Ige+hirdető

Aki titeket hallgat…

„Nem egyszerűen az evangéliumi történeteket kell megismertetnünk az emberekkel, hanem azon kell lennünk, hogy az evangélium ma is történjék.” Amióta olvastam, azóta ízlelgetem ezt a gondolatot, amely olyan találóan fejezi ki az igehirdetés lényegét.

Mit is jelent az, hogy történik az evangélium? Mit tudok igehirdetőként és igehallgatóként tenni, még akkor is, ha tudom, hogy a történés a Lélek ajándéka, amelyet egyetlen igehirdető sem sajátíthat ki magának, nem köthető egyetlen igehirdetési stílushoz sem, de az igehallgatók hozzáállásához sem kapcsolható? Az evangélium történése titok marad. A Lélek titka, amelyet csak befogadni lehet annak érdekében, hogy mi is részesei legyünk. Talán ezért is egyre fontosabb számomra az az imádság, amelyet egyik idős lelkész testvéremtől hallottam, és amelyet azóta magam is elmondok minden igehirdetés előtt: „Jöjj, drága Szentlélek Úristen, töltsd be a mi szívünket!”

A rovat egyik korábbi cikkében olvashattuk, hogy bátran különbséget tehetünk a tanítói beszéd és az igehirdetés között. Ismerünk olyan evangéliumi történeteket, amelyekben Jézus kifejezetten tanító jelleggel fordult egyes emberek vagy akár az őt körülvevő kíváncsiskodó sokaság felé. Máskor – gondoljunk csak Péter elhívásának történetére – egy halászbárka fedélzetéről hirdette meg Isten országának eljövetelét. A tanítói és igehirdetői beszéd közötti különbségtételt persze sokszor nehézzé teszi szórványhelyzetünk, hiszen nem mindenhol adatik meg, hogy külön tanítói alkalmakat is tartsunk gyülekezeteinkben. Talán ezért is van fokozott létjogosultsága a tanító jellegű igehirdetésnek, amely a tanítást és Isten országának meghirdetését egyszerre próbálja megvalósítani.

Vannak azonban olyan helyzetek és alkalmak – akár még a szórványgyülekezetekben is –, amikor az igehirdetés tanító jellege háttérbe vonható annak érdekében, hogy az igével és azon keresztül a Feltámadottal való találkozás minél inkább élménnyé, megtapasztalható valósággá váljon. Természetesen a tanító jellegű igehirdetésnek, de még az iskolapadban történő tanulásnak is van élmény karaktere, de a homiletika tudománya ismer olyan igehirdetési stílusokat, amelyek kifejezetten ezt a célt szolgálják. Ide sorolhatjuk többek között a dramatikus, narratív és meditatív igehirdetési stílust.

Ez utóbbi elnevezése első hallásra talán ismerősen, de az igehirdetéssel összefüggésben mégis szokatlanul cseng. A meditatív jelző kapcsán először talán a keleti meditációk jutnak az eszünkbe. Akiknek ez a kifejezés nem annyira idegen, azok is inkább az imádsággal kötik össze ezt a fogalmat. Néha az igehirdetéssel párhuzamosan is lehet találkozni a meditáció fogalmával. Ilyen esetben leginkább az alapigére épülő és az azt mellőző beszéd közötti különbségről van szó.

A meditatív igehirdetés jellemzője az alapige szemlélődő, elmélkedő megközelítése. Nyelvezete mindenekelőtt képi és szimbolikus. Nem mindig a szavak elsődleges jelentését kívánja megragadni. Középpontjában kevésbé a magyarázat, inkább az alapige áll. Célja az intuitív kapcsolat megteremtése, szívtől szívig. Vasárnapi istentiszteleteken kevésbé találkozhatunk ezzel a stílussal, inkább a gyülekezeti áhítatok, konferenciák igei alkalmai alkalmasak az ige ilyen jellegű feldolgozására. Persze nem csak a külső helyszín vagy az alkalom jellege az, ami meghatározhatja igehirdetési stílusunkat. A kijelölt igehirdetési textusok hangulata között is különbségek vannak. Éppen ezért célszerű, ha – természetesen saját adottságainkat is figyelembe véve – keressük annak lehetőségét, hogyan tudjuk leginkább átadni az ige üzenetét.

Egyszer egy kedves ismerősöm mondta, hogy nemrég egy igazán meditatív igehirdetést hallott. Amikor rákérdeztem, hogy mire is gondol, a következőt válaszolta: „Az egész igehirdetés alatt éreztem, hogy a lelkész nagyon sokat elmélkedett az ige felett, mielőtt felment volna a szószékre. Éreztem minden gondolatán, hogy ő már a második igehirdetésnél tart. Az első akkor történt, amikor a készülés során találkozott az igével.”

Bár egy adott igehirdetési stílusról volt szó e rövid összefoglalásban, minden igehirdetésnek tartalmaznia kell a meditatív jelleget a fenti sorok értelmében… Hogy az evangélium ma is történjék bennünk és igehirdetésünkön keresztül.

Joób Máté