A hét témája
Hugo van der Goes
A németalföldi festő 1435–1440 körül született Gentben, és 1482-ben hunyt el. 1467. május 4-én lett a genti festőcéh tagja, 1474 és 1476 között a dékánja volt, és már életében világszerte ismertté vált. Elődeit felülmúlta művészetének érzelmeket felkorbácsoló drámai erejével, a monumentalitás iránti érzékével, lemondva a felszínes csillogásról. 1476-ban a Brüsszel melletti Roode Clooster szerzetesei közé állt, és itt is szorgalmasan dolgozott tovább. Szerzetestársaival 1481-ben Kölnbe utazott; a visszafelé vezető úton roham tört rá, öngyilkosságot akart megkísérelni. Nem tudni, hogy a kolostorba való visszatérése után teljesen felépült-e, vagy sem, annyi bizonyos, hogy a hírneve miatt addig élvezett előnyöket visszautasította. Termékeny művész volt, ám művei közül csak egy kétségtelenül hiteleset ismerünk, a Pásztorok imádását, amelyet 1460–1475 körül festett a Mediciek brüggei képviselőjének megrendelésére. Neki tulajdonítanak több képet a bolognai, padovai, firenzei képtárakban, valamint újabban több képmást brüsszeli, antwerpeni, brüggei, velencei gyűjteményekben.