Egyházunk egy-két hete

Nagy múltú, de sok sebből vérző épület áll Budapest VIII. kerületében, az Üllői út és a Szentkirályi utca sarkán. A „boldog békeidőkben” róla készült fotót láthatták olvasóink lapunk egyik decemberi számában. A mostani képek a jelenlegi – kevésbé előnyös – arcot mutatják… Mit jelent egyházunk számára ez az épület? Múltat vagy/és jövőt? Szolgálatunkhoz adott keretet vagy egyre elviselhetetlenebb anyagi terhet? Erről, a jövőről s az épülettel kapcsolatos feladatokról dönt márciusban egyházunk zsinata. A zsinati döntést előzi meg a február 16-án megrendezendő fórum.

Az elmúlt évek anyagi forrásait egyházunk a gyülekezetekre és a közben felépült intézményrendszerre fordította, miközben az Üllői úti épület oly mértékben leromlott állapotban van, hogy teljes rekonstrukcióra szorul. Az egyre több életveszélyes pont miatt a munka nem sokáig halogatható. Teljesen elöregedett és gazdaságtalan a fűtésrendszer; balesetveszélyes a teljes elektromos hálózat, és nem bírja el a jelenlegi technikai igények támasztotta terhelést; jó néhány ponton az elavult födém okoz gondot, a tető szerkezete és a héjazat cserére szorul – állandósult a beázás; továbbá omló vakolat, megindult, dőlőfélben lévő tűzfal, nagy energiapocsékolást okozó szigeteléshiány jellemzi az épület állapotát. Az elöregedett víz- és csatornahálózat következményeként rendszeresek a csőtörések. Mindez nem tartható tovább. A födémcsere több ponton halaszthatatlan. Hosszú évek alatt, toldozás-foldozás, átalakítások eredményeként jött létre a szobák mai beosztása – ez sem felel meg a valós igényeknek. A kémények egy része még mindig omladozó, használhatatlan állapotban van. A nyílászárók – elsősorban az utcai fronton – cserére érettek. Nincs megoldva a por- és hangszigetelés – az Üllői úti oldalon munkavédelmi szempontból a zaj- és porterhelés messze a megengedett határérték felett van. Az előzetes becslések szerint a felújítás meghaladná a nyolcszázmillió forintot.

Nem szóltunk még arról, hogy a levéltár és a könyvtár régen kinőtte a helyét. Ezen túl megoldandó az 1972-ben ideiglenesen (az akkori egyházvezetés másfél éves átmeneti időszakot tervezett) az épületbe hozott szeretetotthon helyzete. Az otthon az ideiglenes elhelyezés óta, három és fél évtizede vár végleges megoldásra. A két különböző emeleten lévő, több lakásból összenyitott szeretetotthon sem teret, sem megfelelő csendet és levegőt nem kínál idős testvéreink részére, és hosszabb távon nem működtethető az előírt és megkövetelt EU-s normák szerint.

Ma két központtal működik a józsefvárosi gyülekezet. Az Üllői úti rész esetleges kiváltása, illetve a Karácsony Sándor utcai gyülekezeti központ kiépítése is döntést igényel – az egyházkerület, az egyházmegye és a gyülekezet részéről is.

Külön problémát jelent, hogy az Üllői út jövőbeli üzemeltetése – még felújítás esetén is – igen jelentős terheket ró az egyház költségvetésére.

A szakemberek kétféle megoldási lehetőséget látnak. Vagy marad a székház az Üllői úton – de nincs forrás a felújításra, vagy új, de kisebb irodaház építésével elhelyezik az országos központot, és kiváltják a benne lévő további funkciókat.

Az országos közgyűlés és az országos elnökség tavaly megbízást adott olyan szakembereknek, akik szakszerűen és objektíven előkészítik a zsinat döntését. Szükség van erre azért is, mert a szakszerűség helyét az utóbbi időben mintha átvette volna az emocionális megközelítés.

Ha a zsinat az új épület mellett dönt, mindenképp törekednénk arra, hogy az Üllői út nemes hagyományt jelentő része (a könyvtár, a levéltár berendezése) átkerüljön az új helyre. Ugyanakkor halaszthatatlan, hogy értékes irat- és könyvállományunkat korszerű körülmények között őrizzük meg az utókornak. Ennyiben is több lenne tehát az új épület, mint „egy korszerű irodaház”.

Amennyiben a funkciókiváltás többletköltséget jelentene (és nem csupán cserét), azt össze kell hasonlítani a jelenlegi ingatlan felújítására fordítandó összeggel (és a későbbi üzemeltetési költségeket is meg kell vizsgálni). Azaz egy régi épület foltozásába fogunk, vagy végösszegében egy kisebb kiadással járó és a saját céljainkra optimalizált új épületet adunk át az utánunk következő nemzedéknek?

Az évek óta folyó előkészítő munkában eljutottunk arra a pontra, hogy a döntés meghozatala szükségessé vált. A döntésben tükröződhet egyházképünk is: épületekben gondolkodunk, azokhoz ragaszkodunk, vagy a szolgálatunknak keresünk egyszerű, méltó formát, amely egyházunk imázsát a világ számára is jelzi.

OI/H. K.