Élő víz

Éljetek úgy, mint a világosság gyermekei. A világosság gyümölcse ugyanis csupa jóság, igazság és egyenesség. (Ef 5,8–9)

Szentháromság ünnepe után a 8. héten az Útmutató reggeli s heti igéiben Isten a sötétségből a világosságra hív a szeretet által az ő gyermekeivé. Fogadjuk meg Pál intelmeit, és életünk fája teremje ezt a háromszemű, egyfürtös „fénygyümölcsöt”, melyen sokaknak felragyog Krisztus! Mindez csak azért lehetséges, mert „az Isten szeretet: és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és az Isten is őbenne” (1Jn 4,16; LK). A világ világossága Hegyi beszédében kijelenti: „Ti vagytok a világ világossága.” „Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” (Mt 5,14.16) Pál riadót fúj; csak akkor lehetsz a világosság gyermeke, ha leleplezed a sötétség haszontalan cselekedeteit, ezért „ébredj fel, aki alszol, támadj fel a halálból” (Ef 5,14). Jakab is cselekedetekről ír, ez számára üdvösség kérdése: „Mert ahogyan a test halott a lélek nélkül, ugyanúgy a hit is halott cselekedetek nélkül.” (Jak 2,26) Az egyedül hit által történő megigazulásról szóló páli tanítással összhangban reformátorunknak ez az álláspontja: „A hitetlent semmiféle jó cselekedet nem üdvözíti, mint ahogy kárhozottá sem a rossz cselekedet teszi. Az a bűn, amikor a szív elszakad Istentől, s többé nem benne bízik. Az embert senki sem teheti jóvá, csak a hit egyedül, s senki sem teheti rosszá, csak a hitetlenség egyedül!” Pál még tovább élezi a kérdést: „…mi köze van a világosságnak a sötétséghez? Vagy mi azonosság van Krisztus és Beliál között?” (2Kor 6,14–15) Isten fiai és leányai megtisztítják magukat minden tisztátalanságtól és a felemás igától, de ehhez szükségük van az ő felülről való bölcsességére, mely „irgalommal és jó gyümölcsökkel teljes, nem részrehajló és nem képmutató” (Jak 3,17). Csak a szeretet által munkálkodó hit termi az igazság gyümölcsét. Felragyog az igazság napja majd az istenfélők számára, „és sugarai gyógyulást hoznak” (Mal 3,20). De már most világító lámpássá lehetnek Isten fiai, akik a bennük lévő világosságot nem rejtik el, „hogy a belépők lássák a világosságot” (Lk 11,33). Ám e világ fiai elutasítják a világosság gyümölcsét: „…ha pedig jót mondtam, miért ütsz engem?” – kérdezte Jézus (Jn 18,23). A világosság gyermekei tőle kapják fényüket, s csak akkor ragyoghatnak, mint csillagok, a világban, ha az élet igéjére, vagyis reá figyelnek. Atyjuktól való függőségük az üdvösség kérdésében is nyilvánvaló, „mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a cselekvést az ő tetszésének megfelelően” (Fil 2,13). Jézus szavai bátorítják a megmenekülésüket félelemmel és rettegéssel munkálókat: „…nélkülem semmit sem tudtok cselekedni.” (Jn 15,5) S ezért örömük is közös a hitükért vértanúhalált is vállaló apostollal: „…örüljetek ti is, és örüljetek velem együtt.” (Fil 2,18) S örök öröm várja őket: „Öröm van nálad, (…) Ki benned bízik, (…) / Örökké élhet, halleluja!” (EÉ 364,1)

Garai András