Kultúrkörök

Amikor Pál Diana orgonaművész hozzáfogott az idei tavaszi koncertsorozat megszervezéséhez, elsősorban olyan családokra gondolt, amelyeknek a tagjai együtt (is) zenélnek. Az áprilisi barokk est után május 6-án a Szokolay család ismertette meg évszázadok zongoramuzsikájával mindazokat, akik ellátogattak a békásmegyeri evangélikus templomba. A különleges élményt nyújtó családi kamarakoncerten tanár játszott tanítványaival, testvér a testvérrel, férj a feleséggel, apa a fiával.

Míg a Kossuth- és Erkel-díjas evangélikus muzsikus, Szokolay Sándor talán éppen újabb zeneművét komponálta soproni otthonában, családjának ifjabb tagjai Händeltől Chopinig ívelő „zongoradarabsort” szólaltattak meg vasárnap esti hangversenyükön. A repertoárt Szokolay Balázs zongoraművész állította össze. A világhírű művész ifjú feleségével, fuvolaművész öccsével és annak családjával, valamint édesanyjával érkezett Csillaghegy–Békásmegyer zenekedvelő gyülekezetébe.

Mint a bemutatkozásból megtudhattuk, már a nagyszülők is muzsikusok voltak. Bár ma már csak hárman vannak a pályán, a négy Szokolay fiú is a zeneművészet útján indult el; a legidősebb testvér jelenleg Kanadában koncertezik. A békásmegyeri hangversenyre vállalkozó családtagok – egy kivétellel – mind zongoraművészek; Szokolay Ádám hangszere a fuvola.

Szokolay Balázs hol hitvesével, hol tízéves unokaöccsével játszott négykezest. Händel, Bach, Mozart, Beethoven műveit szólaltatták meg, egy percnyi kétséget sem hagyva afelől, hogy ha az egyik családtag „kiesik”, a másik rögtön folytatni tudja. Még akkor is, ha a család amúgy csak karácsonykor szokott együtt zenélni. Bár ahogy Szokolay Balázs elmondta, megtörni látszik az eddigi hagyomány: egyre gyakrabban – nem csak karácsonykor – muzsikálnak együtt a családtagok.

Ennek volt példája a békásmegyeri hangverseny is. Ezt május 13-án 11 órai kezdettel egy újabb családi kamarakoncert követi a Bartók-házban, amely egyúttal Szokolayné Szesztay Sára kisplasztika-kiállítását is megnyitja. A zongoraművésznő – saját bevallása szerint – ma már több időt tölt szobrászkodással, mint gyakorlással. Békásmegyeren azonban – fia kérésére – egy Bartók-darabbal ismét zongorához ült.

Szokolayné Szőke Diána nemcsak férjével játszott kétkezest, de vizsgadarabját is előadta. A tanárképző főiskolát végzett ifjú asszony Bach d-moll toccatájával készül megvédeni zeneakadémiai diplomáját. (Szinte egy időben néz elébe annak, hogy kezébe vegye újabb oklevelét, és karjaiba ölelhesse születendő kisfiát.)

A múlt vasárnapi est babérjait talán mégis ifjabb Szokolay Ádám Zsolt arathatta le. A tízéves művészpalánta ugyan még csak a Kodály Zoltán Általános Iskola negyedik osztályában ismerkedik a tananyaggal, azonban a Zeneakadémia előkészítő tagozatán már a különleges tehetségekkel együtt gyakorol – zenei pályafutásának röpke hat éve alatt számos hazai és nemzetközi versenyt megnyert. Első alkalommal ötéves korában hozott el első díjat egy tehetségkutató versenyről. Ugyancsak ötéves korától kezdve zongorázik együtt nagybátyjával, Szokolay Balázzsal is, kivívva minden elismerését.

Ha a nagypapa személyesen nem lehetett is jelen a békásmegyeri hangversenyen, az unoka repertoárjában Szokolay Sándor I. szonatinája is helyet kapott. Az apródfrizurás megjelenésével is művészlelket sejtető kisfiúban egy percig sem merült fel, hogy más pályát is választhatna. Zongorajátékában mindenesetre nemcsak a tehetsége tükröződött, hanem a zeneszeretete, a játék élvezete is. A fuvolaművész édesapa és a zongoraművész édesanya – Szokolayné Pásztor Edina – fia a hangverseny befejezése után azonban önfeledt gyerekként rohant ki a templomból, kis csibész módjára pattogtatva, rugdosva egy megkaparintott labdát.

Az Évszázadok muzsikája címmel hirdetett családi hangverseny záródarabja – Chopin g-moll balladája – egyúttal hívogató is volt arra a balladaestre, melyet Szokolay Balázstól hallhatunk majd november 15-én a Zeneakadémián.

Veres Emese-Gyöngyvér

Regionális hozzárendelés: Csillaghegyi Evangélikus Egyházközség