Élő víz

A napokban áramszünet volt a házunkban. Ijedt fejek az ajtókban. Bár nappal volt, mi már annyira az elektromosság rabságában vagyunk, hogy jogos volt az aggodalom: mi lesz a hűtőszekrénnyel, a háztartási gépekkel… Hallgat a tévé, hallgat a rádió. Mondhatnánk úgy is: a házunkban megállt az élet.

A kényszerű tétlenségben és várakozásban elgondolkoztam: megállt az élet, nem tudunk villany nélkül, az áramforrástól elszakadva élni. De vajon érezzük-e, hogy létezik egy másik fajta üzemzavar is, amikor Isten hallgat?! 1Sám 3-ban azt olvassuk, hogy abban az időben ritkán volt kijelentés, vagyis Isten hallgatott. Visszaemlékszem gyerekkoromra, amikor rosszak voltunk, és édesanyánk azzal büntetett minket, hogy nem szólt hozzánk, hallgatott. Hogy könyörögtünk: „Verjen meg inkább, édesanyám, csak mondjon már valamit…”

Borzasztó az, amikor nincs pap a faluban, amikor már templom sincs a faluban. Amikor nincs gyülekezet. Isten hallgat. Nincs, aki az igét szólja.

Nyilvánvaló, hogy Isten hallgatása mögött elsősorban ítélet van. Elveszi az igét, mert nagyon is természetesnek tartottuk és megvetettük. Talán úgy voltunk vele, mint Sámuel, aki amikor Isten szólt hozzá, azt hitte, csak Éli, a pap volt az. Valljuk meg, hogy mi is többnyire úgy hallgatjuk az igehirdetést, mint a lelkész gondolatait – nem vesszük észre, hogy Isten élő és ható igéje szól hozzánk. Ez az az állapot, amikor nem vagyunk kapcsolatban az életet adó forrással.

Hányszor tapasztaljuk, hogy olvassuk az Útmutatót, de az ige nem mond nekünk semmit. Ez az „áramszünet” Isten felé. Amikor nem tudunk imádkozni, mert gondolataink csak a mindennapi élet gondjai körül forognak. Csak kéréseinket, hiányainkat soroljuk. Nem vesszük észre, hogy „sötét” van, nincs áram, elszakadtunk a forrástól, Istentől.

Ez a néhány soros írás nyugtalanítani akar: vajon szól-e hozzám Isten? Felismerem-e a hangját? Sokszor visszautasítottam, sokszor csak legyintettem rá. Jézus azt mondja: „Az én juhaim hallgatnak a hangomra, (…) követnek engem.” (Jn 10,27)

Ahogy a háztartás nem működik áram nélkül, mennyivel inkább szükségünk van az ige forrására, Jézus szavára, vezetésére! A mai – sajnos – lármás világ forgatagában könnyű letérni Isten útjáról, reménytelenségbe, csalódottságba, mélységbe zuhanni. De Isten szól – ő nem hallgat. Nekünk kell csendet teremtenünk a lelkünkben, hogy meghalljuk szavát.

Gáncs Aladár