Kultúrkörök

Amikor Albert Einsteint az igazi tudós kritériumairól faggatták, ő azt felelte, hogy szerinte az különbözteti meg a hiteles szakembert a szakbarbártól, hogy az előbbi képes a saját szaktudományának kutatási eredményeit egyszerűen és világos fogalmakkal, a laikusok számára is könnyen érthető módon megfogalmazni. Napjainkban, amikor a gomba módra szaporodó tudományos diszciplínák fénysebességgel távolodnak az utca emberének megértési horizontjától, a nagy összefüggéseknek az információs adathalmazból való kibányászása pedig egyre kevesebbek kiváltságává válik, vajon melyikünk vonná kétségbe az einsteini megállapítás nyomasztó aktualitását?

Ebben a tekintetben Pákozdy László Márton Bibliaiskolája valódi hiánypótló írás: az 1994-ben elhunyt szerző a református ószövetségi teológia olyan jeles képviselője volt, akit élete végéig hamisítatlan népművelő szenvedély fűtött, és alapvető feladatának tekintette, hogy a tudomány elefántcsonttornyában „kitermelt” teológiai igazságokat minél szélesebb rétegekhez juttassa el.

Már maga a cím is félreérthetetlenül tükrözi az írói szándékot: a laikusok számára is könnyen megragadható, közérthető és didaktikus formában ismertetni meg a Biblia világát az érdeklődőkkel. A könyv az ősatyák korától a pusztai vándorlásig dolgozza föl Izrael történetét, a kor tudományos eredményeit végig szem előtt tartva. A szakterületét kiválóan ismerő szerző írása nyomán betekintést nyerhetünk az ókori közel-keleti népek mindennapi életébe, vallási, társadalmi, kulturális és jogrendszerébe; de ugyanígy megismerkedhetünk Palesztina sajátos föld- és természetrajzával vagy akár az évszakok változásának a társadalom életére gyakorolt hatásaival. A bibliai kulcskifejezések – például „szent”, „szövetség”, „hit”, „igazság” – etimológiai elemzése és átgondolt dogmatikai megfontolások tovább segítik a megértést. A könyv egyik jellegzetessége, hogy – a kereszténység legősibb teológiai tradíciójával összhangban – végig az Újszövetség fényében értelmezi az Ószövetséget; a szerző így fejt ki olyan klasszikus kérdéseket is, mint a két szövetség viszonya, a Biblia ihletettsége vagy a Szentírás és Krisztus kettős természete és így tovább.

A Bibliaiskola egyik legnagyobb erősségének azt tartom, hogy a jelentkező teológiai problémákat sohasem elszigetelten, hanem mindig összefüggéseikben tárja elénk, ezáltal is egyfajta önálló, analogikus és kritikai szemléletmód elsajátítására sarkallva az olvasót. Ezt támasztja alá a Biblia helyes olvasásáról szóló vaskos bevezető rész is, amelyben a szerző nagyon pontosan meg is fogalmazza az alkotói célkitűzést: „…hogy a tanítványait egészséges, élő és valóságos bibliaismeretre vezesse…” Világos, hogy ez a szándék messze túlmutat a klasszikus értelemben vett ismeretterjesztésen, és egyben tükrözi is a teológiának azt a sajátosságát, hogy kizárólag hit és tudás, személyes elköteleződés és kritikai gondolkodás határmezsgyéjén lehet hitelesen művelni. Pákozdy László Márton kötete ezt teszi.

Az anyag eredetileg 1949–50-ben a Magyarországi Református Egyház Az Út című hetilapjában jelent meg sorozatként, hatvannyolc részben. Most könyv alakban, „felfrissítve”, a szerkesztő lábjegyzeteiben naprakész kutatási eredményekkel kiegészítve veheti kézbe az olvasó, aki maga is meggyőződhet róla, hogy az első megjelenés óta eltelt mintegy hatvan év szinte semmit sem változtatott az üzenet aktualitásán.

Nánai László Endre