Kultúrkörök

„Énekeljetek új éneket az Úrnak…” (Zsolt 96,1) Sokan úgy gondolják: csak akkor felelnek meg a zsoltáríró felszólításának, ha csak új éneket énekelnek.

Meggyőződésem, hogy tévednek.

Tudom, sokszor terítékre került és sokat vitatott kérdése ez egyházi zenei életünknek. Számosan nyilatkoztak – köztük jelentős szaktekintélyek – pró és kontra. Magam Wulfné Kinczler Zsuzsannával értek egyet, aki így tette fel a megdöbbentő kérdést egy előadásában: „Van-e még zenében is megnyilvánuló lutheránus önazonosság-tudat? (…) Vagy el tudunk képzelni lutheránus egyházat korálok nélkül?!” (Magyar Egyházzene, 2005/2006. 1–2. szám, 148.; 151. o.)

Sajnos a kérdés nem költői, nagyon is valóságos helyzetlátáson alapul. Kodálytól tanultuk, hogy a kisgyermeket először zenei anyanyelvünkkel kell megismertetnünk, később erre épülhet rá más népek zenéje. Egyházunkban sem fordíthatjuk meg a sorrendet, hiszen evangélikus hitünk zenei anyanyelvét az óegyház gregorián dallamkincséhez csatlakozó korálok képezik.

Ha nem szerettetjük meg fiataljainkkal a több évszázados – esetenként másfél ezer éves – énekeinket, később sem fogják szívesen énekelni őket.

Hallom a mindennapos válaszokat: „Az ifjúságot csak a gitáros új énekekkel lehet »megfogni«; hozzájuk közel álló, számukra könnyen emészthető dallamvilág az, amelyre pozitívan reagálnak, amellyel aktivizálhatók.”

De vajon ki kell-e szolgálnunk az ő igényeiket? „A gyerekeknek egyértelmű értékrendre lenne szükségük” – vallja az egyházzene szakavatott tudósa, Szendrei Janka (uott 145. o.). „…sokszor nem az játszik-e itt is szerepet, hogy nem ismerjük eléggé énekeskönyvünket, nem vagyunk az anyag birtokában? Azaz saját bizonytalanságunkat vetítjük ki a gyermekekre. A gyermekeknek az a vonzó, amit vonzó, hiteles módon »tálalnak«, kínálnak” (uott 149. o.).

Aktív tanári pályámon tapasztaltam, hogy az elkötelezettség és a sok fáradozás meghozza az eredményt: kamasz fiúkkal is meg tudtam szerettetni „A csitári hegyek alatt…”, „Tavaszi szél vizet áraszt…” kezdetű népdalokat. Énekkarosaim Bach „Ím, jászlad mellett térdelek…” kezdetű korálját is szívesen énekelték, a hetvenes, nyolcvanas években „természetesen” nem Paul Gerhardt, hanem Lukin László szövegével.

Sok évtizedes tapasztalat alapján kialakult meggyőződésem, hogy az értékálló, nem a pillanatnyi igényt kiszolgáló zenére – megfelelő előkészítő munkával – fogadóképessé lehet tenni a fiatalokat. Megérinti őket énekeskönyvünk repertoárjából számos dallam és szöveg, mint például az „Áldunk téged, Istenünk…” (42); „Dicsérjük Istent!” (52); „Áldjad, én lelkem…” (57); „Öröm van nálad…” (364); „Hadd áldlak…” (93); „Ó, terjeszd ki…” (120); „Ó, jöjj, ó jöjj…” (133); „Hadd zengjen énekszó…” (151); „Fel útra, ti hívek…” (163); „Itt az Isten köztünk…” (280) kezdetű stb.

Ha nem így van, az nem a fiatalok, de nem is a korálkönyv hibája! Természetesen a tempó gyorsabb formában vonzó az ifjúság számára, mint amihez hozzászoktunk gyülekezeteinkben, ahol alkalmazkodnunk kell az idősebb korosztályhoz is.

Érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy egyházzenészeink közül valaki, aki erre késztetést érez, de még inkább egy munkaközösség vállalkozhatna olyan kiadvány összeállítására, amely könyvből és hangzó anyagból áll. A könyv egyrészt legértékesebb, teológiai, zenei és irodalmi szempontból is mértékadó énekeinkből adna válogatást, másrészt rövid, az Evangélikus Élet Cantate rovatához hasonló elemzésekkel segítené a lelkészeket, hitoktatókat. A hangzó anyag nemcsak az énekeket foglalná magába, hanem az egyházi zeneirodalom legjelentősebb alkotásai közül – a gregoriántól a 20. századig – közölne részleteket. (Jó példa erre Pécsi Géza Kulcs a muzsikához című kötetének egyházzenei fejezete.)

Biztos vagyok abban, hogy sok fiatal értelmét, szívét, hitét ilyen módon megérintené egy-egy Bach-korál vagy Händel Hallelujája a Messiásból. Hitem szerint az szolgálná teljességben Isten dicsőségét, ha az ifjúsági alkalmakon, családi istentiszteleteken a gitáros énekek kiegészülnének korálokkal. Ezáltal korosztálytól függetlenül evangélikus identitásunk is folyamatos megerősítést kapna.

Gerhát László nyugalmazott tanár, karnagy, kántor