Egyházunk egy-két hete

Az Evangélikus Élet hűséges olvasóinak bizonyára már korábban is „szemet szúrt”, hogy a tizedik oldalon található istentiszteleti rendben nyaranta nem csak a budapesti istentiszteletekről szerezhetnek információkat. A néhány éve kialakult gyakorlatnak megfelelően tavasztól őszig a mátraszentimre-bagolyirtási, illetve júliusban és augusztusban a Balaton-parti és – idéntől – az agárdi alkalmak időpontját is megjelentetjük. Az ok roppant egyszerű: úgy véljük, lapunk olvasói között (is) vannak, akik a szünidő egy részét a Mátrában vagy éppen a magyar tenger partján, avagy a közelében töltik, és a pihenés ideje alatt is szeretnének részt venni evangélikus istentiszteleten. Nekik igyekszünk segíteni. De vajon valóban új arcokkal telnek meg vasárnaponként ezek a templomok? Összeállításunkban erre is válaszolnak az érintettek.

Hazánk legmagasabb pontjának közelében, Mátraszentimre-Bagolyirtáson áll a Fébé Evangélikus Diakonissza Egyesület Názáret üdülőtelepe, illetve temploma, ahol május elejétől október végéig minden vasárnap délelőtt van istentisztelet. Sok gyülekezet választja az üdülőtelepet kirándulásának, csendeshetének helyszínéül (még a budahegyvidéki egyházközség finn testvérgyülekezete is évről évre itt tartja a konfirmandustáborát!), és ha csak vasárnap délután hagyják maguk mögött a telepet, akkor velük – és néhány kirándulóval – egészül ki az öt-hat fős törzsgárdából, főként helyiekből, de nem csak evangélikusokból álló „nyári gyülekezet”. Mint Herzog Csaba Fébé-lelkésztől megtudtuk, az istentisztelet megtartására gyakran az éppen ott tartózkodó gyülekezeti csoport lelkipásztorát kéri meg. Ha ő nem tudja elvállalni a szolgálatot, akkor egy nyugalmazott vagy egy környékbeli lelkész hirdeti az igét.

Közép-Európa legnagyobb tava vagy ahogyan előszeretettel nevezik, a „magyar tenger” sok nyaralót-turistát vonz – és a főszezonban sokaknak ad munkát. Ebből adódik, hogy nyáron az istentiszteletek egyébként rendszeres látogatói közül többen (különösen a vendéglátással-üdültetéssel foglalkozók) el-elmaradoznak, és a helyi közösség megfogyatkozott létszámban van jelen az alkalmakon. (Ez a megállapítás természetesen nem mindenhol érvényes. Így például az Isó Zoltán veszprémi lelkész által pásztorolt balatonalmádi leánygyülekezetben a helyiek ilyenkor is ugyanolyan arányban járnak az istentiszteletekre, mint máskor.)

Hogy a nyaralók mennyire tudják „pótolni” a hiányzókat, az nagyon változó. Van, ahol alig-alig érződik a hatásuk – ezt az információt kaptuk például Keszthely és Balatonszemes esetében –, és van, ahol komoly változást hoz a gyülekezet életébe a nyári szezon. Ez a helyzet a déli parton fekvő Balatonfenyvesen, ahol év közben csak húsvéthétfőn, pünkösdhétfőn és karácsony második napján, júliusban és augusztusban azonban minden vasárnap van istentisztelet. Zsíros András balatonboglári lelkész beszámolója szerint az évközi alkalmakon a helyben lakó öt evangélikus közül hárman tudnak részt venni, nyáron azonban hétről hétre szép számban gyűlnek össze az evangélikusok a református templomban; előfordul, hogy többen vannak, mint a boglári istentiszteleten.

Általánosságban elmondható, hogy a rendszeresen az adott településen nyaralókat sok helyen régi ismerősként üdvözlik a gyülekezetekben, a tavasztól késő őszig a Balaton partjára leköltözők pedig akár egy fél éven keresztül aktívan bekapcsolódnak a helyi gyülekezetek életébe. A már említett balatonalmádi példához az is hozzátartozik, hogy míg télen hat-tíz fő részvételével tartják az istentiszteleteket, addig nyáron nemhogy megduplázódik, de akár meg is triplázódik a létszám.

Révfülöpön is hasonló a helyzet. Gyakran négyszer-ötször többen vannak, mint máskor – tudtuk meg Veress Istvántól, a Kővágóörs–Révfülöp–Kapolcsi (Sion) Evangélikus Egyházközség lelkipásztorától. Ugyanerről számolt be Riczinger József balatonfüredi lelkész is. Mint elmondta, a hozzá tartozó gyülekezetek közül a füredire és a dörgicseire is az jellemző, hogy nyáron megduplázódik a hívek száma. Előbbi esetében ez nem csak az üdülővendégek megjelenésével magyarázható; a szívkórházban és a szanatóriumokban gyógyulók közül is sokan eljönnek az alkalmakra, köztük egyházi vezetők és lelkészek is, akik egyúttal igehirdetéssel is szolgálnak a templomban.

Az üdülővendégekkel tehát „könynyebb” dolguk van a lelkészeknek, a turistákat azonban már nehezebb megszólítaniuk, hiszen közülük sokan csak épületként tekintenek a templomra. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a legtöbb helyen nem szerveznek „vendégcsalogató” programokat, bár például a balatonfüredi evangélikus templom viszonylag gyakran fogad be nem kifejezetten egyházi rendezvényeket, a siófokiban pedig – mint Lampért Gábor lelkipásztortól megtudtuk – kéthetente orgonakoncertre várják az érdeklődőket. (Ugyanő a turistákkal kapcsolatban felelevenítette egy körülbelül négy évvel ezelőtti emlékét, amikor is a vasárnapi istentiszteleten egy ismeretlen fiatalember egyszer csak előkapott egy trombitát a hátizsákjából, és azzal kísérte a gyülekezet énekét…)

Kisebb számban ugyan, mint korábban – ezt a megkérdezettek is megerősítették –, de még mindig sokan érkeznek a Balatonhoz német nyelvterületről. Számukra három településen, Balatonbogláron, Siófokon és Hévízen tartanak német nyelvű istentiszteleteket. Előbbi két helyszínen Karin Weisswange hazánkban letelepedett nyugalmazott német lelkésznő látja el a szolgálatot. A siófoki alkalmat – Lampért Gábor tájékoztatása szerint – sajnos kevesen látogatják (ezért is alakult úgy, hogy ettől az évtől a német evangélikus egyház nem küld helyben lakó lelkészt a városba a nyári hónapokra), a balatonboglári azonban – ahogy azt Zsíros András kifejtette – népszerű az érintettek körében. Ez utóbbihoz valószínűleg az is hozzájárul, hogy a lelkésznő a német nyaralókat az istentiszteleten kívül is összehívja, és saját, Balatonboglár melletti otthonába invitálja őket kötetlen beszélgetésre.

Hévízen speciális a helyzet, hiszen a német egyház által – a városban letelepedett, valamint a gyógyfürdőt felkereső németek nagy számára való tekintettel – ide delegált lelkésznek köszönhetően itt egész évben van német nyelvű istentisztelet. Nagyné Szeker Éva keszthelyi lelkész úgy tudja, hogy a nyári alkalmakon megjelenők háromnegyede az év többi részében is aktívan részt vesz a gyülekezet életében.

A Kötcsei Evangélikus Egyházközséghez tartozó Balatonszárszón csak kéthetente vasárnap délutánonként van evangélikus istentisztelet. Hogy a településen található Evangélikus Konferencia- és Missziói Otthonban üdülőknek mégse kelljen lemondaniuk az Úr igéjének hallgatásáról, a központban hetente-kéthetente váltják egymást a teológushallgatók. Ők gondoskodnak a reggeli és esti áhítatokról, valamint a gyermekalkalmakról, vasárnap délelőttönként pedig istentiszteletre várják a nyaralókat. Amint Végh Szabolcs igazgató elmondta, a lelkészek pihenni érkeznek hozzájuk, ezért nem közülük kérnek fel valakit igehirdetőnek. A kántori szolgálatba azonban bárki besegíthet.

A „kistestvér” Velencei-tó partján fekvő Agárdon kéthetente vasárnap délután a székesfehérvári gyülekezet valamelyik lelkésze lép fel a protestáns templom szószékére. Bencze András szomorúan számol be arról, hogy nyáron az istentiszteletek egyébként állandó résztvevői is kisebb létszámban képviseltetik magukat az alkalmakon, és a Fehérvárról kilátogatók, valamint az ország más pontjairól érkezők sem élnek a lehetőséggel. Hogy ennek oka a megszólítottak számára rossz időpontválasztásban vagy a templom „elrejtettségében”, netán valami másban rejlik-e, azt ő is szeretné tudni…

Összeállította: Vitális Judit