Keresztény szemmel

„Magyarország itt épül” – láthatjuk az országot járva itt-ott a hatalmas táblákra írt jelmondatot. Ott, ahol valamilyen uniós támogatásból, pályázatból új létesítmény épül. Nincs is ezzel semmi baj, épüljön-szépüljön az ország, igazán ráfér. Ennyi évvel a módszerváltozás után több jót is érdemeltünk volna. Az ország lepusztult infrastruktúráját tekintve, szívesen látnék valóságos táblaerdõt is – mondjuk az utak mentén – ezzel a szlogennel.

Amúgy a dunaújvárosi hídavatásra nem hívtak meg egyetlen egyházi méltóságot sem. No nem mintha hiányozna, rég elegem lett már a korábbi évek divathullámából, amikor még vágóhídszentelésre is kaptunk felkérést. De azért a szekszárdi Szent István hidat még megszentelte a kalocsai érsek, az evangélikus és a református esperes – pedig az is ebben az érában avatódott. S attól még, hogy a Pentele híd nem részesült egyházi áldásban, remélhetõleg nem omlik majd össze az áthaladó kamionok súlya alatt. Viszont a napnál is világosabb a jelzés: Magyarország nem ott épül! Mert ahol nincs szükség Isten áldására, ott Magyarország nem épülhet.

Tudják, hol épül ma Magyarország? Például minden vasárnap a templomi miséken, istentiszteleteken szerte e hazában. Akár ki is lehetne függeszteni a táblát a templomajtók fölé: Magyarország itt épül. Mert e falak között az örökkévaló Istent hirdetik. Mert itt a szeretet, a kegyelem szava éri el a szíveket. Mert a templomokban utat mutatnak, és olyan megoldást kínálnak, amely elrontott életeket újít meg, és túlmutat a földi lét határain is.

És tudják, ki lehetne tenni a feliratot az egyházi iskolák bejárata fölé is. Bonyhádi evangélikus gimnázium: Magyarország itt épül! Mert itt keresztény szellemben nemcsak oktatnak, hanem nevelnek is sok száz gyereket. S hogy ne vetüljön rám a sovinizmus vádja, ez történik még sok-sok más iskolában is, ahol dacolva az anyagi szûkösséggel a tudás mellett szeretetet, jóra nevelést, tartást, hagyománytiszteletet, magyarságtudatot, józan nemzeti büszkeséget is kapnak a nebulók.

Az elmúlt napokban több ezer fiatal volt együtt Sárospatakon, a református egyház által szervezett Csillagpont fesztiválon. Ahogy tavaly Szolnokon meg a mi Szélrózsa fesztiválunk is fiatalok ezreit vonzotta. E táborok és minden más nyári keresztény ifi-, KIE- és cserkésztábor bejárata fölé ki kellene írni: Magyarország itt épül! Mert itt a fiatalok Isten igéjét hallgathatják, majd színvonalas, értékálló programokon vehetnek részt. Ahol kap a lélek is, de a test és a szellem is feltöltekezhet. S ahol nincs alkohol és drog, sem mámor és elbutulás. Viszont jó idõre ellátnak testi-lelki munícióval az ott átéltek.

Szívem szerint kiírnám minden rendes családi otthon bejárata fölé is: Magyarország itt épül. Ahol a gyerekeknek szeretõ édesapjuk és édesanyjuk is van, értsük jól, szóval egyik szülõ sem hiányzik. Ahol a férjnek és a feleségnek gyermeke van, sõt gyermekei is vannak, ahol az asztalt több generáció is körbeüli, és nem hiányoznak a nagyszülõk sem. Nos, ahol tehát fontos a család, Magyarország ott is épül. S ha még az étkezést az asztali áldás elmondásával kezdik, ott valami nagyszerû épül!

Anélkül, hogy bárkit is megbántanék, hozzáteszem: Magyarországot bizony nem építik a szinglik – mert meddõ az életük, õk csak önmagukat építgetik. És nem a legjobb építõmunkások az elváltak sem, mert csonka család maradt utánuk, sérült gyermekekkel. És nem építenek a csak úgy összehurcolkodók sem, mert õk nem vállalják a családalapítás felelõsségét.

És nem építik Magyarországot az iskolákat, az egészségügyet romboló és pusztító, reformnak álcázott rendelkezések sem. Mert elvesznek, elveszik a munka jó ízét, lehetõségektõl fosztanak meg. Nem építenek a családok lehetõségeit kurtító megszorítások sem. Mert ezeket látva, megtapasztalva a fiatalok levonják azt a következtetést, hogy költséges és ezért értelmetlen a gyermekvállalás. Nem építenek az elszegényítõ szabályok sem, mert túlhajszolásba kergetnek, és ezért nem jut majd idõ egymásra, nyáresti baráti, bográcsos, diófa alatti beszélgetésekre. Elfáradt, kiürült, kiégett, megkeseredett, talajtalan, értékvesztett emberekkel nem lehet országot építeni. Velük semmit sem lehet építeni. Õk örülnek, ha túlélik ezt az egészet.

Olyanokkal, akik tudják, honnan jöttünk, s hová tartunk – igen, velük lehet hazát építeni. Akik tudják, mi mindent köszönhetnek a Teremtõnek, és tudják, ki a megbocsátó szeretet forrása. Akik tudják, ki volt Szent István király és Petõfi Sándor. Akik még éneklik, nem csak meghallgatják a Himnuszt. Akiknek érték a múlt, büszkék származásukra, legyenek akár magyarok, tótok, svábok vagy bármely más nemzet képviselõi. Akik hûségesek gyökereikhez, önmagukhoz és szeretteikhez.

Magyarország bennük épül.

Lupták György