Evangélikus Egyház - Online újságok - Evangélikus Élet - Archívum - 2007 - 09 - Kováts-Martiny Gábor pozsonyi ismeretterjesztő emlékezete

Evangélikusok

Kováts-Martiny Gábor pozsonyi ismeretterjesztő emlékezete

Interjú Bartha Lajos csillagászattörténésszel

Lapunk az utóbbi időben már jó néhány, a közelebbi vagy távolabbi múltban működő természettudóst, tanárt mutatott be, olyanokat, akik valamiképpen kötődtek egyházunkhoz, és akiknek a munkássága ma kevéssé ismert, pedig érdemes az utókor figyelmére: Poprádi Ádámot, Schnitzler Jakabot, Thann Andrást, hogy csak néhány nevet említsünk. Közéjük sorolhatjuk a kétszázhuszonöt esztendeje született Kováts-Martiny Gábort is. Hogy ki volt ő, és miért tartja számon az utókor? Kérdéseinkre életrajzírója, munkásságának szakavatott kutatója, Bartha Lajos nyugalmazott könyvtárvezető, csillagászattörténész válaszolt.

– Ki volt Kováts-Martiny Gábor? Kérem, elsőként tekintsük át röviden életének főbb állomásait, és szóljon arról is, milyen kapcsolatban volt egyházunkkal.

– Kováts-Martiny Gábor Pál 1782. március 4-én született a felvidéki Túrmezőn. Szlovák nemzetiségű és anyanyelvű volt, de a magyar föld szülöttének vallotta magát. Lelkes patriótája volt szűkebb hazájának: Pozsony városának és Pozsony megyének. Kortársai magyarnak tekintették – gyermekként a győri iskolás évei során sajátította el a magyar szót –, és annak tekintették őt később is. Ebben az időszakban mindez sem Magyarországon, sem Európa más vidékein nem okozott problémát: általában egy uralkodó alattvalóinak tartották magukat az emberek. A legtermészetesebb tehát, hogy mi, mai magyarok sem tagadjuk meg; pályája jól jellemzi a történelmi Magyarország sokszínűségét.

Apja lutheránus lelkész és szuperintendens volt Modoron. Kováts-Martiny a győri iskolás évei után a pozsonyi evangélikus líceumban folytatta tanulmányait, Bécsben a természettudományok területén képezte magát, majd a göttingeni egyetemre került, ahol elsősorban teológiát hallgatott. Egyetemi tanulmányait nagy részben valószínűleg a modori és a pozsonyi evangélikus egyházi vezetők és gyülekezetek támogatásával végezte, ami jó ajánlólevél és biztos háttér lehetett az idegen ajkú környezetben. Vitathatatlan tehetsége és képességei mellett ez is segíthette azt, hogy hazatérve a modori gimnázium rektora és igazgatója, majd a pozsonyi evangélikus líceum matematikai-természetrajzi tanszékének professzora lehetett.

– Mi ösztönözte Önt arra, hogy Kováts-Martiny Gábor munkásságával kezdjen foglalkozni?

– Pályafutásom során minden olyan magyarról vagy Magyarországon működő külföldiről igyekeztem begyűjteni a rendelkezésre álló adatokat, akik valaha csillagászattal foglalkoztak. Jellemző viszont, hogy ebből a korszakból, a 19. század elejéről szinte csak a pest-budai asztronómiai vonatkozásokról vannak információk, az ország más területeiről nemigen; esetleg csak igen töredékesek, szórványosak.

Kováts-Martiny Gáborról azonban viszonylag sok adatot lehetett találni, ami megkönnyítette a vele kapcsolatos csillagászattörténeti kutatómunkát. A másik dolog, ami a személyében érdekes volt számomra, az, hogy az ő matematikai tankönyvében igen részletes útmutatás van a földmérésre vonatkozóan. Ez azért érdekes, mert abban az időben a földmérés – például egy birtoké, teleké – mindennapos megoldandó feladat volt. Viszont nem lehetett minden esetben hozzáértő mérnököt találni, pedig erre igen nagy szükség lett volna, lévén hogy Magyarország agrárország. Kováts-Martiny viszont pontosan leírta a tankönyvében, hogyan kell ezt szakszerűen elvégezni: tehát ha az evangélikus líceumi diákjai közül valaki faluhelyre került, akkor minden további nélkül ő maga is meg tudta oldani ezt a néhány alapeszköz segítségével viszonylag egyszerűen végrehajtható feladatot. Tankönyveiről egyébként általánosságban elmondható, hogy igen sikeresek voltak, több kiadást is megértek, több diákgenerációt is kiszolgáltak.

Úgy tudom, nem csak ezért tartja őt számon az utókor. Hogyan jellemezné természettudományi, elsősorban csillagászati munkáját?

– Ő abba a tudósvonulatba tartozott – ahova kicsit később Jedlik Ányos is –, amelynek a tagjai számára az oktatás volt az első: az, hogy továbbadják azt a rendkívül sok ismeretet, amit életük során felhalmoztak. Nagy érdeme, hogy Pozsonyban egy fizikai műszereket, tanügyi szemléltetőeszközöket gyártó műhelyt hozott létre – ehhez annyira ragaszkodott, hogy munka közben, 1845. július 19-én ott hunyt el.

Csillagászati érdeklődése egyrészt arra vezethető vissza, hogy még egyetemista diákként végigjárva Németföldet, megfordult a Gotha melletti seebergi csillagvizsgálóban; itt Zách Xavér Ferenc, a híres magyar származású csillagász lehetett rá hatással. A másik fontos momentum, hogy Göttingenben Harding – az evangélikus teológusból lett kiváló csillagászprofesszor – volt a tanára: a kísérletező, műszerkészítő vénával bíró Kováts-Martiny és a gyakorlatias, csillagászati észleléseket végző, ugyancsak műszerépítő Harding jól megértette egymást. Magyarországon ő volt az első, aki amatőrként készített tükrös csillagászati távcsövet. Ezzel nyilvános távcsöves bemutatókat tartott a pozsonyi Ótemető melletti házában, nemcsak a diákok, hanem minden érdeklődő számára bemutatva a csillagos ég látnivalóit. Mindezzel jelentősen megelőzte korát, hiszen ez ekkoriban nemigen volt szokásban.

Rezsabek Nándor