EvÉlet - Lelki segély

„Kedves lelkésznő! Hajnali három óra elmúlt, de nem aludtam még egy szemhunyásnyit sem. Írnom kell önnek, hogy a segítségét kérjem. Lehet, hogy nem is fogom postázni ezt a levelet, de legalább rendezem a gondolataimat. Feleségem szerint én halálos bűnt követtem el, amire nincs bocsánat. Vétettem a Szentlélek ellen, mert keményfejű vagyok, és nem hiszek el mindent, ami a Bibliában van. Pedig hiszek én Istenben, de csak olyan hitetlenül, a magam módján. Néha előfordul, hogy káromkodom, de istenkáromlásra sohasem vetemednék, hiszen annyiszor segített már rajtunk. Kérem, írja meg, hogy mit jelent pontosan a Szentlélek káromlása!”

Kedves Valér! Nagyon helyesen tette, hogy elküldte nekem a levelét!

A dátumokból látom, hogy a megírása és a feladása között azért jó néhány nap eltelt. Ugye sokat vívódik, töpreng a feltett kérdése felett? Nagyon jó! Jaj, ne gondolja, hogy gúnyolom, csupán annak örülök, hogy az Úristen munkába vette a szívét. Édes gyümölcsei lesznek még azoknak az átvirrasztott éjszakáknak! Ezért ne orroljon kedves feleségére se, biztos vagyok benne, hogy nem vádaskodni akar, csupán a mentő szeretet beszél belőle. Hiszen óriási különbség van aközött, hogy elismerem Isten létezését, és aközött, hogy az én Uram és Istenem lett Jézus Krisztus által. A családban pedig bizonyára nyilvánvaló, hogy a hitves, a családapa még nem adta át az életét Megváltójának. Pedig ahogy kedves levélíró testvérem soraiból kiderül, felesége és nagyobbik leánya bizonyságtételei sürgetik ezt már régóta.

Mégis szeretném megnyugtatni afelől, hogy ez a kérdés nem az „Isten háta mögött élők” speciális kérdése. Gyakran előfordul, hogy hívő testvérek még több évtizedes Krisztus-követés után is bizonytalanok abban, hogy elkövették-e a Szentlélek elleni bűnt, vagy sem! Ezért szeretettel javaslom, kutassuk az Írást együtt, hogy kielégítő válasz kapjunk: „Bizony, mondom néktek, minden bűn meg fog bocsáttatni az emberek fiainak, még a káromlások is, bármennyi káromlást szólnak, de ha valaki a Szentlelket káromolja, az nem nyer bocsánatot soha, hanem vétkes marad bűne miatt örökké.” (Mk 3,28–29) Az idézett igeszakasz szövegösszefüggése elárulja nekünk, hogy az Úr Jézus akkor jelenti ki mindezeket hallgatósága előtt, amikor kritikusai odáig merészkednek, hogy őt Belzebub küldöttjének nevezik. Tudatosan elutasítják tehát a Messiást, Isten fiát. Azt a Megváltót, akin az Úr Lelke nyugszik, aki szemtől szemben látja az Atyát, aki az egyetlen ajtó a mennybe. „És amikor eljön, leleplezi a világ előtt, hogy mi a bűn, mi az igazság, és mi az ítélet. A bűn az, hogy nem hisznek énbennem…” (Jn 16,8–9)

Akinek az eljövetelét itt Jézus ígéri, az nem más, mint a Pártfogó, a Szentlélek. Ő az a drága harmadik személy a Szentháromság egy Isten egységén belül, aki meggyőzi a világot a bűnről. Nem egyszerűen bűnös tettekről van szó, hanem a hitetlenségben való makacs megmaradásról. Arról, amikor valaki felé szüntelenül árad Isten hívogató kegyelme, de ő mégis kitartóan megmarad elveszett állapotában.

A Szentlélek káromlása tehát az, amikor valaki tudatosan megtagadja Isten Jézus Krisztusban adott kinyilatkoztatását, szívének ajtaját bereteszeli a Szentlélek megtérésre indító szava, a küldötteiben megnyilvánuló ereje és munkája előtt. Amikor az ember szinte megöldökli magában a Lélek újjászülő munkáját! Tehát nem valamilyen rendkívüli, különösen is elvetemült cselekményről van szó. És nem is a káromkodást, a csúnya beszédet vagy egyenesen az Isten nevével való káromkodást értjük rajta. Hanem a testté lett Igének és a benne munkálkodó Léleknek, a bűnbocsánatnak és az üdvösség egyedüli útjának a határozott elutasítását.

Jó lenne tudni, Valér mire gondol konkrétan, amikor azt írja, hogy „és nem hiszek el mindent, ami a Bibliában van”. Nem hiszi el a szűztől való fogantatást, vagy a feltámadás hitével van baj? Esetleg a csodák vagy a Szentlélek kegyelmi ajándékai okoznak Önben kételyeket? Reménykedem abban, hogy a Szentírás tekintélyét azért elfogadja, ezért bátorítom, hogy olvassa többet! Az Írás saját magát magyarázza! Legyen őszintén kérdező „hitetlen Tamás”!

Az semmiképpen sem a Szentlélek ellen való bűn, ha „keményfejűek” vagyunk, no meg kissé földhözragadtak és persze nyakasak is! Az Úr Jézus nem haragudott tanítványára azért, mert még nem nyíltak meg lelki szemei. Újra megjelent a kis tanítványi csoportnak feltámadása után, csak azért, hogy Tamás saját érzékszerveivel is meggyőződhessen arról, hogy ő él! (Jn 20,24–29)

Valér! Isten nem személyválogató. Ő minden embert szeret, és mindenkinek felajánlja országa polgárjogát! De tiszteletben tartja szabad akaratunkat, nem kényszerít a megtérésre. Ezért el lehet utasítani szabadító kezét is. Nem hiszem, hogy kedves levélíró testvérem ezt akarná. Gondoskodó Atyaként már ismeri az Urat. Ragadja meg őt Üdvözítőjeként is!

Imatámogatásra számíthat!

Szőkéné Bakay Beatrix