Cantate

Ismerjük meg énekeinket! 19.

Rovatunkban eddig általában stílusuk, eredetük vagy az adott ünnepkörhöz való tartozásuk alapján válogattuk ki a bemutatott énekeket. Most egy sokkal vegyesebb csoport következik: az eddig még nem tárgyalt 19. századi énekekről, azoknak is inkább a dallamáról szeretnénk szólni.

A 19. században ritka volt az új dallam az istentiszteleti használatban; inkább a már ismert és kedvelt dallamokra keletkeztek nagy számban új versek. Ezért most a saját dallammal rendelkező énekekre helyezzük a hangsúlyt.

Kezdjük az egyik legnépszerűbbel: Joseph Mohr plébános és Franz Gruber kántor 1818 karácsonyán a Salzburg melletti Oberndorfban írta a Csendes éjt (EÉ 167), mely több generáció számára a szenteste elmaradhatatlan énekévé vált. Ritmikája a gyermek ringatását és az éjszaka bensőségességét érzékelteti; ezt pastoralénak vagy sicilianónak nevezik. A dallam motívumai többnyire hármashangzat-fordításra épülnek; ez a barokk kortól kezdve igen kedvelt dallamalkotási módszer.

A Dicsőség mennyben az Istennek (EÉ 168) az ősi karácsonyi örömhír késői megfogalmazása, melyet az 1855-ös katolikus Tárkányi–Zsasskovszky-énektárból vett át énekeskönyvünk. A dallam jellegzetessége a háromszor is előforduló nagy szext hangköz, mely a fontos mondanivaló kiemelését szolgálja. Szintén ebből a gyűjteményből származik a Ments meg engem, Uram, az örök haláltól (EÉ 494), mely a Libera me, Domine responzórium verses feldolgozása; a dallam ritmusnélkülisége szinte a gregorián stílust idézi.

Most két olyan ének következik, melyek dallama egy-egy 19. század eleji gyűjteményben szerepel. Az én időm, mint a szép nyár (EÉ 516) című Holéczy Sámuel énekeskönyvéből származik. A dallam hat sora két nagy résszé áll össze: ezt az ismétlődő – 8, 4, 7 – szótagszám és az azonos zárósor teszi lehetővé.

A Mintha szárnyon szállna (EÉ 523) dallama eredetileg világi kuruc szöveggel lett népszerű, majd bekerült Pálóczi Horváth Ádám híres Ó és új, mintegy ötödfélszáz énekek (1813) című gyűjteményébe. Sántha Károly verse ezzel a megőrzött dallammal kapcsolódik össze.

Ifj. Chovan Zsigmond szlovák gyökerű dallama a 150. zsoltár 17. századi német parafrázisához kapcsolódik: Dicsérjétek az Urat (EÉ 49). A dallam mozgalmas ritmusú, nagy hangterjedelmű, a hármashangzat és a skálamenet kombinációja; hangnemi felépítése jellemző a dúr-moll rendszerre. Ez azt jelenti, hogy a dallamok mindig kitérnek az alaphangnemből, „elbarangolnak” valahová, hogy utána visszatérjenek (mint mi, amikor egy kirándulás után hazatérünk, és örülünk, hogy újra otthon lehetünk).

Kapi Gyula, a soproni tanítóképző intézet egykori igazgatója – Kapi Béla püspök édesapja – főképp a nevelés és a zene tárgykörében publikált cikkeket (például Mosonyi Mihályról), de írt Dalkönyvecskét is a népiskola alsó osztályai számára. Ő szerezte a Te vagy reményem sziklaszála dallamát (Kovács Sándor verse; EÉ 66), amely kissé emlékeztet a korabeli népies műdalokra. Szintén tőle származik az a dallam, mellyel a Szegény fejem, hová hajtnálak (EÉ 415) kezdetű – Sántha Károly által átdolgozott – 17. századi vers megjelenik.

A Térj magadhoz, drága Sion (EÉ 263) Tihanyi-Luttenberg Ágost dallama egy 17. századi német verssel összekapcsolva. Ez a dallam is jól mutatja az előbb említett tonális (hangnemekhez kötött) gondolkozásmódót. A megérkezésérzetet az is erősíti, hogy a kezdő és a záró sor jellegzetes hangköze megegyezik.

Az Ó, nagy Isten, sok a vétkem (EÉ 408) szintén olyan ének, amelyben egy régebben született és többféleképpen bővült vers találkozik egy, a felépítését tekintve az előzőekhez hasonlító új dallammal, jelen esetben Berecz Imre szerzeményével.

Végül az Ím, nagy Isten, most előtted szívem kitárom (EÉ 430) egészen más stílust mutat. Szerzője, Kálmán Farkas a 16. századi históriás énekek dallamait idézi; ez jól illeszkedik Szász Béla tizenhárom szótagos sorokból álló verséhez, mely szóhasználatában a régi magyar istenes énekek nyomdokain próbál haladni: „Szent Fiadért, ki engemet vérén megváltott, / Hallgass meg, ha bűnbánattal hozzád kiáltok!”

Ecsedi Zsuzsa