Élő víz

Boldog az a nemzet, amelynek Istene az Úr, az a nép, amelyet örökségül választott. (Zsolt 33,12)

Szentháromság ünnepe után a 10. héten az Útmutató reggeli és heti igéi Isten választott népének, Izraelnek a sorsát tárják elénk, emlékeztetve Jeruzsálem pusztulására. Kr. u. 70. augusztus 10-én a rómaiak teljesen lerombolták a várost és a templomot, ámde „az Úr akarta, hogy lerombolják Sion leánya várfalát”; „földúlta hajlékát”, „elvetette oltárát az Úr” (JSir 2,8.6.7). Jézus előre látta e prófécia közeli beteljesedését, és megsiratta Jeruzsálemet. Mi az oka Isten ítéletének? „…mert nem ismerted fel meglátogatásod idejét”, Jézusban a Messiás eljövetelét, noha „az egész nép (…) rajongott érte”. A vezetők jól ismerték az Írásokat – „Meg van írva: És az én házam imádság háza legyen, ti pedig rablók barlangjává tettétek” –, mégis azon voltak, hogy elveszítsék Jézust. (Lk 19,44.48.46) Íme Luther közel fél évezredes helyzetértékelése: „Igen aggódom hazámért. Mert éppen most van rajta az irgalmas Isten látogatása… Ha meg nem ismeri, hanem megveti, és gúnyolódva kineveti, akkor elveszíti meglátogatásának dicső alkalmát.” – Ma mit mondana?! Pál így érez népe miatt: „…nagy az én szomorúságom, és szüntelen fájdalom gyötri a szívemet.” Isten szuverén Úr, de nem igazságtalan: „Könyörülök, akin könyörülök, és irgalmazok, akinek irgalmazok.” (Róm 9,2.15) Isten nem vetette el végleg az ő népét, mert „most is van maradék a kegyelmi kiválasztás szerint”, és Izrael elesése „által jutott el az üdvösség a pogányokhoz” (Róm 11,5.11). Akiket Isten elhívott, azokat meg is igazította. Legyünk bár zsidókból vagy pogányokból lett keresztények, egyaránt hit által igazulunk meg, mivel „Jézus Krisztusban van a mi váltságunk az ő vére által: a bűnök bocsánata az ő kegyelmének gazdagsága szerint” (Ef 1,7; LK). Jézus így jövendölt a templom és a város pusztulásáról kereszthalála előtt: „…nem marad kő kövön, amit le ne rombolnának”, „…és pogányok tapossák Jeruzsálemet…” (Lk 21,6.24) Ezek után hol kell és lehet Istent imádni? Az örök Vagyok, maga a Messiás nem csak a samáriai asszonynak válaszol: „Az Isten Lélek, és akik imádják őt, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk.” (Jn 4,24) A pogányok apostola a nemzetek tagjaihoz szól személyesen arról, hogy kik tartoznak hit által a szelíd olajfa, Krisztus gyülekezetéhez: „Hiszen ha te levágattál a természetes vadolajfáról, és a természet rendje ellenére beoltattál a szelíd olajfába, akkor azok a természetes ágak mennyivel inkább be fognak oltatni saját olajfájukba!” (Róm 11,24) Az elutasított Messiás ezt a kérdést hagyta nyitva az őt és/vagy magukat siratóknak, illetve nem siratóknak: „…ha a zöldellő fával ezt teszik, mi történik a szárazzal?” (Lk 23,31) Miként lehet boldog mégis Isten népe egyénenként? „Ha (…) végül megtérsz Istenedhez, az Úrhoz, és hallgatsz a szavára, akkor mivel irgalmas Isten az Úr, a te Istened, nem hagy cserben, és nem hagy elpusztulni.” (5Móz 4,30–31a) „Tisztítsd meg szíved, Jeruzsálem népe, / Hogy megtartassál…” (EÉ 460,1)

Garai András