Kultúrkörök

Tavaly decemberben századik születésnapját ünnepelte a budapesti Szépművészeti Múzeum. Akár Van Gogh gyönyörű napraforgóival is köszönthették volna a jubiláló intézményt a kiállítás szervezői, ám ehelyett a „bolond” festő kevésbé ismert műveivel lepték meg magukat és a látogatókat.

Ehhez hasonló léptékű kiállítást utoljára száz éve rendeztek a mester műveiből Bécsben. Most minden idők „leg-leg” kiállítására csődül Kelet-Közép-Európa hozzánk. Először is ez a legdrágább tárlat, amelyet valaha is rendeztek nálunk: csak a biztonsági kapuk és installációk felállítása közel kétszázmillió forintba került. Másodszor a biztosítás értéke százötvenmilliárdra rúg; az már hab a tortán, hogy Van Gogh képeiből ilyen átfogó kiállítást csak monarchiabeli eleink láthattak száz évvel ezelőtt.

Mire ez a nagy felhajtás? – kérdezhetjük joggal. Kicsoda ez az őrült holland, akinek a képei állítólag majd négyszázezer látogatót csalogatnak a múzeumba? Számtalan elképzelés él róla a köztudatban. A legnépszerűbb a „bolond festő” alakja, aki idegrohamában a saját fülét kanyarította le egy pengével. A valóság ennél kevésbé költői. Van Goghnak 1881-től 1890-ig mindössze nyolc év adatott, hogy létrehozza életművét. Életfelfogását egyik oldalról a szigorú lelkész apa, másik oldalról a bohém művészvilággal érintkező műkereskedő nagybácsik határozták meg. A kereszténység mindvégig mélyen áthatotta a festő életét. Néhány évig ő maga is lelkészként szolgált, és a keresztény szimbólumok a pályamódosítás után is felbukkantak képein.

Rendkívüli intenzitással alkotott. Festményei sokszor domborműnek hatnak a vastagon felkent festékrétegektől. Önképzésként kezdetben híres festők képeit másolta. Rembrandt, Delacroix, Millet után a kor divatja szerint a japán metszetekhez fordult; tiszta vonalvezetésük és színviláguk visszaköszön képeiről.

Élete végéig műkereskedő testvére, Theo támogatásából élt. Művészetével annyira megelőzte korát, hogy mindössze egyetlen festményét tudta eladni. Bár élete utolsó éveiben felfigyelt rá egy-két műkritikus, halála után néhány képét kidobták a kiállítótermekből, hogy legalább a keretet hasznosítani tudják. Utolsó hónapjait idegszanatóriumban töltötte, és 1890-ben egy júliusi napon szíven lőtte magát.

Aki a Szépművészeti Múzeumban a híres Van Gogh-képekre számít, az súlyosan csalódni fog. Dr. Geskó Judit művészettörténész tudatosan a mester kevésbé ismert festményeit válogatta össze, és melléjük helyezte a példaképek, kortársak néhány alkotását is. Mivel Van Gogh egy Theónak szóló levelében azt írta, hogy azt szeretné, ha képeit teljes nyugalomban, például egy hajó kajütjében tanulmányoznák, a kiállítás rendezői a múzeum padlóját hajódeszkával fedték le, a képeket pedig hajókabint vagy oltárt idéző szekrényszerű dobozokba helyezték. Így minden egyes festmény oltárképnek kijáró tiszteletet és figyelmet kaphat.

Aki csak az albumok népszerű képeit ismeri, annak mindenképpen érdemes megnéznie a most kiállított festményeket: Van Gogh eddig talán ismeretlen arcát pillanthatja meg a művekben. Ellentétben azzal, ahogyan a róla készült filmek beállítják, nyilvánvalóvá válik, hogy ezek nem egy szánalmas, bolond festő képei, hanem egy nagyon is tudatosan munkálkodó zseni alkotásai.

Jánosi Vali