evél&levél
Népszavazás: nyugvópont?
Frenkl Róbert felügyelő testvérem az Evangélikus Élet 2007. július 8-án megjelent 27. számában még derűlátóan írja: „Végre nyugvópontra jutott az elmúlt hónapok egyik neuralgikus belpolitikai témája: az Országos Választási Bizottság (OVB) […] hitelesítette a legnagyobb ellenzéki párt három népszavazásra javasolt, korábban vitatott kérdését. (A hat kérdésből hármat az OVB már hitelesített.)”
Optimizmusát már akkor sem osztottam, de az azóta történtek Frenkl Róbert reményeit is cáfolni látszanak. Mint ismeretes, a fentebb is említett három – korábban már hitelesített és a legnagyobb ellenzéki párt által taktikai okokból most újra az OVB-hez benyújtott – kérdésben egy állampolgár (ugyancsak taktikai okokból) szintén beadvánnyal fordult az OVB-hez, de ugyanazon kérdéseket ravaszul éppen ellenkező előjellel fogalmazta meg. S kezdeményezéséhez a legnagyobb kormánypárt csatlakozni látszik…
Felügyelőtársam derűlátásában azért nem osztoztam már írásának olvasásakor sem, mert mindannyian tudjuk, hogy a szavazás elsősorban nem a feltett kérdésekről szól. Szól természetesen azokról is, hiszen sokak 30-40 ezer forintos nyugdíjából nem egyszerű vizitdíjat, gyógyszerdobozdíjat, kórházi napidíjat fizetni, nem könnyű a nagycsaládosoknak gyakran három-négy gyerek után egyetemi tandíjat fizetniük, s fontos a termőföldtulajdon stb. kérdése is. Mégis – gyanítom, hogy – inkább az alábbiak határozzák meg nagyon sokak gondolatait s főleg érzelmeit: „Elnök úr, kérnék öntől egy szívességet, most, itt. Ezt a nagyon buta és igaztalan kampányt, hogy itt valaki gyógyszerfelírási díjat akar bevezetni, legyen olyan kedves, vonja vissza! Ön úriember. Ilyet senki nem mondott. Erre most kampányt építenek. Nem akarhatnak igaztalan módon nyerni. Nem igaz vádakkal választást nyerni az nem igaz országhoz vezet. Önnek van befolyása, én most mondom önnek, ez nem igaz. Tudja mit? Vonja vissza ezt a kampányt! Mert ha nem teszi, akkor maga is az igaztalanság vádjába süllyed” – mondta Gyurcsány Ferenc 2006. április 4-én, a választási kampány idején Orbán Viktornak a miniszterelnök-jelöltek vitájában.
Sokan érzik magukat Magyarországon a fenti okból úriembernek, akik – ha már így megszólíttattak – nem akarnak Nemigazországban élni. Ez a népszavazás elsősorban erről szól… Bőséges adalékot kaphat ehhez az ember, ha az interneten a keresőprogramba egyszerűen beírja az „Üdvözöllek Nemigazországban” kifejezést.
Én hívőként hozzáteszem: ami kijön a szájból, az fertőzteti meg az embert. „A te szádból ítéllek meg téged, gonosz szolga” – mondja Jézus egy példázatban. „Tudtad, hogy én kemény ember vagyok…” Majd így folytatja: „Vegyétek el ettől a gírát, és adjátok annak, a kinek tíz gírája van.” (Lk 19,22.24; Károli-fordítás)
Verba volent, scripta manent – a szó elszáll, az írás megmarad. Istennél a szó sem szállt el soha, de úgy tűnik, ma már az emberek közt sem száll el oly könnyen… Veszélyes fegyver…
Idézem felügyelőtársam jóhiszemű ajánlását: „Az (…) egyházi gyülekezetek most – alapvetően közéleti (…) témákról lévén szó – véleményem szerint bátrabban »politizálhatnak«, mint egy országgyűlési választási időszakban. (…) …az egyes kérdések megvitatását programjukba is iktathatják.”
Épp a fentebb leírtak miatt ugyancsak meggondolandó, hogy megfogadjuk-e felügyelő testvérem ajánlását, s a gyülekezetekben megvitassuk-e a népszavazással kapcsolatos kérdéseket. Magam szívem szerint megtenném… De eszem is van… Vannak ugyanis testvérek gyülekezeteinkben, akik nemhogy a jelenlegi népszavazási kérdések, de nemzeti sorskérdések (Trianon, külhoni magyarok kettős állampolgársága) megvitatásában is pusztán a jobboldal pártpolitikai nyomulását látják. Ezt magam is tapasztaltam, mikor a gyülekezet előtt annak idején szót emeltem annak érdekében, hogy akik bebocsátást kérnek, azokkal szemben ne legyünk kirekesztők…
Ennek ellenére erkölcsi vagy nemzeti sorskérdésekben „nem fogom be pörös számat…” De vizitdíj stb. dolgában… Jelenleg kockázatos… Még nem döntöttem…
Drüszler Ferenc felügyelő (Pesterzsébet)