Egyházunk egy-két hete
Zselici kerekezés
A napok áhítattal kezdődtek és zárultak, s a tekerés közben frissítőül hatott a strandolás vagy a szennai skanzenben tett látogatás. Az egyik résztvevő néhány mondatban így foglalta össze az élményeit:
„Negyven fok árnyékban. A kerék az aszfaltba ragad. A szemünkbe csorgó izzadságtól alig látni az utat. Végre elérjük az erdőt. A hűvös kellemes, de az öröm nem tart sokáig. A felfelé vezető ösvény a kidőlt fáktól szinte járhatatlan. Kerékpár és kerékpáros helyet cserél: Bringát vállra. Kitartás, a hegy túloldalán ott a tó. A csapat hősei: Luca és Bori, tizenkét és tízévesek. Végigcsinálják ők is, ahogy a kamasz nagyfiúk. Csak néha kell nekik segíteni egy kicsit tolni felfelé. A Zselic szépsége kínjaink mögé férkőzik, és rabul ejti a lelkünket. A hegy túloldalán a tó elénk szalad, és magához ölel minket. Azt hiszem, ez a pillanat kitörölhetetlenül részévé vált az életemnek.”
– néz –