Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2007
- 26
26. szám – 2007/07/01
Szentháromság ünnepe után 4. vasárnap
Napról napra |
Új nap – új kegyelem
Vasárnap
Akinél jó földbe hullott, az hallja és érti az igét, és terem. Mt 13,23 (Ézs 55,10–11a; Lk 6,36–42; Róm 14,10–13; Zsolt 107,23–43) Nemrég ért véget az ötödik országos evangélikus ...
>>
|
Élő víz |
Ha Jézus kérdez
Mindig különös jelentősége van annak, amikor Jézus valamit kérdez valakitől. Írásomban három dolgot szeretnék aláhúzni, amelyek megfigyelhetők Jézus kérdéseiben.
>>
|
Heti útravaló
Egymás terhét hordozzátok: és így töltsétek be a Krisztus törvényét. (Gal 6,2)
>>
|
Egyházunk egy-két hete |
Fizikai és lelki építkezés Cinkotán
A Cinkotai Evangélikus Egyházközségben új gyülekezeti házat építenek, amely a modern követelményeknek megfelelően minden igényt kielégítő módon lett megtervezve. Az egyházkerület talán legszebb parókiájának felépítése után most egy – régóta tervezett – impozáns közösségi épület építésébe fogott a gyülekezet, amely szintén a kerület egyik legkorszerűbb és legszínvonalasabb gyülekezeti háza lesz. (Az eddig használt, régi közösségi épületet nem volt érdemes felújítani.)
>>
|
Teológiánkon végeztek
Lapunk múlt heti számában tudósítottunk az Evangélikus Hittudományi Egyetem ünnepélyes tanévzárójáról. Olvasóink közül többen hiányolták a tudósításból a 2006/2007-es tanévben végzett hallgatók teljes névsorát. Az alábbiakban ebbéli mulasztásunkat pótoljuk, kiegészítve a listát azoknak a nevével, akik ötven, hatvan, hatvanöt vagy hetven évvel ezelőtt kapták kézhez lelkészi oklevelüket, ezért a mostani tanévzárón arany-, gyémánt, vas- vagy rubindiplomát vehettek át.
>>
|
Háttérmunka
A lelkész az istentisztelet kezdete előtt még egy utolsó pillantással „leltárt készít”: a gyertyák égnek, az oltár- és a szószékterítő is rendben, a virágok frissek, illatosak. A templomba lépő számára mindez magától értetődő. Legfeljebb az tűnik fel, ha valami nincs a helyén. Mi tagadás, lapunkban is ritkán esik szó azokról a gyülekezeti tagokról, akiknek gondoskodó áldozatkészsége maga is istentisztelet…
>>
|
Alpesi látogatók
Svájci evangélikus és református lelkészekből álló csoport látogatott el az Északi Egyházkerület Püspöki Hivatalába június 19-én délelőtt.
>>
|
Konfirmandustábor
Öt egyházmegyéből érkezett száztizenhárom ifjú töltött el együtt öt tartalmas napot a Déli Egyházkerület konfirmandustáborában.
>>
|
Együtt Délen
Ismét elindult a hittantáborok szezonja. Ezen a nyáron sok-sok gyerek lehet együtt régi és új ismerősökkel, és talán többen megérezhették, megérezhetik, hogy nincsenek egyedül – akkor sem, amikor nincsenek körülöttük családtagjaik, szeretteik.
>>
|
Keresztutak |
Huszadik századi reformáció
A hitújítás hőskorában igen gyakori volt, hogy egy adott keresztény közösség vagy gyülekezet külső vagy belső hatásra egy másik irányzathoz csatlakozott. A reformáció korszakának lezárultával az ilyen esetek száma minimálisra csökkent, illetve jellemzően egyének szintjére korlátozódott.
>>
|
„Isten eszközei vagyunk valahányan”
Kétéves, 132 millió forintos székelyföldi segélyprogramját zárta le Hodgyán a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet. Június 9-én ünnepi hálaadó istentisztelet keretében adta át a településen a 2005. évi árvíz következtében károsodott oktatási intézmény régi épülete helyett mostanra felépült új óvoda-iskola épületkomplexumot, melynek felső szintjén orvosi rendelő is helyet kapott. Az átadáson részt vett dr. Lévai Anikó és Kovács „Kokó” István, a segélyszervezet jószolgálati nagykövete, illetve Lehel László, a szervezet igazgatója. Igét hirdetett Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspökhelyettese.
>>
|
Zarándokok Jézus nyomában
Szentföldi zarándoklaton vett részt május 31. és június 7. között egy harmincöt fős magyarországi csoport, az Ökumenikus Tanulmányi Központ szervezésében. A valóban ökumenikus csapat, amelyben mi, evangélikusok most kivételesen és véletlenszerűen többséget alkottunk, „Jézus nyomában” járta be Izrael lenyűgöző tájait.
>>
|
Templomnapok, avagy egyház határok nélkül
Immár a tizennegyedik alkalommal tartották meg Dániában a Templomnapok elnevezésű egyházi konferenciát a közelmúltban. Az idén Haderslev városa, a haderslevi evangélikus püspökség adott helyet a háromévente megrendezett eseménynek.
>>
|
Sátáni vonalkódot bojkottáló falu
Sátáninak vélt vonalkód miatt nem hajlandó átvenni új útleveleit egy egész falu Oroszországban.
>>
|
Evangélikusok |
Az érem másik oldala
Amikor ezeket a sorokat írom, éppen csak véget ért az 5. országos evangélikus találkozó, amelynek mottója a „Feltámadott első szép szava” (Reményik Sándor) volt: „Békesség néktek!” Prőhle Gergely országos felügyelőnk e találkozó programfüzetében így ír: „A békesség hiányának felismerése elengedhetetlen lépés a valódi békesség felé vezető úton. (…) Azt remélem, hogy sem Pakson, sem általában egyházi közéletünkben nem fogjuk beérni kegyes frázisokkal csak azért, hogy békességnek tűnjön, ami nem az.” Lelkiismeretem kényszerítő szava miatt e helyen is el kell mondanom: nem örültem a hetilapunk ez évi 21. számában (május 27.) olvasható tudósításnak, amely a húsz évvel ezelőtt elhunyt Káldy Zoltánra való emlékezésről adott hírt. Meggyőződésem, hogy a nem tárgyilagos emlékezés senkinek nem használ, és az egyházhoz méltatlan. A megbánt bűnök megbocsátásának bizonyossága éppen arra szabadít fel bennünket, hogy nem ítélkezve, de féligazságok és részrehajlás nélkül emlékezzünk meg a régiekről, és ezzel az elkötelezéssel dolgozzuk fel múltunk örökségét.
>>
|
Carl Friedrich von Weizsäcker
Halála után néhány perccel, április 28-án a 20 órai hírekben minden német nyelvű rádióállomás méltatta a német nyelvterület utolsó polihisztorát, Carl Friedrich von Weizsäckert. Hasonlóan emlékeztek meg róla a különböző európai televíziós állomások angol, francia és német nyelvterületen.
>>
|
e-világ |
Az éltető víz
A víz minden élet alapvető feltétele. Hó nélküli telet követő aszályos nyáron látjuk, miként kínlódnak a növények. (E soraimat az éppen aktuális hőségriadó napjaiban írom…) Sajnálatos módon az egész világra jellemző környezetszenynyezés vizeinket sem kíméli, sőt! Halpusztulás, eliszaposodás, kiszáradás jellemzi sok-sok élővizünket, amelyben valaha virágzott az élet.
>>
|
Keresztény szemmel |
Szupervízió az egyházban és intézményeiben…
A fenti cím, illetve szentírásbeli üzenetének indíttatása, a „Viseljetek gondot azért magatokra és az egész nyájra, amelyben a Szentlélek titeket vigyázókká tett…” ige (ApCsel 20,28; Károli-fordítás) alapján tartott májusban két alkalommal konferenciát egy ökumenikus összetételű (római katolikus, evangélikus és református), lelkészekből és teológusokból álló szupervizorcsoport Debrecenben és Balatonfüreden.
>>
|
A hét témája |
Megbékélés Istennel és önmagunkkal
Minden szempontból igazán meleg fogadtatásban volt részük Pakson az 5. országos evangélikus találkozóra érkezőknek. A még nem véglegesített adatok tanúsága szerint június 22-én és 23-án összesen mintegy kétezren fordultak meg a másfél napba sűrített programokon. Egyházunk kétségkívül legjelentősebb idei rendezvényének Duna-parti záró istentiszteletét a magyar közszolgálati televízió (m1) kamerái is rögzítették, s ez – másnap – nézők milliói számára tette lehetővé, hogy részesei legyenek a magyar evangélikusság ünnepének, s meghallgassák Gáncs Péter püspök Jn 21,1–14 alapján tartott igehirdetését. (Az Evangélikus diákÉlet közösségi portálján, a myLuther/mi oldalon már a nyitó rendezvények alatt felkerültek az első eseményfotók.)
>>
|
Közegyházi fórum
Szűk egy órában a Magyarországi Evangélikus Egyház több munkaágába is betekintést nyerhettek az ötödik országos evangélikus találkozó résztvevői a nyitóáhítatot követő közegyházi fórumon. Az Evangélikus panorámának elkeresztelt programot az ismert rádiós szerkesztő-riporter, Lengyel Anna országosfelügyelő-helyettes, a Déli Egyházkerület felügyelője vezette.
>>
|
A megbékéltek mint békességszerzők
A Pakson megrendezett ötödik országos evangélikus találkozó jelmondata – „Békesség néktek!” – nem csupán hangzatos hívószó, amellyel üzenni lehet az egyház népének, hanem a találkozó teológiai tartalmát összefoglaló és kifejező bibliai mondat is. Az idei találkozó eszmeiségét és központi gondolatkörét egy olyan keresztény üzenet alapján igyekeztek meghatározni a szervezők, amely rendkívül aktuális mind az egyházban, mind a szekuláris társadalomban: a békesség, a megbékélés és a kiengesztelődés teológiája volt a középpontban. Ennek jegyében rendeztek szombaton pódiumbeszélgetést; a megvitatásra szánt kérdéseket a találkozó spiritusz rektora, ifj. dr. Fabiny Tibor egyetemi tanár állította össze.
>>
|
Fiatalság – bolondság?
Könnyű lett volna a generációk közötti megbékélésről tartott fórumbeszélgetést egy karlegyintéssel kihagyni, mondván, úgysem vetődhet fel rajta olyan kérdés, amelyet az idő meg ne oldana. Elvégre egy-két évtizednyi türelmes várakozás után már a mostani fiataloknak lesznek gondjaik saját csemetéikkel, és nagy valószínűséggel a most még „fasírtban lévő” generációknak már eszük ágában sem lesz ágálni egymás ellen. Pintér Károly nyugalmazott lelkész és Frenyó Anna ifjúsági referens szópárbaja azonban világossá tette, hogy a mai fiatalokban azért bőven akad kivetnivaló.
>>
|
Az összetartozni tudás művészete
A szekcióbeszélgetések egyikének témája társadalmunk legkisebb és legfontosabb alapsejtje, a família, valamint a családban való megbékélés kérdése volt. A fórumot Bencze András, a székesfehérvári evangélikus gyülekezet lelkésze és Szabó György, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület felügyelője, illetve házastársaik vezették a paksi művelődési ház színháztermében. A téma sokakat vonzott, valószínűleg azért, mert a nézőtéren ülők is egyetértettek az egyik, „alaphangot adó” megjegyzéssel: „Ha a család jól működik, a társadalom is jól működik.” A család jó működése érdekében pedig mindig mindenkinek akad tenni- és tanulnivalója…
>>
|
Egymáshoz törekvések
Viszonylag kis létszámú, de a téma iránt őszinte érdeklődést tanúsító csoport húzódott a Paksi Művelődési Ház egyik klubhelyiségébe, hogy Megbékélés a keresztény egyházak között címmel az ökumené kérdéseiről folytasson szekcióbeszélgetést. A témavezetők – Rozs-Nagy Szilvia evangélikus lelkész és Nagypál Szabolcs katolikus teológus – személye eleve biztosítékul szolgált arra, hogy a felszínre kerülő nézeteltérések egyiküknél sem fogják „kiverni a biztosítékot”. Párosuk ugyanis olyannyira kiállta már a felekezeti különbözőségek próbáját, hogy bár két egyházban szolgálnak, már jó ideje egy háztartásban élnek. A házaspár mindazonáltal nem rejtette véka alá, hogy kapcsolatuk hajnalán komoly teológiai viták is színesítették romantikus óráikat. Ez a beismerő vallomás azonban még inkább valószínűsítette, hogy ebben a szekcióban nem lesz nehéz megbékélni egymással…
>>
|
Békesség a közéletben
Mi a szerepe és a feladata az egyháznak egy olyan társadalomban, amely a megosztottságnak, a széthúzásnak, a különféle érdekcsoportok és szekértáborok szembenállásának a negatív, romboló következményeivel küszködik? Hogyan szolgálhatja az egyház a társadalmi csoportok megbékélését a demokratikus államrenden belül? A paksi találkozónak A megbékélés távlatai összefoglaló címmel megrendezett szekcióbeszélgetései közül sokan várták nagy érdeklődéssel a társadalmi megbékélésről folytatott eszmecserét, amelyen Prőhle Gergely, egyházunk országos felügyelője és dr. Csepregi András lelkész, az Oktatási és Kulturális Minisztérium (OKM) egyházi kapcsolatokért felelős főtanácsadója osztotta meg gondolatait a hallgatósággal.
>>
|
Ha csíp a leves…
„Ha a leves, amit most eszünk, csípi a nyelvünket, főzzünk újat – közösen.” A Duna Televízió volt bemondója, Horváth Kálmán hozzászólásában ezzel a metaforával foglalta össze az elhangzottakat, és adott tanácsot a jövőre nézve a Megbékélés a romákkal című szekcióbeszélgetés végéhez közeledve.
>>
|
Hol van a határon innen és a túl?
„A »határon innen és túl« igen viszonylagos megjelölés, hiszen minden csoport innen és túl van. Az egyszerűség kedvéért: vannak a hazaiak, aztán a tőlük elszakítottak és végül a róluk önszántukból leváltak” – kezdte a Megbékélés határon innen és túl című szekcióbeszélgetés felvezetését Gémes István Németországban élő nyugalmazott evangélikus lelkész. A körülbelül egyórás, felettébb élénk diskurzus további lelkész vendége volt Nagy Olivér Szlovákiából, Köncze G. Árpád és Mátyás Attila Romániából, valamint Zászkaliczky Pál nyugalmazott lelkész Magyarországról.
>>
|
Párbeszéd a kereszténység és a zsidóság közt
Bizonyára föltűnő, hogy ennek a szekcióbeszélgetésnek a címe nem „megbékélés”, hanem „párbeszéd”. Szó sincs arról, hogy kitörölnénk emlékezetünkből mindazokat az eseményeket, amelyek nagyon is indokolttá teszik a megbékélés lelkületét és gyakorlatát. Kereszténység és zsidóság azonban olyan közös és különleges alapról indulhat, amely minden más, a találkozó témáiban körbejárt többi csoport, közösség megbékélésének is egyetlen alapja és forrása lehet.
>>
|
Évtizedes barátság
A paksi Hoffmann Ádámné, Marika és a békéscsabai Mokrán Pálné, Ica tíz évvel ezelőtt, az első találkozón ismerkedett meg. Azóta mindkettőjük élete szomorú fordulatot vett. Egy időre el is veszítették egymást szem elől, de most ismét találkoztak…
>>
|
A Dunánál
Az 5. országos evangélikus találkozó záró istentiszteletén ülök, Pakson. Különlegesen jól sikerült ennek a helyszínnek a kiválasztása: a Dunán ott ring az oltárrá szentelt uszály, rajta a liturgiában szolgáló lelkészek és világiak, valamint az énekkarok tagjai. Keskeny híd köt össze minket a parton helyet foglaló kétezres gyülekezettel. A fúvósok irányításával erőteljesen hangzik a közös ének, tisztán szól a pécsi énekkar hangja, hitet sugároz a gospelkórus szolgálata, valamint a sokak számára újszerűnek ható jelképes cselekedetek is megérintik az emberek lelkét.
>>
|
Paksi utóirat I.
Marton Tamást, az egyik szervezőt – természetesen – munka közben sikerült „mikrofonvégre kapnom”.
>>
|
Paksi utóirat II.
Varga Gyöngyivel, a záró istentisztelet liturgiájának összeállítójával is beszélgettünk.
>>
|
Paksi utóirat III.
Részlet a Szabó Vilmos Béla paksi lelkésszel június 24-én, vasárnap este folytatott telefonbeszélgetésből.
>>
|
E heti Luther-idézet |
Luther-idézet
„A Krisztusba vetett hit által ugyanis nem a cselekedetektől vagyunk szabadok, hanem a cselekedetekről alkotott vélekedéstől, vagyis attól az esztelen feltételezéstől, hogy a megigazulást cselekedetekkel lehet elérni. Mert a hit váltja meg, igazítja helyre és őrzi meg lelkiismeretünket: általa ismerjük fel, hogy igazságunk nem a cselekedetekben van, ámbár nem lehet és nem szabad, hogy a cselekedetek hiányozzanak, minthogy evés, ivás és halandó testünk szokásos cselekedetei nélkül nem létezhetünk, de mégsem ezekben van a mi igazságunk, hanem a hitben, viszont azok a cselekedetek mégsem elvetendők vagy elhagyandók.”
>>
|
A vasárnap igéje |
Hogy „sok nép életét megtartsa”…
József testvérei féltek, hogy öccsük csak hajlott korú apjukra tekintettel bocsátott meg nekik, amikor a fáraó udvari főméltóságaként fölfedte előttük kilétét. Úgy érezték, Jákób halála után okkal tarthatnak József bosszújától. Magukból indultak ki… Hiszen ifjúkorukban – apjuk haragjától félve – nem merték nyíltan kimutatni József iránti ellenszenvüket. Elfojtott irigységük idővel gyűlöletté, gyilkos szándékká fajult. Csak az alkalmat várták, hogy apjuk tudtán kívül elbánjanak Józseffel. És amikor József egyedül vitt nekik ebédet a mezőre, megragadták a lehetőséget, hogy örökre megszabaduljanak testvérüktől. Kis híján megölték, de végül úgy döntöttek, hogy eladják az épp arra haladó karaván rabszolga-kereskedőinek. Ezért apjuk halálakor úgy érezték, most József számára jött el a rég várt alkalom, hogy leszámoljon velük.
>>
|
Oratio oecumenica |
Oratio oecumenica
[Lelkész:] Urunk, köszönjük, hogy szolgálatra hívtál el minket, és megnyitottad előttünk a templom kapuját a világra. Segíts küldetésünket örömmel betöltenünk, és ne hagyj magunkra, mert nélküled erőtlenek vagyunk, és mindent elrontunk.
>>
|
Szószóró |
Utcamisszió
Bár a találkozó programfüzetéből tudni lehetett, hogy a Duna-parti sétány egy utcamisszió helyszínéül is szolgál, az élet úgy hozta, hogy néhány résztvevő „műsoron kívül” tett bizonyságot hitéről.
>>
|
Ige+hirdető |
Aki titeket hallgat, engem hallgat…
„Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket elutasít, engem utasít el, és aki engem elutasít, az azt utasítja el, aki elküldött engem” (Lk 10,16) – Jézus a hetvenkét tanítvány szolgálatba állításakor mondott beszédét zárja ezekkel a szavakkal. Nem lehet kétség: Jézus szerint a küldetésben járó tanítvány a küldőjét képviseli. Az ő nevében szól, amikor Isten országát tanítással vagy szónoki jellegű beszéddel (prédikáció, igehirdetés) hirdeti.
>>
|
|