiért a bécsi udvar 1882-ben a Ferenc József-lovagrend kiskeresztjével tüntette ki. Tisztelői ötvenéves tanári jubileumán, 1883. szeptember 15-én ünnepelték őt. Egy év múlva, 1884. szeptember 14-én elhunyt. Az evangélikus temetőben márvány síremlék jelzi nyughelyét.

Cselovszky Ferenc (id.)