Napról napra

Új nap – új kegyelem

Élő víz

Áramszünet
A napokban áramszünet volt a házunkban. Ijedt fejek az ajtókban. Bár nappal volt, mi már annyira az elektromosság rabságában vagyunk, hogy jogos volt az aggodalom: mi lesz a hűtőszekrénnyel, a háztartási gépekkel… Hallgat a tévé, hallgat a rádió. Mondhatnánk úgy is: a házunkban megállt az élet. >>

Heti útravaló
Boldog az a nemzet, amelynek Istene az Úr, az a nép, amelyet örökségül választott. (Zsolt 33,12) >>

Szerepjátéktér
Egy apró igazítás a sminken. Még egy pillantás a jelmezre. Utolsó figyelmeztetés. Belép a színpadra. Az egyik percben nevet, a másikban már sír. Teszi a dolgát. Komédiás. Kialszanak a fények. Öltöző. Civil ruhák. Elköszön. A kocsijához baktat. >>

Árnyékban
Egy ember áll a buszmegállóban. A forró, júliusi nyárban, a pesti aszfalton, 42 fokos, szinte elviselhetetlen hőségben. Tűz a nap, szikrázik a forróság. Felfelé tekinget, hunyorogva kémleli az eget. Sehol egy felhő, egy fa, a házfalon egy erkély vagy bármi, ami egy kicsi kis árnyékot adna. Azaz mégis: odébb egy útjelző tábla tányérnyi korongjának fekete foltja vetül a földre. Az ember – lábát gondosan ráigazítva a foltra, felsőtestével az árnyék irányába fordulva, szinte egyensúlyozva, foltméretűre összehúzva magát – menedéket talál a várakozás perceire. >>

Egyházunk egy-két hete

Istentiszteletek hegyen és tóparton
Az Evangélikus Élet hűséges olvasóinak bizonyára már korábban is „szemet szúrt”, hogy a tizedik oldalon található istentiszteleti rendben nyaranta nem csak a budapesti istentiszteletekről szerezhetnek információkat. A néhány éve kialakult gyakorlatnak megfelelően tavasztól őszig a mátraszentimre-bagolyirtási, illetve júliusban és augusztusban a Balaton-parti és – idéntől – az agárdi alkalmak időpontját is megjelentetjük. Az ok roppant egyszerű: úgy véljük, lapunk olvasói között (is) vannak, akik a szünidő egy részét a Mátrában vagy éppen a magyar tenger partján, avagy a közelében töltik, és a pihenés ideje alatt is szeretnének részt venni evangélikus istentiszteleten. Nekik igyekszünk segíteni. De vajon valóban új arcokkal telnek meg vasárnaponként ezek a templomok? Összeállításunkban erre is válaszolnak az érintettek. >>

Szabadtéren Legénden
„Adatik új név, új élet…” – ezzel a címmel tartotta meg augusztus 5-én a Nógrád megyei evangélikusság idei szabadtéri evangélizációját Legénden. Maguk a legéndiek kérték, hogy ők rendezhessék meg az együttlétet, hiszen ebben az évben adnak hálát kétszáz éves templomukért. >>

A tizedik második esély
A szarvasi Tessedikkel a XXI. Századba – Második Esély Népfőiskola immár tizedik hathetes kurzusát zárta augusztus 3-án. A rajta részt vevő mintegy harminc fő praktikus önismereti, életvezetési gyakorlatok mellett számítógépes és angol nyelvi képzésben részesült. >>

Keresztutak

Hívő olvasás nélkül nincs megértés
Amíg néhány évtizeddel ezelőtt a külföldi teológiai és bibliakutatási irányzatok iránt érdeklődőknek elsősorban a német nyelvterületen kellett otthonosan mozogniuk, addig ma a nemzetközi konferenciák nyelve kilencven százalékban angol, még akkor is, ha a nemzetközi konferenciát történetesen Európa szívében, Bécsben rendezik. >>

A világdzsemborik dzsemborija…
Talán túlzásnak, pusztán elcsépelt újságírói fogásnak tűnhet a fenti cím. De hogyan is nevezhetnénk azt a majd kéthetes eseményt, amelyen negyvenezer fiatal volt együtt a világ mintegy huszonnyolcmillió cserkészének képviseletében, szinte a föld minden országából, hogy ünnepeljen, játsszon, dolgozzon, ápolja a cserkészet hagyományait, továbbvigye a mozgalom szellemiségét? Július 28. és augusztus 8. között a London melletti Hylands Parkban a Lord Robert Baden-Powell alapította cserkészmozgalom megalakulásának századik évfordulója alkalmából valóban a világdzsemborik dzsemboriját rendezték meg, a huszonegyediket a sorban. A lapzártánk idején még tartó programról Buday Barnabás evangélikus lelkész, a Magyar Cserkészszövetség országos elnöke hazaérkezése után, telefonon számolt be lapunknak. >>

Elhunyt a pátriárka
Kilencvenkét éves korában, július 30-án elhunyt Teoctist román ortodox pátriárka. 1986 óta állt a román görögkeleti egyház élén. >>

Szigorú öltözködési szabályok II. János Pál szülőházában
Többé nem lehet a hasat fedetlenül hagyó pólóban és miniszoknyában bebocsátást nyerni a néhai II. János Pál pápa szülőházába; a szabályok betartására apácák ügyelnek. >>

Evangélikusok

Közéleti hőségriadó
Amikor e sorokat írom, Közép-Európában harmad- és negyedfokú hőségriadó van érvényben. Az elmúlt napok esőzései, viharai után újra visszatért a szokatlan intenzitású kánikula. Állítólag – ez akár hírlapi kacsa is lehet – a Román Hírszerző Szolgálat a pánik elkerülése érdekében államtitokká nyilvánította a meteorológiai jelentések adatait. Államtitok ide, államtitok oda, az előrejelzési adatok nyilvánosságra kerültek – és az állt bennük, hogy a hegyvidékkel megáldott Erdélyben is 40 Celsius-fokos csúcshőmérsékletre lehet számítani, a délen elhelyezkedő Bukarestben pedig 50 fokot is mutat majd a hőmérő. Ez – szakemberek véleménye szerint is – a meggondolatlan, önző emberi tevékenység okozta klímaváltozásnak a kétségtelen jele. >>

Balczó András evangélikus lelkész emlékezete
Száz évvel ezelőtt, 1907. augusztus 10-én született Szarvason Balczó András evangélikus lelkész. Édesapja, Balczó György vasúti pályamunkás, édesanyja Kergyik Judit volt. Házasságukból tíz gyermek született. Az édesapa korai halála után a nyugdíj nélkül maradt édesanya látta el gyermekeit. A legkisebbik volt András, aki Szarvason, a gimnáziumban érettségizett, majd a soproni evangélikus teológián szerzett lelkészi oklevelet. >>

„Tűzoltó látogatás” Hartán
Érdeklődő tűzoltók jártak a minap a Duna menti Harta községben. A főleg evangélikusok lakta falut már régóta kinézte magának a dél-németországi Bodelshausen tűzoltóságának vezetője, Rolf Steeb. A sváb hagyományaira büszke német település lakói rendszeresen járnak Magyarországra. Testvértelepülésük az ugyancsak Duna–Tisza közi Soltvadkert. Bár ezúttal nyaralni jött a mintegy harminc tűzoltó Bács-Kiskunba, bevették a programba a hartai sétát is. De miért is ez az érdeklődés? – kérdeztük a tűzoltóparancsnokot. >>

e-világ

Az alkohol – öl, butít, és nyomorba dönt?
Könnyed nyári témáink után – tea, kávé, üdítő – most egy nehezebb következik, de erről is beszélnünk kell. Hajlamosak vagyunk a szőnyeg alá seperni az alkohollal kapcsolatos veszélyeket vagy túldramatizálni a helyzetet, mintha egy pohár vörösbor is delíriumhoz vezetne. „Sör, bor, pálinka?” – tesszük fel a kérdést a vendégeknek. „Ebben a sorrendben!” – hangzik a vicces válasz… >>

Keresztény szemmel

Az egyház ifjúsága
Hallom, külön világnapja volna – augusztus 12-én – az ifjúságnak. De hát nem éppen azt tapasztalni, minden korábbinál áthatóbban, hogy a fiataloké a világ? Ők rendelkeznek minden előnnyel, amely ma az érvényesüléshez szükséges, a konzumgazdaság elsődleges célcsoportját ők alkotják, nekik készülnek a technika és a szórakoztatóipar termékei, a munkaerőpiacon pedig már jogi szabályozást igényel, hogy ne diszkriminálják az idősebbeket. A globalizáció igazi nyertesei ők a mobilitásukkal, rugalmasságukkal. >>

A hét témája

�Boldoggá kell tennünk az embereket!� – nyolcszáz éve született Árpád-házi Erzsébet
Huszonnégy esztendő – ekkora földi életút adatott Árpád-házi Erzsébetnek, aki éppen nyolcszáz éve, a középkori Magyarország történetének egyik legviharosabb időszakában született Sárospatakon. Rövid pályája alatt azonban többet ismert meg az életből, mint a legtöbben akkor és azóta. Mélyen gyökerező keresztény hitét éppúgy elismerte a középkori egyház, mint Luther vagy a mai istenkereső világ – másokért élő szeretetét, melyet királyi származása ellenére is következetesen gyakorolt, nyolc évszázada említi tisztelettel a világ. A legismertebb a valaha is élt magyarok között a nagyvilágban, többen őrzik emlékét, mint Nobel-díjasainknak, Teller Edének, Kodály Zoltánnak vagy Puskás Öcsinek. De igazi titka mindig az volt, hogy minden kornak üzent és adott valamit: manapság elkötelezett és következetes Krisztus-hite állhat előttünk bátorításként felekezettől függetlenül, a legnagyobb hitvallók sorából. >>

Kenyér és rózsa
Mi lehetett a nem egészen négyéves leányka, Árpád-házi Erzsébet úticsomagjában vagy éppen köténykéjében, amikor 1211-ben a türingiai Wartburg várába indult? Talán egy számára nagyon kedves játék baba vagy édesanyjától, a később politikai gyilkosság áldozatává vált Gertrúdtól egy személyes emlék. Ám ezek mellett talán magával vitt egy darabka magyar történelmet is: a Szent István által jó kétszáz évvel azelőtt kereszténnyé tett ország múltját. A külső támadásoknak szüntelenül kitett és Európát amolyan védőbástyaként újra és újra megóvó haza iránti vágyakozását. Buda vagy a magyar koronázóváros, Pozsony szépségeit vagy éppen a szépséges Tihanyi-félszigetet… Azt nem tudjuk, hogy a személyes keresztény hit egy kis csíráját magával vitte-e. Talán igen, hiszen atyja vallási elkötelezettsége Európa-szerte ismert volt. És ne feledkezzünk meg arról, hogy a négyéves kislány kötényében ott lapulhatott egy, a hazai ízeket őrző darabka kenyér… >>

„Sosem akarok elszakadni tőled, Uram!”
A pasaréti rendházban laktam, amikor egy dél-amerikai ország egyik eldugott plébániájáról kerestek meg azzal a kéréssel, hogy segítsek nekik egy Árpád-házi Szent Erzsébetet ábrázoló kép vagy szobor beszerzésében. Amikor visszakérdeztem, biztosak-e a dolgukban, és nem tévesztettek-e el valamit, azt a választ kaptam, hogy ugyan milyen illetékesebb helyhez fordulhatnának kérésükkel, mint egy magyarországi ferences közösséghez. Válaszuk olyan természetességgel hangzott, hogy kissé meg is lepett. És lassan elkezdett derengeni, ki a legismertebb magyar ember a világon. >>

A csipkeverők pártfogója
„Szent Erzsébetről is tanultunk, hogy milyen emberszerető, milyen szegénysajnáló, milyen jó királynő volt. És hogy hazugságon ne érje őt a férje, egyszer kötényében vitt valamit a szegényeknek, s a férje megkérdezte, hogy mit visz. És azt felelte, hogy rózsákat. És amikor a férje megnézte, valóban rózsák voltak benne. És egy más alkalommal viszont a férje harcból jött meg, s annyira tele volt a szegényekkel, koldusokkal, betegekkel a kastély, hogy nem volt egy fekvőhely, ahová lefeküdjön, szemrehányást tett neki, s elment az ágyához, s amikor kitakarta, akkor Krisztus urunk vérző teste volt benne.” (Lásd illusztrációnkat) >>

Királylányok Erzsébet nyomában
A középkorban mindenekelőtt azért tisztelték a szenteket, mert segítséget vártak tőlük. A sírjukhoz látogató betegek csodás gyógyulásban reménykedtek, amiért cserébe vállalták a zarándoklat akkoriban különösen nehéz anyagi és fizikai terheit, és gyakran adományokat, fogadalmi ajándékokat is vittek a szentnek. >>

Magyarország virága
Árpád-házi Erzsébet tisztelete gyorsan terjedt szülőhazájában, Magyarországon már 1235-öt követően, amikor – négy évvel halála után! – az egyház szentjeinek sorába iktatták. Az elismerés azonban nem a magas állású királylánynak vagy hercegnőnek szólt elsősorban, sokkal inkább a néphez közel álló, Krisztus-követő szeretetét személyválogatás nélkül gyakorló, vallásos és mai értelemben is vett „nővérnek”. >>

evél&levél

Népszavazás: nyugvópont?
Frenkl Róbert felügyelő testvérem az Evangélikus Élet 2007. július 8-án megjelent 27. számában még derűlátóan írja: „Végre nyugvópontra jutott az elmúlt hónapok egyik neuralgikus belpolitikai témája: az Országos Választási Bizottság (OVB) […] hitelesítette a legnagyobb ellenzéki párt három népszavazásra javasolt, korábban vitatott kérdését. (A hat kérdésből hármat az OVB már hitelesített.)” >>

Tisztelt Szerkesztőség!
Már egy ideje félve veszem kezembe egyházunk hetilapját a politizáló vezércikkek miatt. Számomra már az is kérdés, hogy egy egyházi újságnak kell-e vezércikkben foglalkoznia aktuálpolitikai eseményekkel. Abban viszont biztos vagyok, hogy ezt nem a pártállami időkre emlékeztető – bár most ellenkező előjelű – pártpolitikai elkötelezettséggel kellene tennie. A Fidesznek van számos szócsöve a médiában. Szükségtelen, hogy egyetlen hetilapunk – olvasótábora politikai meggyőződésének sokszínűségét figyelmen kívül hagyva – önként beálljon ezek sorába. De nemcsak szükségtelen, hanem méltatlan is. Méltatlan egyházunkhoz, de még inkább méltatlan Krisztus szent evangéliumához. Hiszen lapunk az ilyen cikkek megjelentetésével a békétlenség, a megosztás, a gyűlöletkeltés eszközévé vált. Nem szerencsés, ha családok a vasárnapi ebéd mellett nem a hitmélyítő cikkek tartalmáról beszélgetnek, hanem az egyoldalú politikai szemléletet tükröző vezércikken vesznek össze. >>

E heti Luther-idézet

Luther-idézet
„Amint a száraz föld önmagától nem terem esőt, és képtelen megszerezni azt, ugyanúgy vagyunk képtelenek mi, emberek megvalósítani és saját erővel és munkával megszerezni az isteni, mennyei és örök megigazulást.” >>

Kultúrkörök

Kultúra nagykanállal
Gomba módra nőnek a sátrak július végén Kapolcs és a szomszédos falvak almafái alatt. A Művészetek Völgye Fesztiválnak helyet adó településeket, ahol az év többi részében alig pár ezren laknak, ilyenkor százezrek keresik fel évről évre. Szerte az országból – s ma már Európa távoli szegleteiből is – érkeznek a látogatók a több mint egyhetes rendezvényre, hogy koncerteket, irodalmi esteket hallgassanak, színházi előadásokon vegyenek részt, megcsodálják a több tucat kiállító képzőművész alkotásait – és hogy élvezzék a csak itt fellelhető „völgyhangulatot”. Idén július 27-e és augusztus 5-e között adott egymásnak randevút művész, művészet és közönség a Balaton-felvidéken. >>

Híd hazánk és Türingia között
Türingiában a maguk szentjeként tisztelik Erzsébetet, és egyéves ünnepségsorozat keretében emlékeznek meg róla. Wartburg várában – ahol jó háromszáz évvel a magyar királylány után Luther talált menedéket – kiemelkedően színvonalas kiállítást rendeztek Erzsébetről, európai kontextusba helyezve őt. A történelmi környezet különleges hangulatot biztosít a megjelenített tárgyaknak, dokumentumoknak, emlékeknek. Látható itt az Erzsébet által használt zsoltárkönyv, a királylány ünnepi palástja, valamint az az egyszerű darócruha, amelyre azt felcserélte. Ez utóbbit a hagyomány szerint Assisi Szent Ferenctől kapta, akinek szellemisége és egyszerűsége nagy hatást gyakorolt rá. >>

„A filmes élveboncolás svéd mestere”
A múlt hétfő reggel elhunyt Ingmar Bergman svéd rendező és író. Bár már több mint két évtizede visszavonult aktív rendezői pályájáról, filmjeit ma is játsszák szerte a világon. Gazdag örökséget hagyott maga után. Több mint ötven mozifilmet készített, több svéd és külföldi színházban rendezett, valamint irodalmi munkásságára is odafigyelt az olvasóközönség. Saját élettapasztalatára, élményeire és benyomásaira támaszkodva szinte minden filmjében és írásában központi helyet foglalt el az Isten-kérdés és az emberi kapcsolatok témaköre. >>

Az érem másik oldala
Hatalmas nemzetközi összefogással készült az a kiállítás, amely a nyolcszáz éves mongol államiságot és a középkori világ egyik legnagyobb uralkodóját, Dzsingisz kánt helyezi a középpontba. A nagy sikerű tárlat Bonn, München, Schallaburg és Isztambul után Budapesten látható szeptember 2-ig. A magyar bemutató egyik specialitása, hogy hazai gyűjtemények remek darabjai is gazdagítják; a másik, hogy a múzeum munkatársai gondosan előkészített, önálló kiállításon mutatják be a tatár hódítást – erről az oldalról nézve. >>

Egyházzenei tábor Nógrádban
„Egyedülálló hangszer vagy Isten kezében” – Simon András grafikusnak ez a gyönyörű gondolata volt az idei Nógrád megyei zenei tábor mottója. Tíz napon keresztül, július 29-től augusztus 7-ig hatvan fiatal ízlelgette az egyházzene szépségét Paul Gerhardt énekeit tanulva és Bach zenéjét hallgatva, vagy éppen kóruséneklés, illetve hangszeres gyakorlás keretében. >>

Evangélizáció Kapolcson
A völgylakókat az idén is várták a Evangéliumi Műhely rendezvényei. Veress István, a Kővágóörs–Révfülöp–Kapolcsi (Sion) Evangélikus Egyházközség lelkésze Balaton-felvidéki szolgálatának kezdete, 2001 óta arra törekszik, hogy a fesztivál idején a „hagyományos” istentiszteleteken kívül kiállításokon, előadásokon, beszélgetéseken, filmvetítéseken keresztül is hirdettessék az evangélium. >>

Hajdani tanítók emlékezete
„Ha azt akarod, hogy soha ne felejtsenek el, nevelj embert!” – hangzott el az életmottónak is beillő tanács augusztus 4-én, szombaton a nemesleányfalui evangélikus templom kertjében tartott ünnepségen. Ez alkalommal avatták fel az 1776 és 1950 között a településen működő evangélikus tanítók emlékére állított kettős oszlopot, Horváth Erik fafaragó alkotását. Az eseményre a Művészetek Völgye látogatóinak a figyelmét is felhívta a helyszínek között most először szereplő Nagyvázsony – a „völgytornác” – programfüzete. >>

Faluról falura, templomról templomra I.
Az öcsi református templomot és az udvarán álló pajtát 2004 óta budapesti református teológusok „szállják meg” a Völgy idejére Bölcsföldi András spirituális lelkész vezetésével. Tavaly Miatyánk-imakertnek rendezték be az udvart, idén a már a kölni német evangélikus egyházi napokon és a sárospataki Csillagpont református ifjúsági találkozón „kipróbált” Sakksétateret hozták magukkal. A sakkozáson kívül például kézműves-foglalkozásokkal és kirakós játékkal készültek, a templomban pedig Orsolics Zoltán Zénó festményeit állították ki. >>

Faluról falura, templomról templomra II.
Az irigység, a torkosság, netán a káröröm „ellenszerét” kerestük? Türelmet, bizalmat, őszinteséget elősegítő „bogyókra” vágytunk? Suller Melinda csodapatikájában mindent megtalálhattunk! A Művészetek Völgye idejére – akárcsak a korábbi években – a Varázslatos Kövek Kertjévé alakult át a kapolcsi katolikus templom kertje, ahol a különleges gyógyszertáron kívül például papírsárkány-készítéssel, társasjátékokkal, lapozható óriás mesekönyvvel, valamint „lelkifröccsel” várták az érdeklődőket. >>

Faluról falura, templomról templomra III.
A magyarországi és a közép-kelet-európai bizánci rítusú egyházak zenei kincseit autentikusan megszólaltató Szent Efrém férfikar Magyarország egyetlen professzionális bizánci zenei együttese. A részben a Budapesten működő görög katolikus kórusok képviselőiből, részben hivatásos énekesekből álló kar augusztus 4-én, szombat délután Háy János költővel együtt a tradicionális liturgikus zene és a kortárs líra találkozását „mutatta be” Pula késő barokk stílusú katolikus templomában. >>

Faluról falura, templomról templomra IV.
A taliándörögdi református templomban Kocsis Levente és Rába Judit, az Ajkai Grafikai Műhely tagjai állították ki műveiket. >>

Faluról falura, templomról templomra V.
Életed üzenet – Simon András katolikus grafikusművész kiállítását a taliándörögdi evangélikus templomban láthatták az érdeklődők. >>

Faluról falura, templomról templomra VI.
A Bazár című interaktív színpadi játék a Budapesti Autonóm Gyülekezet tagjainak előadásában a kapolcsi evangélikus templomban. >>

A vasárnap igéje

Leromboltan
Ahogy megyek az életben előre, úgy szaporodik sorsomban, mint „fogamban az idegen anyag”, a visszafordíthatatlan történetek sora. A lerombolt templomok kövei kiáltanak. Ha elhallgat a hozsanna, mi is maradhatna más? Felemelhetjük kezünket, mutathatjuk az égnek a széthullott életdarabokat, ahol kő kövön nem maradt, ott már nem lehet többé úgy tenni, mintha mindez jóvátehető lenne. Testünkön a hegek, szemünkben rettenetes élmények látványa, arcunkon újabb és újabb árkok, szívünkben az egyre erősebben szorító űr. >>

Oratio oecumenica

Oratio oecumenica
Urunk, Istenünk! Kiszabtad időnket, határt szabtál létezésünknek és lehetőségeinknek, mi, emberek mégis úgy élünk, mintha földi életünk örök lenne, és lehetőségeink korlátlanok. >>

Szószóró

Útmutatás a kereséshez
„Hol van a zsidók királya, aki most született? Mert láttuk az ő csillagát, amikor feltűnt, és eljöttünk, hogy imádjuk őt.” (Mt 2,2) >>

Ige+hirdető

Tanító szószékek
Sokszor halljuk manapság azt az általános kijelentést, hogy kihalóban vannak a polihisztorok. Ekkor mindig némi irigykedéssel, ám kellemes nosztalgiával gondolok azokra a nagy formátumú elődökre az egyháztörténetben – itt-ott még tán személyesen is találkozhattunk ilyenekkel –, akikről biztosan tudjuk, hogy rendkívül széles körű ismeretek és hihetetlen intelligencia birtokában prédikáltak. Még a múlt században is akadtak bőven ilyen emberek. >>