A hét témája

Hozzászólás a cikkhez

Először vettem részt Kirchentagon, és hazatérve – rendezgetve magamban élményeimet – folyamatosan foglalkoztat a kérdés: mi minden fért bele június 6. és 10. között a német evangélikus egyházi napokba? Ámulva kell összegeznem: nagyon sok minden. Vajon mi a titka?

Mi a titka annak, hogy ez a négy nap közel félmillió embert vonzott Kölnbe? Mi motiválta, hogy eljöjjön a rasztahajú, orrkarikás tizenéves és a nyugdíjas éveit már jó ideje élvező presbiter? Mi a titka, hogy a Rajna-parton mindketten kirchentagos sáljukat lengették, miközben kívülről énekelték az evangélikus énekeket? Hogyan tudták elfogadni, hogy a német főkancellár testi épségét vigyázó állami biztonsági embernek egy kamasz cserkész lett a „kollégája” a biztonsági óvintézkedések során? Mi a titka, hogy német testvéreink nem kergették ki a Lehetőségek piacáról azt az ifjúsági csoportot – a korszellem megtestesítőjét látva bennük –, amelynek tagjai a szóróanyaguk mellé gumi óvszert osztogattak, mert csak egy „ilyen” cégnek a szponzorálásával tudták kifizetni a jelentős helypénzt a standjukért?

Miért „működött”, hogy a több száz előadás, pódium- és kerekasztal-beszélgetés során sikerült kilépni a teológiai keretekből és bátran választani „világi” témákat, elérve ezzel, hogy a „kívülről jött” előadók megtiszteltetésnek érezzék, hogy egy egyházi fórumon beszélhetnek szakterületükről? Mi a titka, hogy a négy nap alatt csak vidám, felszabadult emberekkel találkoztam a programokon, az utcán és a villamoson?

A sokszínűség Kölnben egységet alkotott. És ez volt a titok nyitja is. Meg például az, hogy el tudták fogadni a különbözőséget. Talán mert senki sem gondolta, hogy nála van a bölcsek köve, és talán mert feltételezték egymásról, hogy a másik a maga módján másságában is az evangélikus egyházat képviseli.

A Kirchentagnak van tehát titka, és ezt a titkot talán jó lenne nekünk is megtanulnunk.

– bodazsu –

::Nyomtatható változat::