E heti Luther-idézet

„Ezt a titkot nem szabad firtatni, hanem félelemmel és rettegéssel imádni kell mint a felséges Isten mélységes, szentséges titkát, melyet egyedül magának tartott fenn. Ne kutassuk Istent az ő felséges természetében és titokzatos akaratában. E ponton nincs közünk hozzá, s nem is akarja, hogy legyen. Isten sok mindent cselekszik, amit nem mutat meg nekünk igéjében. Akarni is sokat akar, amibe minket nem avat be. Nos hát, nézzünk az igére, akaratát pedig, amit jónak látott elrejteni – ne firtassuk. Mert nekünk az igéhez kell igazodnunk, nem pedig a kikutathatatlan akarathoz. Ne gyötörjük hát magunkat azzal, hogy kutatjuk a felséges Isten magasságos, nagyságos és szentséges titkait. Úgyis olyan fényességben lakozik, hogy senki sem férkőzhetik hozzá. Tartsuk magunkat Istenhez ott, ahol engedi – az emberré lett Krisztusban, a Megfeszítettben, kiben van Pál apostol szerint »a bölcsességnek és ismeretnek minden kincse elrejtve«. Benne megmutatta Isten, hogy mit kell tudnunk róla, és mit nem.”

Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! (Szabó József fordítása)