Keresztutak
Zarándokok Jézus nyomában
Programunk kellemesen fárasztó, sokszínű volt. Elcsendesedtünk a Genezáret taván, miközben a tenger lecsendesítésének evangéliumi történetét olvastuk. Imádkoztunk a boldogmondások hegyén, a jeruzsálemi Szent Sír-bazilikában, a Golgota sziklájánál és Jézus sírjánál. Kis papírra írva helyeztük imakéréseinket a siratófal réseibe. A közel negyvenfokos hőségben magyar karácsonyi dallamokat énekeltünk Betlehemben, a Születés templomában, valamint a pásztorok mezején. Az Olajfák hegyének lejtőjén állva gyönyörködtünk Jeruzsálem szépségében. A keleti bazár forgatagában, a külvilág zaját magunkon kívül rekesztve jártuk be a Via Dolorosát, Jézus szenvedésének keresztútját. Arra is szakítottunk időt, hogy betérjünk Jeruzsálemben a Megváltó evangélikus (lutheránus) templomába.
Áhítatunkat magyarországi idegenvezetőnk, Gimesi Zsuzsa református lelkész biblikus igemagyarázatai segítették. A Székelyföldről áttelepült izraeli idegenvezetőnk, Páll Tibor információi pedig a Szentföldről szerzett ismereteinket mélyítették el. És hogy ne csak a lelkünk, hanem a testünk is kikapcsolódjon – jó volt megízlelni Gadarában az úgynevezett Péter-halat, megkóstolni Kánában a bort. Élményekkel teli volt megmártózni a Gileád forrásában, megmászni Éngedi szikláit, fürödni a Holt-tengerben… Azt hiszem, ha minden általunk bejárt helyről szót ejtenék, se vége, se hossza nem lenne beszámolómnak.
Annyit azonban még hadd jegyezzek le: a hazai közvélekedéssel ellentétben semmi jelét nem tapasztaltuk annak, hogy politikailag nehéz terepen járunk. Nem volt veszélyeztetve a biztonságunk.
Az útitársakból Isten által zarándokközösséggé formált csapat tagjai közül többen azzal a „szent” elhatározással szívünkben tértünk haza, hogy mivel a Szentföld a világnak az a szeglete, amelyet újra látnunk kell, meglátására biztatunk minden lehetséges jövőbeli, új zarándokot.
Németh Mihály