Evangélikusok

Érdeklődő tűzoltók jártak a minap a Duna menti Harta községben. A főleg evangélikusok lakta falut már régóta kinézte magának a dél-németországi Bodelshausen tűzoltóságának vezetője, Rolf Steeb. A sváb hagyományaira büszke német település lakói rendszeresen járnak Magyarországra. Testvértelepülésük az ugyancsak Duna–Tisza közi Soltvadkert. Bár ezúttal nyaralni jött a mintegy harminc tűzoltó Bács-Kiskunba, bevették a programba a hartai sétát is. De miért is ez az érdeklődés? – kérdeztük a tűzoltóparancsnokot.

– Régóta szívügyem a magyarországi németség. Ahol mi lakunk, ott főleg evangélikusok az emberek, éppen úgy, ahogy itt, Hartán is. És amikor megtudtam, hogy erre vezet az utunk, úgy intéztem, hogy legyen alkalmunk megismerkedni egy kicsit az itteni hagyományokkal.

– Mit láttak, kivel találkoztak?

– Gottschall Péter, a helytörténeti gyűjtemény gondnoka fogadott minket a Templom utcában. Történetei és a nyelvjárás, amelyen beszélt, a régmúltba vezettek minket. Voltak velünk jócskán fiatalok is, akik így nyerhettek bepillantást a 18. századi Magyar Királyság életébe. Annak idején itt kevés volt a lakosság, így többek között németeket is betelepítettek. Ki tudja, talán távoli rokonaink is élnek itt…

– Mennyire volt furcsa a hartai német nyelvjárás?

– Régies, de értettük. Nem csak sváb elemeket tartalmaz, hiszen ahogy ők is elmondták, kerültek ide frankok és hesseniek is. Inkább nevezhető ez egy „német nyelvjáráskeveréknek”, melyet alkalomadtán még magyar szavakkal is megtűzdelnek.

– A beszélgetésre később is mód nyílott, hiszen az evangélikus templom volt a követező állomás.

– Igen, itt Halasi László tisztelendő úr fogadott minket. Vele volt néhány gyülekezeti elöljáró is, akik még beszélik a régi nyelvet. Megnéztük a templomot, ismertette az egyházközség történetét, és ezzel együtt egy kicsit a magyarországi németség viszontagságaiba is bepillantást nyerhettünk. Nem volt mindig könnyű evangélikusnak és németnek lenni… Ahogy elmondta, most éppen az utolsó évtizedénél tart ez a népi német kultúra. A középkorosztály már nem tud svábul, a fiatalok pedig csak az iskolai németet értik.

Noha nem egyházi csoport járt a Duna-parti falucskában, fontosnak tartották a vallási értékek megismerését. A délelőtti sétát egyórás fürdés követte a folyóban, hogy aztán frissen folytathassák útjukat a solti lovasprogramra.

Vajon lehetne-e ebből a kezdeményezésből rendszeres idegenforgalmi program?

Ifj. Káposzta Lajos