A hét témája

Hozzászólás a cikkhez

Sopronban négyszázötven éve kezdődött meg az evangélikus oktatás, és immár tizenöt éve, hogy újra az evangélikus egyház kezében van az iskola. Az intézménynek évszázadokig nem volt hivatalos diákotthona. A Líceumi Diákotthon (becenevén a Lidó) tizenöt-húsz éves gyűjtés eredményeként épült fel az 1930-as évek közepén. Nagy tragédiája, hogy mindössze tíz évig működhetett: az épületet előbb szétbombázták, majd elvették. Azóta is állami tulajdonban van; általános iskola működik benne. A mai – Hetvényi Lajos nevét viselő – diákotthon épületét (eredetileg a felderítőparancsokság székelt benne…) ingatlancserével kapta meg az egyház 1993-ban; ma százharminc diák elhelyezését tudja biztosítani.

A gimnáziumban jelenleg hétszáztizenöt diák tanul – körülbelül az egyharmaduk evangélikus–, a kollégiumban száztízen laknak. Igaz, nem minden kollégista a Berzsenyi tanulója; egy részük az ugyancsak soproni Eötvös József Evangélikus Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskolába jár, illetve néhány esetben – lelkészi ajánlással – olyan evangélikus gyerekeket is felvesznek, akiknek nincs más lehetőségük a „kiugrásra”. A legtöbb diák a Soproni, a Győri és a Vasi Egyházmegye területéről jön az intézménybe, sokukat mély gyökerek kötik ide; nemegyszer elhangzik az „Ide járt a nagyapám is!” mondat.

„A líceum legfontosabb célkitűzése a Dunántúl evangélikus fiataljainak összegyűjtése” – magyarázza Tölli Balázs igazgató, majd a megkezdett gondolatot így folytatja: „Ezt a feladatát a kollégium nélkül nem tudná ellátni. Missziói szerepénél fogva a kollégiumban talán még fontosabb szolgálat folyik, mint az iskolában. Még úgy is, hogy a régi internátusi jelleg helyett ma már csak hétköznap tudunk hatni a gyerekekre.”

A kollégiumban hetente kétszer van áhítat. A csütörtöki alkalmakat Mesterházy Balázs iskolalelkész, a keddieket mindig más tartja. Elsősorban olyan – nem kizárólag evangélikus – lelkészeket hívnak meg, akiknek hittanosai, ifjúsági órára járó fiataljai a líceumban tanulnak. A második félévben ráadásul két-két teológushallgató egy-egy hetet a kollégiumban tölt, így ők is „csatasorba” állíthatók, és az iskolalelkész is hetente kétszer tart fogadóórát kifejezetten a kollégisták számára.

Minden tanév előtt két-három napos ismerkedési „fészektábor” fogadja az új lakókat; a friss diákok a mindig vidám hangulatú „mujkóavató” keretében mutatkoznak be idősebb társaiknak. A programok sorából természetesen a Mikulás-est, a karácsonyi ünnepség, a farsangi bál és a ballagás sem hiányzik.

A tanulmányi munkát a csoportvezető nevelőtanárok, illetve az iskola több tanára segíti a délutáni és az esti tanórákon, szilenciumokon, felkészítő foglalkozásokon. A kollégisták szabadon használhatják a könyvtárat és a számítógéptermet, hetente kétszer szerveznek nekik sportfoglalkozást, asztaliteniszezhetnek, asztalifocizhatnak, filmklubba, zeneiskolába, a város különböző sportegyesületeibe járhatnak, és a környezeti nevelés részeként gyakran kirándulnak velük.

::Nyomtatható változat::