Keresztény szemmel

Salamoni döntést hozott a múlt a héten az Országos Választási Bizottság (OVB). Akár ezt is mondhatnánk, hiszen mindkét tábor nekiállhat az aláírásgyűjtésnek, kiírhatják a népszavazásokat, győzzön a jobb. Ám nem ez történt.

A múlt héten az OVB-nek két, ugyanabban a témában benyújtott, egymással ellentétes ügydöntő népszavazási kezdeményezésről kellett döntést hoznia. Az egyiket a Fidesz–KDNP nyújtotta be, a másikat pedig egy nyelvész, bizonyos Kálmán László. A választási bizottság mindkettőt hitelesítette, a jogorvoslati határidő lejártával mindkét kezdeményezés ügyében megindulhat tehát az aláírásgyűjtés.

A Fidesz–KDNP népszavazási kezdeményezése – önhibáján kívül – hosszú múltra tekinthet vissza. Orbán Viktor, a Fidesz elnöke tavaly október 23-án jelentette be, hogy pártja és annak szövetségese referendumot kezdeményez, mert a kormánypártok úgy nyerték meg a választási küzdelmet, hogy hazudtak a választópolgároknak. Ennek bizonyítéka Gyurcsány Ferenc miniszterelnök hírhedt őszödi beszéde, amely először zárt körben hangzott el az MSZP-frakció májusi kihelyezett ülésén, majd szeptember közepén máig nem tisztázott körülmények között nyilvánosságra került. A Fidesz–KDNP ezért azt kezdeményezte, hogy referendum döntsön a kormány választások óta hozott döntéseiről, mint például a vizitdíj vagy a kórházi napidíj, illetve tandíj bevezetése.

Azt most hagyjuk, hogy a kormánypárti többségű Országos Választási Bizottság eddig mindent elkövetett azért, hogy késleltesse annak a népszavazásnak a kiírását, amely végső soron a kormány politikájáról szól. Ami azért is érdekes, mert a modern demokráciához nemcsak a négyévenkénti országgyűlési választások, hanem a népszavazás intézménye is hozzátartoznak. Az embereknek joguk van ahhoz, hogy két választás között is véleményt nyilvánítsanak fontos kérdésekben.

Vajon fontos kérdés-e, hogy a kormány éppen az ellenkezőjét teszi annak, amit a választási kampányban megígért? Fontos kérdés-e, hogy a kormányzat éppen az ellenkezőjét teszi annak, amivel a választásokon elnyerte a választópolgárok többségének bizalmát? Kétségkívül az.

A probléma az, hogy Kálmán László nyelvész kezdeményezése csak azért születhetett meg, mert a Fidesz–KDNP úgy döntött: a jelenlegi politikai, gazdasági és társadalmi (vagy ahogy Sólyom László államfő fogalmazott: erkölcsi) válság feloldása érdekében közvetlenül az emberekhez fordul. Kálmán bevallottan azért adta be kérdéseit, hogy az ellenzéki pártok törekvését akadályozza. Az OVB ennek a törekvésnek pedig nem állt ellen.

A testület azzal érvel, hogy neki erre jogi lehetősége sem lenne. Azt persze már elfelejtik a kormánypárti delegáltak, hogy jogilag nem volt szabályos a Fidesz–KDNP kezdeményezésének akadályozása sem. Az Alkotmánybíróságnak kétszer kellett rendreutasítania az OVB-t, és ezzel rávenni arra, hogy legyen szíves végre hitelesíteni a tandíjról, a vizitdíjról és a kórházi napidíjról szóló kérdéseket. Másrészt a testület eddig még nem szentesített két ellentétes kezdeményezést ugyanabban a témában. Nos: vagy akkor tévedtek, vagy most. De ha most, akkor mi okuk van erre?

Nem is beszélve arról, hogy a nyelvész úrnak alkalma sem lett volna arra, hogy kiforgatott kérdéseivel előálljon, ha az Országos Választási Bizottság nem ragad meg minden lehetőséget az eredeti kérdések népszavazásra bocsátásának hátráltatására. A gyógyszerárusításról, a termőföldtulajdonról és az önkormányzatok egészségügyi feladatainak ellátásáról szóló három Fidesz–KDNP-kérdést ugyanis a testület már eredetileg hitelesítette, ám az ellenzéki pártok meg szerették volna várni, hogy rendeződjön a többi kérdésük sorsa is, és egyszerre lehessen róluk megkezdeni az aláírásgyűjtést. Az elsőség kérdése tehát nem ott kezdődik, hogy Pokorni Zoltán 16 órakor, Kálmán László pedig 16 óra egy perckor adta be a kérdéseit (utóbbiakat az MSZP is támogathatónak véli).

Kálmán úr persze megteheti, hogy megcéloz egy joghézagot, mert neki bevallottan nem szimpatikusak a Fidesz–KDNP kérdései. De az, hogy ezzel megpróbálta megakadályozni, hogy a többi állampolgár is véleményt nyilvánítson ezekről, már több mint elgondolkodtató.

Mi vezeti a kormányt és a kormánypárti értelmiséget akkor, amikor zugügyvédhez illő jogi csűrés-csavarásokkal kísérli megtorpedózni azt, hogy a választópolgárok közvetlenül kinyilvánítsák akaratukat? Mi vesz rá embereket, intézményeket arra, hogy a megtépázott jogállamiság kereteit feszegető lépésekkel igyekezzenek elszabotálni a demokrácia egyik alapintézményét? Tekintet nélkül arra, hogy ezzel tovább erodálják az ország intézményrendszerét, aláásva stabilitását.

Az egyik ok az, hogy megtehetik. A jogállamiság egyik pillére, az OVB például minden lehetséges kifogást megfogalmaz egy kezdeményezéssel szemben, a másikat pedig úgy engedi át, mintha ő tulajdonképpen ott sem lenne.

Másrészt ha a Fidesz–KDNP által kezdeményezett „hatigenes” népszavazás érvényes és eredményes lesz, az kétségkívül komoly presztízsveszteség a Gyurcsány-kabinet számára. Sőt egy igazi demokráciában ennek komoly következményei lennének, hiszen világossá válna, hogy az állam polgárainak a közössége nem szeretné a jelenlegi politika folytatását. Nem csoda, hogy a kormány mindent bevet a népszavazás akadályozása, zavarása érdekében.

Jogilag erre lehetőségük van. De biztos, hogy ez nem úriemberhez méltó magatartás.

Czirják Imre