Evangélikus Egyház - Online újságok - Evangélikus Élet - Archívum - 2007 - 05 - Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium (Líceum) és Kollégium (Sopron)

A hét témája

Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium (Líceum) és Kollégium (Sopron)

Sopronban négyszázötven éve kezdődött meg az evangélikus oktatás, és immár tizenöt éve, hogy újra az evangélikus egyház kezében van az iskola. Az intézménynek évszázadokig nem volt hivatalos diákotthona. A Líceumi Diákotthon (becenevén a Lidó) tizenöt-húsz éves gyűjtés eredményeként épült fel az 1930-as évek közepén. Nagy tragédiája, hogy mindössze tíz évig működhetett: az épületet előbb szétbombázták, majd elvették. Azóta is állami tulajdonban van; általános iskola működik benne. A mai – Hetvényi Lajos nevét viselő – diákotthon épületét (eredetileg a felderítőparancsokság székelt benne…) ingatlancserével kapta meg az egyház 1993-ban; ma százharminc diák elhelyezését tudja biztosítani.

A gimnáziumban jelenleg hétszáztizenöt diák tanul – körülbelül az egyharmaduk evangélikus–, a kollégiumban száztízen laknak. Igaz, nem minden kollégista a Berzsenyi tanulója; egy részük az ugyancsak soproni Eötvös József Evangélikus Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskolába jár, illetve néhány esetben – lelkészi ajánlással – olyan evangélikus gyerekeket is felvesznek, akiknek nincs más lehetőségük a „kiugrásra”. A legtöbb diák a Soproni, a Győri és a Vasi Egyházmegye területéről jön az intézménybe, sokukat mély gyökerek kötik ide; nemegyszer elhangzik az „Ide járt a nagyapám is!” mondat.

„A líceum legfontosabb célkitűzése a Dunántúl evangélikus fiataljainak összegyűjtése” – magyarázza Tölli Balázs igazgató, majd a megkezdett gondolatot így folytatja: „Ezt a feladatát a kollégium nélkül nem tudná ellátni. Missziói szerepénél fogva a kollégiumban talán még fontosabb szolgálat folyik, mint az iskolában. Még úgy is, hogy a régi internátusi jelleg helyett ma már csak hétköznap tudunk hatni a gyerekekre.”

A kollégiumban hetente kétszer van áhítat. A csütörtöki alkalmakat Mesterházy Balázs iskolalelkész, a keddieket mindig más tartja. Elsősorban olyan – nem kizárólag evangélikus – lelkészeket hívnak meg, akiknek hittanosai, ifjúsági órára járó fiataljai a líceumban tanulnak. A második félévben ráadásul két-két teológushallgató egy-egy hetet a kollégiumban tölt, így ők is „csatasorba” állíthatók, és az iskolalelkész is hetente kétszer tart fogadóórát kifejezetten a kollégisták számára.

Minden tanév előtt két-három napos ismerkedési „fészektábor” fogadja az új lakókat; a friss diákok a mindig vidám hangulatú „mujkóavató” keretében mutatkoznak be idősebb társaiknak. A programok sorából természetesen a Mikulás-est, a karácsonyi ünnepség, a farsangi bál és a ballagás sem hiányzik.

A tanulmányi munkát a csoportvezető nevelőtanárok, illetve az iskola több tanára segíti a délutáni és az esti tanórákon, szilenciumokon, felkészítő foglalkozásokon. A kollégisták szabadon használhatják a könyvtárat és a számítógéptermet, hetente kétszer szerveznek nekik sportfoglalkozást, asztaliteniszezhetnek, asztalifocizhatnak, filmklubba, zeneiskolába, a város különböző sportegyesületeibe járhatnak, és a környezeti nevelés részeként gyakran kirándulnak velük.