Keresztény szemmel

Magyarországon régóta rendezetlen kérdés az iskolai erkölcstanoktatás ügye. A stratégiai elemzéssel és tanácsadással foglalkozó Nézőpont Intézet párbeszédsorozatot kezdeményezett a magyarországi etikaoktatás jövőjéről és az oktatási rendszerben elfoglalt helyéről, illetve megújításáról. Ennek vezetésére és koordinálására az intézet Balog Zoltánt, a Polgári Magyarországért Alapítványnak, valamint a parlament emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottságának az elnökét kérte föl. Az etikaóra.hu – párbeszéd az etika- és hittanoktatásról című, június 26-án elindított beszélgetéssorozat fő célkitűzése, hogy – valláspedagógiai szakértők és gyakorló etikaoktatók segítségével – kialakítsa az iskolai etikaoktatás megújításának a koncepcióját. A kezdeményezés hátteréről, jelenlegi helyzetéről és az ezzel kapcsolatos tervekről Balog Zoltán adott interjút lapunknak.

– Milyen meggondolásból jött létre a kezdeményezés?

– A magyar oktatási rendszer nagy hiányossága, hogy a Nemzeti alaptantervből hiányzik a kötelező óraszámban tanítandó etika. A volt szocialista országok közül Magyarország az egyetlen, ahol az iskolában nincs kötelező erkölcstan. A magyar iskolarendszerben hivatalosan a 7. és a 11. évfolyam tantervébe beemelhető ugyan az etika tanítása, de ezzel kevés oktatási intézményben élnek. Ez a tanterv elsősorban filozófiai ismereteket takar, kevésbé nevel az erkölcsös életre, a közösségi lét gyakorlati szabályainak elsajátítására.

A tisztelet kultúrája mellett nagyon fontos, hogy gyakorlati támpontokat adjunk az erkölcsi konfliktusba vagy egyszerűen csak döntési helyzetbe kerülő fiatalnak. Mert különben nem alakul ki idejében az emberi élet hétköznapi erkölcsi problémáiról való felelős gondolkodásmód és az ilyen kérdések megoldásához szükséges gyakorlati érzék. Nem szorul bizonyításra, hogy a rendszerváltás utáni években a magyar közerkölcsök, az ország általános morális helyzete, az emberek egymáshoz való viszonya, toleranciaszintje, az egymás iránt tanúsított megértés, segítőkészség, szolidaritás – tehát a moralitással kapcsolatos jelenségek – egyre rosszabb állapotban vannak…

– Kiknek a segítségét kívánják igénybe venni az oktatási koncepció kidolgozása során?

– Az etika mint tantárgy leginkább a katekézis – hittanoktatás – világához kötődik, ezért elsősorban olyan valláspedagógusok szakmai véleményére szeretnénk alapozni a témáról való gondolkodást, akiknek gyakorlati tapasztalataik vannak az etikaoktatásról. Munkánk során szeretnénk felmérni, hogy jelenleg hány iskolában és milyen óraszámban foglalkoznak etikai kérdésekkel.

– Hol tart jelenleg a párbeszédsorozat, illetve mikorra tervezik a koncepció kidolgozását?

– Ősszel szeretnénk megtartani az első szakmai tanácskozásokat, amelyek során a témával kapcsolatos külföldi tapasztalatokat is igyekszünk figyelembe venni. A konzultációk előkészítésének fázisa zajlik éppen, vagyis már folyik a felkért szakértőkkel való egyeztetés és a konzultációkon megtárgyalandó anyagok gyűjtése. A jövő év elejéig tartó párbeszédben minden érdeklődő részvételére számít a szervező Nézőpont Intézet; a www.etikaora.hu honlapon bárki hozzászólhat a témához.

– A kezdeményezés a Párbeszéd az etika- és hittanoktatásról címet viseli. Az etika és a hittan között azonban van egy jelentős különbség: az erkölcstan lehet világnézetileg semleges is, míg ez a hittan esetében nem lehetséges. A demokratikusan szerveződő állam jól megalapozott okokból hirdeti a világnézetileg semleges oktatás elvét…

– Ezt az elvet a tervezett koncepció nem sértené. A hittan eddig is fakultatív tárgy volt, ezután is az marad, a kötelező etika a hittan mellett létezne – azok számára, akik éppen világnézeti okokból nem választanák a hitoktatást. Megfontolandó, hogy azoknak, akik hittant tanulnak, ne kelljen külön etikára is járniuk, hiszen ez a koncepció abban is segítséget nyújtana a hitoktatóknak, hogy a hittantantervekbe is alaposan kidolgozott etikatananyagot emelhessenek be. Az etikaoktatás jelenleg működő nyugat-európai modelljei egyébként ugyanilyen rendszerben működnek. Azt gondolom, hogy Magyarországon is működőképes lenne egy hasonló modell. Természetesen a kötelező bevezetés előtt fel kell majd mérni és figyelembe kell venni az országon belüli regionális viszonyokat is.

– A kötelező etikaanyag mennyiben alapulna a keresztény etikára?

– Úgy gondolom, hogy a keresztény etika megközelítései, gondolkodásmódja és kidolgozott értékrendje megkerülhetetlenek egy olyan társadalomban, amelyik a keresztény kultúrára épül – azzal együtt, hogy ez mára már nagyon sok ember tudatában elhomályosult. Bár természetesen lehetséges az emberi méltóság szekuláris megalapozása, de a zsidó-keresztény kultúrkörben az emberi méltóság alapelvei elsősorban a keresztény értékrendből indultak ki, onnan szekularizálódtak, így közöttük kimutathatóan ott vannak a keresztény értékek.

– Visszatérve a címre: a hittanoktatást is meg szeretnék újítani?

– Ez természetesen az egyházak és az egyházi szakemberek területe. Számukra fölmerül a kérdés: tartaniuk kell-e attól, hogy az etika bevezetése csökkentheti a hittanra jelentkezők számát? Ugyanakkor az etikaoktatás hiányának a problémáját ők is érzékelik. Ebben a kérdésben az egyházak szakmai grémiumainak kell kidolgozniuk a javaslataikat.

Én inkább a kettő viszonyáról szeretnék gondolkodni: az én tevékenységem elsősorban nem tartalmi kérdésekre irányul, ez a szakemberek feladata; az én dolgom az, hogy politikusként elősegítsem az etikának az oktatási rendszerbe való kötelező bevezetését. Az oktatási koncepció mindenképpen érinteni fogja a hittant is, és ennek kapcsán az egyházaktól nagyon sok segítséget várok a szakmai konzultációk során.

– Mekkora esélyt lát arra, hogy a kidogozott koncepciót elfogadja a jelenlegi kormányzat, illetve az oktatási minisztérium?

– A minisztérium szakembereit szerencsére olyanoknak ismerem, akik nem zárkóznak el az újító és jobbító kezdeményezések elől. Ha az egyházak és a szakmai grémiumok felsorakoznak az ügy mögött, és jól kidolgozott szakvéleményekre alapozzák a koncepciót, akkor az etika jó eséllyel fog bekerülni a kötelező tárgyak körébe. De ne zárjuk ki annak a lehetőségét sem, hogy az egyes szaktárgyak keretében kapjanak hangsúlyt az etikai tartalmak, külön anyagrészekben. Így a diákok egy történelmi, drámai vagy éppen tudományos vita kapcsán kerülhetnének személyes viszonyba erkölcsi mérlegelést igénylő kérdésekkel.

Petri Gábor