A hét témája

A szekcióbeszélgetések egyikének témája társadalmunk legkisebb és legfontosabb alapsejtje, a família, valamint a családban való megbékélés kérdése volt. A fórumot Bencze András, a székesfehérvári evangélikus gyülekezet lelkésze és Szabó György, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület felügyelője, illetve házastársaik vezették a paksi művelődési ház színháztermében. A téma sokakat vonzott, valószínűleg azért, mert a nézőtéren ülők is egyetértettek az egyik, „alaphangot adó” megjegyzéssel: „Ha a család jól működik, a társadalom is jól működik.” A család jó működése érdekében pedig mindig mindenkinek akad tenni- és tanulnivalója…

Az eszmecsere nemcsak témája, hanem a hangulata miatt is családias volt. A fórum vezetői – egyébként mindkét házaspár a Házas Hétvége mozgalom tagja és népszerűsítője – személyes tapasztalataikat osztották meg a szépszámú hallgatósággal. Egy-egy megszólalásukat mindig bibliai idézettel – a kánai menyegző történetének egy-egy részletével – vezették fel, azután az általuk elmondottakról a közönség tagjai egymás között, kisebb csoportokban beszélgethettek tovább néhány percben, majd ismét a pódiumon ülők következtek. Szó esett például arról, mi minden ronthat el egy jól induló házasságot, vagy hogy miként gyógyulhatnak a sebek.

Gyökeresen új felismerések nem születtek, talán mert a család közössége csaknem mindenki számára ismerős terep. A fórum ugyanakkor alkalmas volt arra, hogy mindenkit emlékeztessen: mennyire fontos a família Krisztus-központúsága.

A házasságban felmerülő problémák okaként sokan a férfi és a nő egymástól való különbözőségét nevezik meg. De mint a fórumon hangsúlyozták – ne feledjük, hogy ez a megoldás kulcsa is! –, a férj és a feleség épp különbözőségeik miatt tudja kiegészíteni és segíteni egymást. Tény, hogy mindkét fél ejt(het) és kap(hat) is sebeket. A béke megőrzésében azonban sokat segíthet egy-egy dicsérő szó, a kérés nélküli gondoskodás, a másik fél figyelmes meghallgatása, egy saját kezűleg készített ajándék és a szeretet testi kifejezése – érintés, simogatás – is.

Fontos, hogy mindig készek legyünk elfogadni és valódi szeretettel szeretni társunkat, mert – mint elhangzott – „a szeretet olyan, mint egy ösvény: ha nem használják, benövi a gaz”.

G. Zs.