A hét témája

Bencze (Brenner) István 1923-ban született Erzsébetfalván, a 18. században betelepült sváb evangélikus család sarjaként. Zenei érdeklődése, tehetsége korán megnyilvánult. 1938-ban, amikor a gyülekezet kántora eltávozott, az egyházközségi elnökség a tizenöt éves István zenei szolgálatát hallgatva úgy döntött, hogy vele tölti be a megüresedett orgonista állást. Ettől kezdve szinte megszakítás nélkül szolgált az istentiszteleteken.

Az első tíz évben fizetése havonta huszonöt pengő volt (egy pár cipő ára), később teljesen ingyen szolgált. A hatvankilenc év alatt egyetlen vasárnapot sem hagyott ki. Végigorgonált hatvankilenc húsvétot, hatvankilenc pünkösdöt és hatvannyolc karácsonyt (azért „csak” hatvannyolcat, mert az egyik szentestén belázasodott).

Zongoratanári diplomáját a Zeneakadémián szerezte 1948-ban, közben a Csepeli Papírgyárban dolgozott. 1950-ben szerzett második diplomájával a zsebében egy magán-zeneiskolában kezdte pályáját, de egyidejűleg több üzemi énekkar karnagyaként is tevékenykedett.

Munkáját többszörösen elismerték: az oktatásügy kiváló dolgozója lett 1974-ben; 1988-ban Pedagógus Szolgálati Emlékéremmel, 1997-ben a Magyar Köztársaság Bronz Érdemkeresztjével tüntették ki, 2003-ban pedig a pesterzsébeti önkormányzat díszpolgári címben részesítette. 1988-ban lett nyugdíjas, ám nem tétlenkedett ezután sem: 2004-ig óraadóként tanított. Gyülekezetében ma is pontosan, igényesen és az evangélium iránti elkötelezettséggel végzi hűséges szolgálatát.

Regionális hozzárendelés: Déli Evangélikus Egyházkerület