A vasárnap igéje

ÖTVENED VASÁRNAPJA (ESTO MIHI) – Ám 5,21–24

Ámósz korában virágzott az istentiszteleti élet. A nép megülte az ünnepeket. A nagyokat és a kisebb jelentőségűeket is. Soha nem mulasztották el bemutatni a törvényben előírt áldozatot. De a kötelezőn felül is vittek az oltárra gazdag ajándékokat. Még a bálványistenek oltárára is jutott. Ámósz azonban az Úr tiszteletével társított bálványimádás bűnénél is súlyosabbnak tartja, hogy a templomi kultusz konjunktúrája az országban eluralkodott törvénytelenség és igazságtalanság takarójául szolgál. Ezért figyelmeztet: Istent nem lehet becsapni! Isten látja, ami az országban történik. Ezért üzeni a próféta által: „Gyűlölöm, megvetem ünnepeiteket, ünnepségeiteket ki nem állhatom! Ha égőáldozatot mutattok be nekem, vagy ételáldozatot, nem gyönyörködöm bennük. Rá se tekintek a békeáldozatra, melyet hízlalt állatokból mutattok be! Távozzatok előlem hangos éneklésetekkel, hallani sem akarom lantpengetésteket! Áradjon a törvény, mint a víz, és az igazság, mint a bővizű patak!”

Amikor ötvened vasárnapján ezeket az igéket halljuk, nem a bennünket körülvevő világot kell számadásra szólítanunk. Nem a társadalom életében fellelhető törvénytelenségeket és igazságtalanságokat kell prófétai hangvételű beszédekkel lelepleznünk! A prófétai szó – miként Ámósz idején – ma is Isten népét szólítja meg. A keresztény népet. A keresztény egyház, illetve egyházak vezetőit és népét. A gyülekezetek élén álló lelkészeket, felügyelőket, presbitereket és a hívők rájuk bízott nyáját. Igen, ma nekünk, mindannyiunknak szól a figyelmeztetés: Istent nem lehet becsapni! Ahol nem árad a törvény, mint a víz, és az igazság, mint a bővizű patak, ott hiába van virágzó istentiszteleti élet: Isten rá se tekint, nem gyönyörködik benne. De milyen törvényt és milyen igazságot kér rajtunk számon Isten a régi próféta igéje által?

Ámósz természetesen a Mózes törvényén, a Tórán alapuló törvényességet és igazságosságot hiányolta népe életéből. Isten tőlünk sokkal többet követel! Egyháza életében és minden Krisztusban hívő ember életében Krisztus törvényét és Krisztus igazságát szeretné látni. Azt a törvényt, amely Krisztus minden szavában és cselekedetében utolsó leheletéig megnyilvánult. Amelyet a Hegyi beszédben ő maga így foglalt össze: „Mert mondom nektek, ha a ti igazságotok messze felül nem múlja az írástudókét és farizeusokét, akkor semmiképpen sem mentek be a mennyek országába. (…) Ha tehát áldozati ajándékodat az oltárhoz viszed, és ott jut eszedbe, hogy atyádfiának valami panasza van ellened, hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, menj el, békülj ki előbb atyádfiával, és csak azután térj vissza, s vidd fel ajándékodat. (…) …ne szálljatok szembe a gonosszal, hanem annak, aki arcul üt jobb felől, tartsd oda másik arcodat is. (…) Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket, hogy legyetek mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza napját gonoszokra és jókra, és esőt ad igazaknak és hamisaknak.” (Mt 5,20 kk.) Akiknek életük törvényévé lesz, hogy a fogadtatástól függetlenül szeretettel közelednek mindenkihez, akik a rosszat is mindig jóval viszonozzák, akik nem tartják számon a sérelmeket, hanem rögtön kitörlik őket emlékezetükből, és kérés nélkül is mindig megbocsátanak, azoknak az élete Krisztus igazságát fogja tükrözni. Nekik szól Urunk ígérete: „Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégíttetnek.” (Mt 5,6)

Isten ma a bűn miatt felekezetekre tagolt egyházon, a megosztottságban élő kereszténységen kéri számon Krisztus törvényét és igazságát. De a számtalan emberi bűn miatt megosztott evangélikus egyházunkon is. Benne minden gyülekezeten. És személy szerint is, mindnyájunkon. Tudomásul kell vennünk, hogy amíg nem árad közöttünk, és nem határozza meg közösségi és egyéni életünket Krisztusnak a Hegyi beszédben elénk tárt törvénye és igazsága, addig nekünk is szól Isten kemény igéje: „Gyűlölöm, megvetem ünnepeiteket, ünnepségeiteket ki nem állhatom! (…) Távozzatok előlem hangos éneklésetekkel, hallani sem akarom lantpengetésteket! Áradjon a törvény, mint a víz, és az igazság, mint a bővizű patak!”

Istent nem lehet becsapni! Amíg hiába keresi egyházunk és mindnyájunk életében Krisztus törvényének és igazságának áradását, addig istentiszteleteink, bibliaóráink és egyéb alkalmaink előtte nem többek pótcselekvésnél.

Istent nem lehet becsapni! De lehet neki őszintén megvallani, hogy Krisztus törvénye – ahogy a Hegyi beszédben halljuk – távol áll tőlünk, igazságát igazságtalanságnak érezzük. Nem tudunk feltétel nélkül megbocsátani, nem tudunk felejteni. Nem akarunk megtorlás és visszavágás nélkül mindent eltűrni. Nem tudjuk, nem akarjuk a rosszat jóval viszonozni. Nem tudjuk, nem akarjuk ellenségeinket szeretni. És ha megvalljuk, van remény: Isten elküldi szívünkbe Szentlelkét, hogy mindezért bűnbánatra indítson, hogy utána bűnbocsátó kegyelmével újjáteremtse és késszé tegye szívünket Krisztus törvényének követésére és igazságának szomjazására.

Véghelyi Antal