A hét témája

Varga Gyöngyivel, a záró istentisztelet liturgiájának összeállítójával is beszélgettünk.

– A helyszín maga sok szempontból segített az együtt gondolkodásban, amikor erről a liturgiáról beszélgettünk. Mivel a Duna-parton zajlott az istentisztelet, magától értetődő volt, hogy kihasználjuk a folyó szimbólumát, hiszen a Duna – azon túl, hogy összeköt országokat, hogy Európa folyójának nevezzük – itt, Magyarországon is összekapcsol településeket, embereket. Mindannyian úgy tekintünk rá, mint közösségformáló jelképre. A víz mint keresztény szimbólum a keresztségünkre emlékeztet. Isten tisztára mos a bűneinkből, hogy megtisztultan elindulhassunk egy új élet felé. A víz tisztító, megújító, megerősítő erejét szerettük volna kiemelni a liturgiában.

– Egyedi és különleges volt a víz, a tál, a bemártott kéz, az egymás homlokára rajzolt kereszt… Honnan jött az ötlet?

– Úgy gondolom, kicsit elhanyagoljuk a rítusokat az evangélikus egyházban, eléggé lecsupaszított a liturgiánk. Ez a keresztelésre való emlékeztető új kezdeményezés. A Lutheránus Világszövetség nagygyűlésén tartott istentisztelet liturgiájának része volt, onnan vettük át. Abból áll, hogy a testvérek egy vízzel teli fehér tálba mártják a kezüket, és egymás homlokára keresztet rajzolva arra emlékeztetik egymást, hogy Isten szeret, elfogad és újjáteremt bennünket Szentlelke által. Így tett velünk keresztségünkben, és jó erre mindig emlékezni.

– Ön az Evangélikus Hittudományi Egyetem adjunktusaként részt vesz a jövő lelkészeinek képzésében. Személy szerint mit adott Önnek ez a találkozás?

– Erőforrást a következő lépésekhez. Jó látni, ahogy nemzedékek egymásra találnak – ezúttal a megbékélés jegyében –, hogy kicsinyek és idősek együtt vallhatják meg a hitüket. Egymás hite által erősödhetünk. Én személy szerint nagyon sokat kaptam ettől a találkozótól, nemcsak emberi síkon: a találkozás örömében, a mosolyokon keresztül, hanem mert újra átélhettem Isten szeretetének erejét.

– Milyen bibliai összefüggésre mutat rá az Ószövetség tanára a „békesség néktek” jézusi köszöntésével kapcsolatban?

– Az Ószövetségben a békesség szónak különös jelentősége van, ezért nagyon örülök, hogy ez lett a mottónk. A „salom” a teljes, célba ért életet jelenti, arra mutat rá, hogy az életben minden megbékélhet, és helyére kerülhet. Mi hisszük és tudjuk, hogy Isten ezt az ajándékát minden embernek elkészítette. Jézus Krisztusban, az ő Fiában ilyen teljes életet ad nekünk, és általa tart meg ebben a békességben.

K. D.