A hét témája

Kétezer-négyszáz oldalas könyvet tartok a kezemben. Szép külsejű, elég súlyos kiadvány. Mindenképp megéri beletekinteni és olvasni is. A mű a Bibel in gerechter Sprache („Biblia igazi, helyes nyelven”) címet viseli. Ötvenkét, többségében tudós teológus szorgos munkája e különös kezdeményezés.

A tartalomjegyzék gazdag olvasnivalót kínál. Mindenekelőtt az apokrif irodalom tizenegy kevésbé ismert könyvét hozza az olvasó elé (Manassé imája, Jeremiás levele, Dániel görög könyve, Baruch könyve, Eszter görög könyve, Judit könyve, Tóbiás könyve) a szükséges bevezetéstani ismeretek rövid feltárásával. Ez a többi könyv esetében is megtalálható, tudományos igényű és hasznos olvasmány valamennyi.

Mi a különlegessége e német fordítású Bibliának? Az előszóban arról olvashatunk, hogy egy új kísérlet a már meglevő fordítások mellett. A többitől nemcsak sajátos profiljában, hanem abban is különbözik, hogy ezt már a mű elején nyilvánvalóvá teszi. A fordításnak három olyan sajátos vonása tűnik a szemünkbe, amely az elmúlt évtizedek teológiai kutatásainak eredményeként hangsúlyt kapott. Ezek a következőkben foglalhatók össze.

Elsőként említem, hogy az eddig szokásostól eltérő módon kezeli a személyt jelentő, hím- és nőnemű alakban egyaránt használatos főneveket. A bevett eljárás az a német fordításokban, hogy ezek a hímnemű alakban szerepelnek: tanítvány = Jünger, király = König, bíró = Richter (például a Bírák könyvében). Ezzel szemben e fordításban a hímnemű alak mellett ott áll a nőnemű is: Jüngerin, Königin, Richterin. Ennél még fontosabb, hogy Isten nevét nemcsak hímnemű, hanem nőnemű alakban is használja. Mivel Isten neve aligha fordítható egyetlen szóval, több kifejezést is alkalmaz, például Adonáj (Úr), az Egyetlen (der Einzige vagy die Einzige), az Egy, az Élő (der Lebendige vagy die Lebendige), a Szent (der Heilige vagy die Heilige), az Örökkévaló (der Ewige vagy die Ewige), a Sekhina (a velünk lakozó), a veled levő (Ich bin da) – utalás a Vagyok, aki Vagyok megjelölésre.

További jellemzője az új fordítási kísérletnek, hogy újraértelmezi az antijudaista kifejezéseket. Például a Hegyi beszédben gyakoriak ezek a fordulatok: „A régieknek megmondatott…”, „Én pedig azt mondom nektek…” Ez utóbbit így fordítja: „Én pedig ma ezt így értelmezem…” Így a kétféle szövetséget nem egymás ellenében, hanem egymás kiegészítéseként fogja fel.

A harmadik sajátossága a szociális igazságosság fogalmának helyes visszaadása. Például a héber rásá szót gyakran istentelennek (Gottlose) fordítják, pedig helyesen arról a személyről van szó, aki jogtalanságot, erőszakot követ el, amely elítélendő, függetlenül attól, hogy az illető személy valamely valláshoz tartozónak tartja-e magát, vagy sem. A fordítók fontosnak vélik, hogy a rabszolga, illetve rabszolganő kifejezést egyaránt alkalmazzák, s így a nemek egyenlőségét kifejezésre juttassák.

E fordításról bizonyára sokféle vélemény lát majd napvilágot. Miután nem magyar nyelven jelent meg a mű, inkább rövid ismertetésére, mint érdemi kritikájára vállalkoztam. Mivel a magyar nyelv nem ismeri a nyelvtani nemeket, a föntebb említett sajátosságok a magyar fordításban aligha lennének érvényesíthetők.

Tökéletes fordítás nem képzelhető el, ezért a Biblia helyes értelmezésének szükségességét egyetlen fordítás (fordításkísérlet) sem tudja pótolni. Ez a német nyelvű kiadás is ezt a felismerést illusztrálja.

D. Szebik Imre