e-világ

A cukor olyan élelmiszer, melyet semelyikünk sem száműzne szívesen étrendjéből. Egészen pontosan az édes íz az, amit születésünktől fogva kedvelünk, hiszen már az anyatej is édeskés. De hogy a cukor megédesíti-e az életünket, az már más kérdés. Míg az 1900-as évek elején fejenként évi 1-2 kilogramm cukorfogyasztást jegyeztek, addigra mára ez több mint 50-60 kilogrammra emelkedett (Amerikában évi 69 kilogramm). Nem nehéz eldönteni, vajon jó irányú és mértékű-e ez a növekedés, vagy sem.

A cukorbetegség Magyarország egyik vezető betegsége, mely nem más, mint a hasnyálmirigy inzulintermelésének felborulása. Az inzulin meghatározó szerepű hormon, mely számos ponton befolyásolja a szervezet működését. Ha túl sok gyorsan felszívódó szénhidrátot fogyasztunk (fehér liszt, fehér cukor és a belőlük készített tészták, sütemények, édességek), vércukorszintünk gyorsan megemelkedik, ami maga után vonja az inzulin fokozott termelődését. Hamarosan a vércukorszint csökkenni fog, és mi sóvárgunk valami után, ami hirtelen újra megemeli. Szervezetünkben lassanként felborul az egyensúly; a hasnyálmirigy hiába próbál fokozottan működni, a vércukorszint tartósan emelkedett lesz, és kialakul a felnőttkori cukorbetegség, mellyel együtt jár a magas vérnyomás és egy sereg más betegség is.

Az „édes méreg” olyannyira be tud épülni az ember mindennapjaiba, hogy már észre se vesszük kéretlen jelenlétét. Szinte minden élelmiszerrel viszünk be fehér cukrot, pedig a nyomelem- és vitamintartalma nulla. Cukortartalma azonban olyan nagy, hogy évente 1-2 kilogrammnál többet valóban nem lenne szabad fogyasztani belőle. (A cukorrépa cukortartalma 18 százalék, a finomított cukoré 95 százalék.)

Mit együnk helyette? Ha tenni akarunk egészségünk megőrzéséért vagy visszaszerzéséért, legelőször tudatosan (és lehetőleg „drasztikusan”) csökkentsük a cukorbevitelt. Így néhány hét alatt visszaáll nyelvünk ízérzékelése a normális állapotra. Ezután minden édes ételt túlzottan édesnek fogunk találni, és már kevésbé fogjuk kívánni őket. Az édes íz iránti igényünket friss és aszalt gyümölcsökkel elégítsük ki. Hamarosan itt az eper, a cseresznye, a málna szezonja. Porcukor és tejszínhab nélkül együnk belőle annyit, amennyi csak jólesik! Az aszalt gyümölcsök beszerzésénél ügyeljünk arra, hogy lehetőleg ne kénezett terméket vegyünk. Természetesen ki-ki próbálkozhat nyáron és ősszel az otthoni aszalással is.

A természetes gyümölcscukrok mellett a méz igen tápláló édesítőszer. Általánosan ismert a méz jótékony hatása az ember szervezetére, amit azonban csak hőhatás nélkül ér el. Ezért forró teába csurgatva, süteménybe sütve már inkább csak az édes íz dominál. Azonban nyers állapotban fogyasztva: müzlibe, kásákba, kenyérre kenve ne hiányozzon étlapunkról. Fontos, hogy kisgyermekeknek kétéves kor alatt ne adjunk, mert allergizáló hatása lehet. Sajnos, mint mindent, amit ember alkot, ezt is el lehet rontani. Igyekezzünk hőhatás nélkül kivont biomézet beszerezni.

Ma már nemcsak a cukorbetegek élnek az édesítőszerek megannyi formájával (por, tabletta, folyékony), hanem elterjedtek a fogyókúrázók, alakjukra vigyázók körében is. Sajnos sokan félreértelmezik használatukat, hiszen nem hizlal, nincs benne kalória. Mindenki olvasott már arról, hogy hol az egyiket, hol a másikat kiáltják ki rákkeltőnek. Mivel teljes mértékben szintetikus úton előállított szerekről van szó, melyeket a természetben nem találunk meg, bizonyosan egy sem mondható egészséges terméknek. Azonban van egy bizonyos napi maximum adagjuk, amelyet ha nem egy napra, hanem mondjuk két-három hétre értelmezünk, akkor nem fogunk túl sokat fogyasztani belőlük. Az édesítőszert jól használva (az évi 1-2 kilogramm cukorfogyasztást alapul véve) a diabéteszes beteg sem fog állandóan édes íz után sóvárogni, és egészséges, kiegyensúlyozott táplálkozással jelentősen csökkentheti is a vércukorszintjét.

Bogdányi Mária