A vasárnap igéje

NAGYPÉNTEK – 2Kor 5,14–21

Az elmúlt hét végén gyülekezeti napokat tartottunk a piliscsabai Béthel Missziói Otthonban, és az egyik estére készítettem egy meditációs vetítést. A címe ez volt: Célkeresztben a kereszt. Sok ezer képet néztem meg az interneten, hogy kiválasszam a legmegfelelőbbeket. Találtam köztük keresztet a templomokon, kereszteket a temetőben, keresztet festményeken, keresztet a világi és egyházi hatalom jelképeként, keresztet a divatban, keresztet mint ékszert. Ezer meg ezer kereszt, hétköznapiak, megszokottak, átsiklik rajtuk a szemünk, észre sem vesszük őket. Hiába találkozunk azonban lépten-nyomon vele, napjainkban a kereszt nem a hit mélységeit fejezi ki.

Nagypénteken is sok ember tekintete siklik át a felett az egyetlen kereszt felett, amely megváltoztatta a világot: Jézus keresztje felett. Pedig minden keresztnek erre az egyre kellene minket emlékeztetnie. Arra, amelyen Jézus áldozatul adta magát, hogy megbékítse Istent a világgal.

Aki átéléssel olvassa el Jézus szenvedéstörténetét, vagy látta A passió című filmet, megborzad ettől a kereszttől. Istennel való megbékélésünknek, bűneink bocsánatának véres ára volt. Jézus keresztje nem szép, nem művészi, nem a hatalom jele, hanem brutális kínt, megaláztatást jelentő, kegyetlen kivégzőeszköz. Egy egyetemista kérdezte meg: „Hogyan lehet a nagypénteket ünnepelni? Hogyan lehet egy olyan vallásban hinni, amelyik ünnepet szentel a borzalomnak, a kivégzésnek, a halálnak?” Azt válaszoltam neki: nem Jézus szenvedését, kivégzését, halálát ünnepeljük, hanem a szeretetet, amely legyőzte a halált.

Pál apostol sem feledkezik meg erről, amikor a korinthusiaknak a keresztről ír. Elmondja, hogy Jézusnak meg kellett halnia, és erre ő maga mondott igent. Leírja, hogy mi az értelme Jézus halálának, és ezt azzal foglalja össze, hogy Jézus megbékéltette Istent a bűnös emberrel. Ha egyszer rádöbbennénk, hogy az általunk mindig szerető mennyei Atyának nevezett Isten bűnt gyűlölő, haragvó és büntető Úr, akkor értenénk meg annak a jelentőségét, ami a kereszten történt. Jézus odaállt Isten haragja elé, és elszenvedte a bűn következményét, a halált. Azt az ítéletet, amely ránk lett kimondva.

Miután Jézus elhordozta büntetésünket, lezárult a bűn-ügy. Az igaz Bíró meghozta az ítéletet, hogy a világon minden bűnt a Jézus nevű vádlott követett el, és az embert bűncselekmény hiányában felmentette. Isten megbékélt velünk, emberekkel. Ez nagypéntek történésének, Jézus kereszthalálának értelme.

Nagypénteken azonban túl kell lépnünk az emlékezésen. Jézus keresztjére nézve észre kell vennünk, hogy annak, ami egykor történt, következményei vannak személyes életünkre nézve. A kereszt két szára két irányt jelöl. A függőleges az Isten és az ember között történt megbékélést mutatja, a vízszintes azt, hogy embertársainkkal is megbékéltet Jézus Krisztus keresztje. Ez hosszú, egész életünkön át tartó folyamat. Jézus szava, amely arról szól, csak az lehet az ő tanítványa, aki naponta felveszi a maga keresztjét, erre figyelmeztet. Megbékélni embertársainkkal, talán éppen a házastársunkkal, családtagjainkkal, munkatársakkal, szomszédokkal; megbocsátani azoknak, akik ellenünk vétettek – ez a mi keresztfelvételünk. Erre kap erőt az, aki megbékélt Istennel. De az emberekkel való megbékélés nélkül hiteltelenné lesz az Istennel való megbékélésünk.

Így lesz Jézus keresztje az élet forrása, mert benne valósul meg Isten irántunk való megbocsátó szeretete és a mi embertársaink iránti megbocsátó szeretetünk. A középkorban Jézus keresztjét az élet fájaként is ábrázolták, amely zöldell, virágzik, és gyümölcsöt terem. Pál apostol azt mondja: ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régi elmúlt, és újjá lett minden.

A nagypéntek angol elnevezése Good Friday, ami azt jelenti, hogy jó péntek. Jó péntek, amikor Jézus szenvedésére és kereszthalálára emlékezünk? Amikor passiót olvasunk? Amikor azt énekeljük templomainkban, hogy „e nagy nap fájdalmát, / Ó, ember, gondold meg” (EÉ 211)? Nem inkább szomorú vagy tragikus pénteknek kellene hívnunk ezt a napot? Nem egy szerencsétlen nap, főleg ha 13-ára esik?

Az angol elnevezés arra utal, hogy nagypéntek nem a történelem fekete napja, nem olyan, mint szeptember 11. vagy mint annyi más hasonló. Hanem Good Friday, jó péntek, mert a jó hír, az evangélium szólal meg ezen a napon: Jézus Krisztus kereszthalálával Isten megbékéltette magával a világot, és elkezdődött a világ újjáteremtése.

Ma mindannyiunknak szól az üzenet: békülj meg Istennel, és új teremtéssé leszel.

Balicza Iván