Élő víz

Az augusztusi hónapba lépve talán sokan elmondhatjuk: ezen a nyáron is élvezzük a gyönyörű naplementéket, a késő esti sétákat vagy éppen a madárcsicsergős reggeleket. Ha a napsugár bekukucskál az ablakon, még az sem zavar annyira bennünket, ha az ébresztőóra kora reggel szól. Valószínűleg már eszünkbe sem jut, hogy két hónapja esetleg még kényelmetlenséget okozott a nyári időszámítás beköszönte.

Az előrelátók annak idején még előző este átállították otthonukban az összes időmérő szerkezetet, nehogy valamelyik pontatlan mutatóállás megtévesztő legyen – még jó, hogy az egész órabeállítási procedúrát szombatról vasárnapra virradólag kell lebonyolítani.

Gyülekezetünk néhány éve toronyórával is ellátta templomát. Büszkén is hallgatjuk ütéseit, bizonyos időpontokban pedig messzire zengő, evangélikus énekeket megszólaltató hangját. Csakhogy a mi kis büszkeségünk idén cserbenhagyott minket: nem volt hajlandó tudomásul venni a nyári időszámításra való átállást. Szerkezetének ilyenkor automatikusan kellene vennie a Frankfurtból érkező rádióhullámokat, és magától át kellene programozódnia. De ő csak azért sem! Okozott is ezzel egy kis riadalmat.

„Mitévők legyünk?” – néztek össze tanakodva az illetékesek. Hiszen az nem lehet, hogy pont vasárnap hívja öszsze-vissza a templomba a híveket a toronyóra!

Nem volt más hátra, fel kellett hívni az óraszerelő mestert, aki telefonon elmagyarázta, hogy mely gombokat nyomkodva lehet megregulázni a rendetlenkedő időmérő eszközt.

Nagyon jelképesnek gondolom ezt az esetet. Milyen sokszor kapjuk mi is föntről az átállító jelzéseket, és hányszor nem veszünk tudomást róluk! Ilyenkor az Alkotónak kell „kézi vezérléssel” beleszólnia az életünkbe és a szükséges átállításokat végrehajtania rajta.

Még jó, hogy van, aki ért hozzánk, és meg tudja tenni a megfelelő lépéseket.

Boda Zsuzsa