)
A hét témája
Mi a titka?
|
|
Mi a titka annak, hogy ez a négy nap közel félmillió embert vonzott Kölnbe? Mi motiválta, hogy eljöjjön a rasztahajú, orrkarikás tizenéves és a nyugdíjas éveit már jó ideje élvező presbiter? Mi a titka, hogy a Rajna-parton mindketten kirchentagos sáljukat lengették, miközben kívülről énekelték az evangélikus énekeket? Hogyan tudták elfogadni, hogy a német főkancellár testi épségét vigyázó állami biztonsági embernek egy kamasz cserkész lett a „kollégája” a biztonsági óvintézkedések során? Mi a titka, hogy német testvéreink nem kergették ki a Lehetőségek piacáról azt az ifjúsági csoportot – a korszellem megtestesítőjét látva bennük –, amelynek tagjai a szóróanyaguk mellé gumi óvszert osztogattak, mert csak egy „ilyen” cégnek a szponzorálásával tudták kifizetni a jelentős helypénzt a standjukért?
Miért „működött”, hogy a több száz előadás, pódium- és kerekasztal-beszélgetés során sikerült kilépni a teológiai keretekből és bátran választani „világi” témákat, elérve ezzel, hogy a „kívülről jött” előadók megtiszteltetésnek érezzék, hogy egy egyházi fórumon beszélhetnek szakterületükről? Mi a titka, hogy a négy nap alatt csak vidám, felszabadult emberekkel találkoztam a programokon, az utcán és a villamoson?
A sokszínűség Kölnben egységet alkotott. És ez volt a titok nyitja is. Meg például az, hogy el tudták fogadni a különbözőséget. Talán mert senki sem gondolta, hogy nála van a bölcsek köve, és talán mert feltételezték egymásról, hogy a másik a maga módján másságában is az evangélikus egyházat képviseli.
A Kirchentagnak van tehát titka, és ezt a titkot talán jó lenne nekünk is megtanulnunk.
– bodazsu –