Egyházunk egy-két hete

A lelkész az istentisztelet kezdete előtt még egy utolsó pillantással „leltárt készít”: a gyertyák égnek, az oltár- és a szószékterítő is rendben, a virágok frissek, illatosak. A templomba lépő számára mindez magától értetődő. Legfeljebb az tűnik fel, ha valami nincs a helyén. Mi tagadás, lapunkban is ritkán esik szó azokról a gyülekezeti tagokról, akiknek gondoskodó áldozatkészsége maga is istentisztelet…

Szikrázó napsütésben ülünk le a balassagyarmati parókia udvarán. Szombat délután van, így a teljes oltárdíszítő kör (harminc fő!) nem tud eleget tenni a meghívásnak, de a megjelent „csapattagok” lelkes beszámolói nyomán hamar körvonalazódik szolgálatuk mibenléte.

Az oltárdíszítők nagymamákból és édesanyákból álló körét az egyházközség korábbi lelkészének a felesége, Kalácska Béláné hívta életre körülbelül egy évtizeddel ezelőtt. Ma a nagy kör kisebb, három-négy fős „egységekre” oszlik, ők ünnepkör szerint, általában négyhetente váltják egymást. Nemcsak a virágokat cserélik, hanem a templomot is takarítják, és figyelnek arra is, hogy rendben van-e a templomkert.

„Szeretjük végezni ezt a szolgálatot – szögezi le egyikük. – Munka közben is épül a közösség. Jobban megismerve egymást még inkább odafigyelünk a másikra, számon tartjuk, kivel mi történt. Ha valaki megbetegszik, keresünk valakit, aki be tud ugrani helyette. A virágokat mindig az ügyeletes csapat biztosítja. Vagy a saját kiskertünkből hozzuk, vagy megvásároljuk őket. Ízlésünk szerint díszítjük fel az oltárt.” „Ha pedig véletlenül nem jut kapásból az eszünkbe, hogy mikor milyen színű terítőre van szükség – folytatja másvalaki mosolyogva –, akkor az Evangélikus Életből »puskázunk«. Amikor végeztünk, együtt örülünk, hogy milyen szép is lett az istenháza.”

Fontosnak tartják annak a hagyománynak az ápolását is, hogy az oltárról levett virágok kisebb-nagyobb rendszerességgel gyülekezeti tagjaik hozzátartozóinak a sírjára kerüljenek. Ezzel a gesztussal is jelezni kívánják a folyamatosságot, azt, hogy a templomban és a mindennapi életben is őrizzük eltávozott szeretteink emlékét.

Az is kiderül, hogy a közösségépítés mellett a templom- és oltárdíszítés a csapattagok kreativitását is fejleszti, főképp ha „különleges eseményekről” van szó. Egy-egy esküvő, a konfirmáció vagy az aratási hálaadó ünnep mind-mind remek alkalmat nyújt a kísérletezésre, újabb és újabb elgondolások megvalósítására. Így született például a változatosság kedvéért – „Virág helyett valami más!” felkiáltással – egy, a padokat díszítő „tüllcsoda” is. Egyikük – varrónői segítséggel – több hónapig készítette azokat a díszeket, amelyek a konfirmáció vagy esküvők alkalmával szépítik az istenházát.

Ebben a körben azonban nem csak az ünnepnapok adnak feladatot: az oltárdíszítő csoport tagjai között akadnak, akik szabadidejük egy részében a betegek és a rászorulók felé fordulnak. A beteglátogató kör – Kulcsár Zsuzsanna lelkész szervezésében – 2003-ban jött létre. Azok, akik részt kívántak venni ebben a gyülekezeti szolgálatban, két képzésen is gyarapíthatták tudásukat. A megalakulás évében egy másfél napos kurzust szerveztek az érdeklődők részére a balassagyarmati gyülekezetben, 2006-ban pedig a római katolikus Váci Egyházmegyével összefogva indult egy hat alkalomból álló tanfolyam.

A beteglátogató csoport tagjai igyekeztek és igyekeznek figyelmet fordítani a szükséget szenvedőkre – ki-ki ereje, ideje és képessége szerint. Van, aki meleg ételt visz az ágyban fekvő betegnek, de az is megtörtént már, hogy az egyik gyülekezeti tag saját pénzén megvásárolta, egy másik pedig az idős testvér otthonába szállította a télire való tüzelőt.

A komoly pillanatokat sem nélkülöző, jó hangulatú diskurzus végére a krónikás nemcsak az oltárdíszítő és beteglátogató kör életébe nyerhetett bepillantást, de – mintegy „ráadásként” – kóstolót kaphatott abból a nagyon finom süteményből is, amelyet az egyik beszélgetőtárs hozott magával.

Apropó, sütemény. Mint oly sok egyházközségben, a nógrádi városban is az asszonyok gondoskodnak jó érzékkel arról, hogy bizonyos gyülekezeti alkalmakkor ne legyen üres az asztal. Balassagyarmaton azonban már gyülekezeti receptkönyv van készülőben…

GaZsu

Regionális hozzárendelés: Balassagyarmati Evangélikus Egyházközség