Egyházunk egy-két hete

Egyszerre örülhettünk gyülekezetek és énekkarok találkozójának az erdélyi Hosszúfalu-Felszegen, az április 20. és 23. között megvalósult testvér-gyülekezeti találkozón, ugyanis az énekkar adta a vanyarci gyülekezet negyvennégy fős csapatának gerincét.

Már a fogadtatás is megható és megragadó volt. A tizennégy órás buszozástól eltikkadt vanyarciakat a felszegi gyülekezet kórusa várta a parókia udvarán, s néhány éneket énekeltek köszöntésül. Már az első pillanatban átéltük a keresztény testvéri közösség melegét. Egymás számára teljesen ismeretlen vendégek és vendéglátók köszöntötték egymást úgy, mintha mindig is ismerték volna a másikat. Honnan ez a csoda? És ez a szeretet és testvériség hatotta át az egész találkozót. Egyszerűen eltűnt a Barcaság és Nógrád közötti hétszázötven kilométer, otthon voltunk. A híd, amely összekötött bennünket, a közös nyelv, a közös hit, maga Jézus Krisztus. Pál apostol az Efezusi levélben írja: „Most pedig Krisztus Jézusban ti, akik egykor »távol« voltatok, »közel« kerültetek a Krisztus vére által.” (2,13) Jézus közel visz minket az Atyához, és ebben a közelségben testvérekkel is megajándékoz.

A vanyarciak többsége még sohasem járt ezen a vidéken; számukra addig csak térkép volt e táj. Most egyszerre megtelt gyönyörű képekkel, havas hegyekkel (az érkezésünk előtti napon friss hó hullott a Kárpátok csúcsaira), illetve emberekkel: arcokkal és sorsokkal. Vendéglátóinknak, a barcasági csángóknak az ősei látták el évszázadokon át országunk délkeleti határainak védelmét, és ez nagy tiszteletet érdemel. Több helyen is láthattuk a régi határokat: a törcsvári kastélynál, a Tömösi-hágón, valamint a Hosszúfalutól keletre eső Bratocsán, ahol a székely himnuszt is elénekeltük. Ámultunk a hegyek szépségén, a fiatalok hógolyózhattak a Csukáson. Önkéntelenül is eszünkbe jutott a Teremtő hatalma, aki mindezt bölcsen megalkotta. Salamon kívánsága ma is aktuális: „Teremjenek a hegyek békét a népnek…” (Zsolt 72,3) A hegyek tövében lakókra szálljon Isten áldása és békessége.

A vasárnapi istentiszteleten egymásnak szolgáltak a gyülekezetek. Az énekkarok négy-négy éneket zengtek Isten dicsőségére és a gyülekezetek épülésére. A vanyarciak záróéneke Kapi Gyula gyönyörű verbunkosa, négyszólamú kórusműve volt: „Mint kőszál a tengerben, áll Sionunk vára, / Századoknak ködén át napfény süt ormára. / Hányszor tört rá ellenség, hányszor várták végét, / Ámde az Úr vele volt, nem hagyta el népét, / Nem hagyta el népét. // Hála neked, nagy Isten, te vagy erős várunk, / Veled vészben, viharban rendületlen állunk. / Szolgaságból kihozád néped szabadságra, / Szent igéddel vezetted Krisztus országába, / Krisztus országába.”

Itt, a Kárpát-medence délkeleti csücskében, az evangélikus csángók között különösen is igaz – többféle értelemben is – az ének minden egyes sora. Szimbolikus értelmű és felemelő pillanat volt a két kórus közös éneklése, amikor is az ároni áldás egyik feldolgozását énekeltük együtt. Örömünket az úrvacsorai közösség tette teljessé.

E sorok írójának régi álma valósult meg ezzel a testvér-gyülekezeti kapcsolatfelvétellel. A politikai fordulat után az anyaországi gyülekezetek szinte „elkapkodták” az erdélyi gyülekezeteket. Úgy tűnt, nemigen van már esély új kapcsolat kiépítésére. Isten vezetésének és ajándékának tartom, hogy a balatonszárszói üdülőben megismerhettük a hosszúfalu-felszegi lelkészt, Kajcsa Lászlót és családját. A lelkészcsaládok közötti baráti, testvéri viszony kialakulása után született meg az elhatározás, hogy a gyülekezetek között is teremtsük meg ezt a közösséget.

A rossz emlékű 2004. december 5-i, kettős állampolgárságról szóló népszavazás után különösen is aktuális a közeledés, mert a testvéri találkozók gyógyítják a sebeket. A tavaly októberben Orosházán megalakult Magyar Evangélikus Konferencia egyik fő üzenete a bátorítás, a buzdítás szava volt: kész a keret, töltsük meg tartalommal. Öröm, hogy ezzel a háttérrel indulhattunk, és kaphattunk a találkozásban Istentől és emberektől hitbeli erősödést, nemzetiöntudat-ápolást, testvéri szeretetet. Köszönetet mondunk mindenkinek érte.

Ha az Úr akarja, és élünk, a kapcsolat építésének reményteljes folytatása következik jövőre Vanyarcon…

Szabó András

Regionális hozzárendelés: Vanyarci Evangélikus Egyházközség