A hét témája

Hoffmann Mária 1910. február 13-án született az Újvidék melletti Kátyon. A zenével kislányként jegyezte el magát. Mindkét nagyapja, apja, bátyja és számos unokatestvére kántortanító volt. Zongorázni édesapja tanította. Első kántori szolgálatát tizenkét évesen egy keresztelőn látta el szülőfalujában.

Zenei tanulmányait Újvidéken végezte. A háború idején többször helyettesítette a katonai szolgálatra bevonuló ottani kántort. Közös ünnepeken a zsinagógában is orgonált. Újvidéken irodában dolgozott, illetve zongoraórákat adott.

1944-ben a bombázások elől szüleivel Paksra menekült bátyja családjához. A négy bőröndjükön s néhány előbb odakerült holmijukon kívül mindenük – köztük a zongorája is – odaveszett. Eleinte kézimunkázással, hímzéssel jutott szerény jövedelemhez, majd 1945-től magánórákat adott. Később a zenei munkaközösség megalakulásával annak tagjaként zongoratanítással foglalkozott.

Az iskolák államosítása után a tanítókat eltiltották a kántorizálástól. Mivel ezt megelőzően többször helyettesített, felkérték, hogy lépjen az akkori kántor helyébe. Egy hónapra vállalta a helyettesítést – ötvenöt év lett belőle. A Paksi Evangélikus Egyházközség kántoraként Sólyom Károly lelkész, későbbi püspökhelyettes mellett harminckilenc esztendeig szolgált, majd Brebovszky János, Brebovszkyné Pintér Márta és Szabó Vilmos Béla lelkész mellett folytatta kántori tevékenységét.

Zenetanárként 1973-ban nyugdíjba vonult ugyan, de otthonában továbbra is tanított. Ezzel párhuzamosan alkalmanként helyettesített a paksi zeneiskolában, majd 1986-tól 1992-ig óraadóként dolgozott.

A zene népszerűsítéséért, a közösségért végzett önzetlen, áldozatos tevékenységének, valamint több mint öt évtizedes hűséges kántori szolgálatának elismeréseképpen 2000-ben Paks Város Önkormányzata Pro Urbe emlékéremmel tüntette ki Hoffmann Máriát.

Regionális hozzárendelés: Déli Evangélikus Egyházkerület