A hét témája
Megbékélés Istennel és önmagunkkal
„Békesség néktek!” – köszöntött a transzparensekre rótt felirat Paks belvárosában; „Békesség néktek!”– köszöntötte a megjelenteket a vendéglátó gyülekezet esperes-lelkésze a nyitóünnepély helyszínén, az ASE Sportcsarnokban. Mielőtt a legutóbbi országos találkozó székesfehérvári házigazdáitól átvette volna a találkozók vándorzászlaját, Szabó Vilmos Béla érthető megilletődöttséggel beszélt arról, hogy milyen örömöt jelent számára ismét vendéglátóként üdvözölni a szélrózsa minden irányából érkezett testvéreket. A helyi gyülekezet ugyanis nem először vállalkozott házigazda szerepre: 1997-ben itt tartották a legelső találkozót, azaz ennek az országos rendezvénysorozatnak a hagyománya tíz évvel ezelőtt épp a paksiak jóvoltából honosodott meg.
Vélhetően nem csak a krónikás gondolta úgy, hogy kedves, de alapvetően protokolláris gesztusként kell majd megemlítenie, hogy a paksi evangélikus gyülekezet lelkészi vezetője után a vendéglátó város első embere köszöntötte az egybegyűlteket. Hajdú János polgármester azonban szokatlan őszinteséggel szólt a találkozó mottójául választott jézusi köszöntés időszerűségéről. Napjaink több szempontból is megosztott magyar társadalmára utalva személyes bizonyságtételként vallott arról, hogy valódi megbékélésre bennünk már nincs erő, azt már csak Isten munkálhatja.
A nyitóáhítaton dr. Fabiny Tamás hirdette az igét. Az Északi Egyházkerület püspöke Lk 5,1–11 alapján tartott prédikációjában arról beszélt, hogy Jézus minket is emberhalászatra hív, éppen úgy, mint egykor az apostolokat. E feladatot önerőből azonban legjobb szándékunk ellenére sem tudnánk sikerrel végezni, csak akkor van rá esélyünk, ha a mi „hajónkban” is ott van ő maga.
Lapunk idejekorán, heteken át közölte az 5. országos evangélikus találkozó programját, amely szinte módosulás nélkül, az eredeti tervek szerint zajlott. Tekintettel arra, hogy néhány „napirendi pontról” a szomszédos hasábokon részletesebben is szólunk, talán elégséges, ha ez az összefoglaló – meglehet, a tudósítás műfajában kissé szokatlan módon – az alábbiakban a programvázlat újraközlésével nyugtázza tételesen az eseményeket.
Június 22., péntek
Június 23., szombat
A záró istentisztelet végén rögtönzött „közvélemény-kutatás” alapján elmondható, hogy Paks ismét jól vizsgázott. (Szerkesztőségünk munkatársai találomra kérdezték meg néhány résztvevőtől, hogy hányas érdemjeggyel osztályozná a mostani találkozót. A tíz válasz átlaga erős négyest, négyötödöt taksált, és – ahogyan Márkus Géza somlóvecsei gazdálkodó, egykori zsinati tag fogalmazott – „a négyes az egy jó jegy”.)
Miután köszönetet mondott a találkozó előkészítésében és lebonyolításában részt vevőknek, zárszavában Ittzés János elnök-püspök azzal a kéréssel fordult a hazainduló gyülekezet tagjaihoz, hogy vigyék magukkal és adják tovább az Istennel és egymással átélt közösség élményét másoknak is, és ne feledjék a következő nagy evangélikus találkozót: a 2008-ban Kőszegen tartandó Szélrózsát.
Gazdag Zsuzsanna