Keresztutak

Első születésnapját ünnepelte február 1-jén a Bod Péter Diakóniai és Tanulmányi Központban működő, kolozsvári központú Diakóniai Keresztyén Alapítvány marosvásárhelyi fiókszervezete. Ebből az alkalomból dr. Ábrám Zoltán egyetemi tanár, a kuratórium elnöke és Kántor Attila esperes, a kuratórium titkára tartott sajtótájékoztatót.

A megye több településén már hagyománya van az otthoni betegápolásnak. A Caritas rendelkezik a legkiterjedtebb hálózattal, hiszen ápolóik a legeldugottabb falvakban is felvállalták az idős, beteg és magányos emberek gondozását. Megyeszerte kilenc hasonló profilú alapítvány működik. De ez nem azt jelenti, hogy nincs tennivaló, hogy nincs lefedetlen terület, hiszen egyre több a rászoruló. Ebből a meggondolásból jött létre a Kolozsvári Református Egyházkerület Diakóniai Keresztyén Alapítványának marosvásárhelyi szervezete, amelynek célja a városi és a Maros megyei házi beteggondozó hálózat kiépítése.

Az alapítvány munkája többrétű; magában foglalja az asszisztensképző diákjai által heti rendszerességgel végzett alapellátást, a két alkalmazott asszisztens által biztosított szakellátást, a szociális ellátást, továbbá vállalják az orvosok és a betegek közötti közvetítést is. Az alapítvány mostanáig száztizenegy, többnyire idős, magányos ember ápolását vállalta. Az otthoni betegellátás során biztosítják a vércukorszintmérést, a vérnyomásmérést, az injekciózást, a vérvételt, a sebellátást, a kötözést, a fülmosást és a katétercserét. Ezenkívül a diákok kiveszik a részüket a házimunkából, a bevásárlásból és a segítségnyújtás egyéb formáiból is. Az ellátásra szorulókat nyilvántartásba veszik; az újabb igényléseket az egyházközségeknél, illetve az alapítványnál lehet bejelenteni.

Kántor Attila elmondta, hogy a marosvásárhelyi gyülekezetek örvendenek a legjobban annak, hogy beindult a szolgálat, és az egyház szívügyének tartja ezt a munkát. A marosvásárhelyi egyházközségek diakónusokat alkalmaztak, akik egyenként negyvenöt-ötven idős személy gondozását vállalják. Az alapítvány a diakónusok munkájának összehangolását is ellátja. Az a tapasztalatuk, hogy az otthoni betegápolók, asszisztensek szívvel-lélekkel dolgoznak, s ezért a betegtől semmit sem várnak cserébe. Bérezésüket alapítványok támogatásával biztosítják vagy saját költségvetésből az egyház oldja meg.

Forrás: www.reformatus.hu